2024. december 12., csütörtök




Ha Ausztriában jártok, és megéheztek útközben, érdemes beugrani egy McDonald’s-ba – mi nemrég a családdal így tettünk, és az élmény egyszerűen remek volt! Az egyik autópálya melletti étteremnél álltunk meg, és már az elején szuperül indult minden.


Tudjátok, mi volt az első meglepetés?


Hogy a kutyánkat simán behozhattuk magunkkal!


Így nem kellett a kocsiban ennünk – sőt, az ott dolgozók is kedvesek voltak hozzá, még egy vízzel is megkínálták.


A rendelésünk gyorsan elkészült, és hát az étel hozta azt a minőséget, amit elvársz, sőt, talán még egy kicsit többet is. A sajtburger menü persze örök klasszikus, és a gyerekek is imádták, de ami igazán lenyűgözött, az a mézes-mustáros csirkés tortilla. Könnyű, mégis tartalmas, és olyan harmonikus ízkombináció, hogy szerintem legközelebb is ezt fogom kérni.



A sült krumpli persze friss és ropogós volt, a szószok meg a szokásos McDonald’s szint – mindig tuti.


A gyorsaság is megér egy külön dicséretet. Még alig ültünk le, már hozták is az ételt, és a kiszolgálás is nagyon gördülékeny volt. Az étterem tiszta, modern, és kifejezetten kényelmes hely a családi vacsorához, még akkor is, ha csak egy gyors megállót tervezel.


De ami különösen tetszett, hogy az étterem mellett volt egy elektromos autótöltő! Miközben mi kényelmesen megvacsoráztunk, az autónk is töltődött, szóval két legyet ütöttünk egy csapásra. Ez annyira praktikus, hogy szerintem a jövőben is ezt fogjuk preferálni az útközbeni megállóknál.


A kaja finom, a hely kényelmes, az emberek kedvesek, és minden úgy működött, ahogy kell. Ha ti is arra jártok, ne habozzatok megállni – biztosan nem fogtok csalódni!


  • december 12, 2024
  • Ismeretlen szerző



Szomorú hírt kaptunk.

Birgitta hercegnő, XVI. Károly Gusztáv király nővére, 87 éves korában elhunyt

A svéd királyi család közösségi oldalán jelentették be a hercegnő halálát

Lapunk most értesült róla, hogy súlyos tragédia érte a svéd királyi családot. Közösségi oldalukon jelentették be Birgitta hercegnő halálát. A hercegnő 87 éves volt. Birgitta hercegnő Gusztáv Adolf herceg, Västerbotten hercegének és Sibylla szász-coburg-gothai hercegnőnek volt a második gyermeke, valamint XVI. Károly Gusztáv király idősebb testvére.


Elhunyt Birgitta hercegnő

A hercegnő halálával kapcsolatban részleteket nem árultak el, csak annyit lehet tudni, hogy Birgitta mallorcai otthonában hunyt el.


A hercegnő Hohenzollern Johann Georg herceg özvegye volt, és már egy jó ideje nem Svédországban, hanem külföldön élt. A hercegnőnek három gyermeke született, ők gyászolják most édesanyjukat.



Birgittától így búcsúzik a svéd uralkodó:


"Mély szomorúsággal értesültem ma arról, hogy nővérem, Birgitta hercegnő meghalt. A nővérem színes és szókimondó személyiség volt, aki nagyon fog hiányozni nekem és a családomnak. Egész családommal együtt ma részvétemet fejezem ki Birgitta hercegnő gyermekeinek és unokáinak.”



Nyugodjék békében, Birgitta hercegnő!


2024. december 10., kedd

  • december 10, 2024
  • Ismeretlen szerző




Azt hittem, hogy egy játék, aztán megmozdult – mondta Sofia Alonso-Mossinger, hozzátéve, hogy „elég ijesztő” volt. Elmondta, hogy amúgy nincs baja a pókokkal, meg ilyesmivel, de elég ijesztő volt számára egy élő skorpióval együtt lenni a lakásban. Oliver James, egy másik lakótárs, aki zoológiát tanul, konyhai fogóval tette át a skorpiót egy műanyag edénybe.


„Kicsit idegőrlő volt” – mondta, mivel senki sem tudta, mennyire mérgező. A lakótársak ezután a skorpiónak vizet adtak, amit az azonnal megivott, és néhány kartont, hogy elbújjon alatta, mielőtt kapcsolatba léptek volna az állatvédőkkel. Mérgező volt a skorpió csípése: A jótékonysági szervezet néhány órán belül át tudott küldeni valakit. Chris Newman, az NCRW munkatársa szerint meglepően gyakoriak az ilyen potyautasokról szóló jelentések. A skorpió az Olivierus martensii, közismert nevén kínai skorpió” – mondta. Szerinte a csípése „orvosilag jelentős… potenciálisan életveszélyes, de egy átlagos felnőttnek csak egy nagyon rossz napja lenne.





2024. december 6., péntek

  • december 06, 2024
  • Ismeretlen szerző




A december faggyal indít, 2-án és 3-án enyhülni fog az idő, 5-én jó időre számíthatunk, de hideg lesz, 6-án, 7-én és 8-án érkezik a hó. 9-én felhős lesz az idő, 10-én és 11-én nagyon hideg lesz, 12-én erős szélviharra kell számítani, 13-án, 14-én és 15-én lesz részünk szélben, fagyban és egy kis melegben is.


VIHAR ÉS FAGY, MÉG KARÁCSONYKOR IS


Ezután készüljünk a legrosszabbra! Viharos, nehéz időjárásban lesz részünk. Karácsonykor és Szilveszterkor sem számíthatunk másra. December 17-én sok hó esik.


December 18-án viharra és sok hóra kell felkészülnünk, ezt három napos faggyal fűszerezik meg az égiek, de a legnagyobb fagyra 20-a és 25-e között kell számítani. December 27, 28 és 29 sok hóval érkezik, 30-án és Szilveszter napján jobb időre számíthatunk.


JANUÁRBAN JELENTŐS HÓESÉS


Január 1-én és 2-án tiszta lesz az ég, 3-tól 5-ig fagyra, havas esőre kell számítani. Január 6-a kemény faggyal érkezik, ami az egész hónapban kitart.



Január 18-án és 19-én masszív hóesésre kell számítani, 20-a, 21-e, 22-e és 23-a intenzív hideggel érkezik, szélben is részünk lesz, 24-én ismét hó és szél köszönt ránk, 26-tól 31-ig kemény fagyban lesz részünk.


FEBRUÁRBAN TOVÁBBI KEMÉNY HAVAZÁSOKRA


Február 1-e és 5-e között fagyra, de tiszta időre számíthatunk, 6-ától 8-ig hóra és szélre kell számítani, 9- és 12-e között megenyhül az idő, 13-án és 14-én felmelegszik az időjárás, majd február 15-én és 16-án visszatér a hó, a fagy pedig egész 29-ig kitart.


MÁRCIUSBAN IS HAVAZNI FOG


Az idei tél belecsúszik a tavaszba. Március 6-án és 7-én visszatér a fagy és a szél, 11-én, 16-án és 17-én erős szélre kell számítani. Március 18-án és 19-én szélviharra és hóra számíthatunk, március 21-e után végre megérkezik az igazi tavasz.


  • december 06, 2024
  • Ismeretlen szerző


 


Amikor a testvérem, Péter, kirúgta nagymamánkat, Erzsébetet, mert már nem járult hozzá anyagilag, szeretettel és hűséggel fogadtam őt. Amikor ő újra felépítette az életét, és váratlan sikereket ért el, Péter megbánta a döntését, de azon tűnődtem, vajon ez elegendő-e ahhoz, hogy helyrehozza a megszakadt kapcsolatainkat.



„Réka, nem bírom tovább,” mondta Péter, miközben az asztalra csapta a bögrét. „Túl drága.” „Péter, ő a nagymamánk. Felnevelt minket, emlékszel?” válaszoltam, próbálva megőrizni a nyugalmamat. Láttam a feszültséget az állkapcsában, a frusztrációt a szemében.


„Az akkor volt. Most más a helyzet,” mondta karba tett kezekkel. „Nem járul hozzá többé. Csak ül, fest és időt pazarol.” „Ezek a festmények jelentést jelentenek neki,” mondtam. „És jelenthetnek valamit számunkra is, ha csak megengedjük neki.”


Péter nevetett. „Érzelgős baromságok.


Gondolnom kell a jövőre, Réka. Nem engedhetünk meg magunknak egy tehermentesítőt.” Éreztem, hogy egy gombóc keletkezik a torkomban. „Péter, nem arról van szó, hogy most mit adhat nekünk. Arról van szó, amit már adott.”


Felállt és átfésülte a haját. „Nézd, van egy családom, amire gondot kell fordítanom. A költségek egyre nőnek. Ha nem tud hozzájárulni, nem látom, miért kellene cipelnünk ezt a terhet.” „Mert család. Több mint család; ő Erzsébet nagymama, akiről beszélünk,” mondtam alig suttogva.



A hetek teltek, és Péter viselkedése egyre hidegebbé vált. Erzsébet nagymama próbálta elrejteni a fájdalmát, de láttam a szemében, ahogy szorítja a festőecseteket, mintha mentőkötelek lennének. A gyerekeim imádták őt, mindig ott ültek mellette, miközben festett, és a nevetése olyan melegséget töltött a házba, amit Péter háza már rég elvesztett.


Egy este Péter felhívott. „Réka, itt az idő, hogy elmenjen. Már nem bírom tovább.” Éreztem, ahogy a szívem elsüllyed. „Hová megy?”


„Maradhat nálad,” mondta közvetlenül. „Úgy tűnik, hogy te annyira törődsz vele.” Elfogadtam, de ez a beszélgetés keserű ízt hagyott maga után. Nem tudtam megérteni, hogyan válhatott Péter ennyire szívtelenné. Előkészítettem a vendégszobát, tudva, hogy Erzsébet szüksége lesz egy helyre, ami otthonnak tűnik, ahol festhet anélkül, hogy tehernek érezné magát. Amikor ezt elmondtam Erzsébetnek, enyhe mosolyt láttam az arcán, bár láttam, ahogy könnyek csillognak a szemeiben. „Köszönöm, Réka. Mindig is jó szíved volt.”


„Nagymama, nem kell megköszönnöd. Ez is a te otthonod,” mondtam, szorosan ölelvén őt. A költözés gyors volt. Péter még csak nem is segített. Csak nézett az ajtóból, miközben összepakoltuk a néhány holmiját. „Jól csinálod,” mondta, szinte próbálva meggyőzni magát.



Vezettem őt a házamba, a csend közöttünk nehéz volt. Amikor beléptünk a járdára, megfogta a kezemet. „Jól vagyok, Réka.” Bent a gyerekeim kitárt karokkal fogadták őt. „Dédnagymama, taníts minket festeni úgy, mint te!” kiáltották, és behúzták őt a nappaliba, ahol már elő volt készítve a festőállvány.


Erzsébet mosolygott, az első igazi mosoly, amit hetek óta láttam. „Természetesen, drágám. Készítsünk valami szépet.” A napok teltek, és Erzsébet újra rátalált a festés szenvedélyére. A gyerekeim voltak a legnagyobb rajongói, mindig kíváncsiak voltak az utolsó munkáira. „Igazi tehetség vagy, nagymama,” mondtam egy délután, csodálva egy élénk tájképet, amelyet éppen befejezett.


A gyerekek bátorításával elkezdte megosztani festményeit online. Segítettem neki létrehozni egy közösségi média fiókot, és hamarosan egyedi stílusa és a képek mögötti szeretetteljes történetek felkeltették a figyelmet. Jöttek a kommentek, dicsérve a tehetségét és a kitartását.


Egy este kapott egy üzenetet egy helyi galériától. „Réka, nézd ezt,” mondta remegő kezekkel az izgalomtól. „Önálló kiállítást akarnak nekem!” Szorosan öleltem meg. „Ez csodálatos, nagymama! Megérdemled.”


A kiállítás előtti hetek zsúfoltak voltak. Erzsébet fáradhatatlanul dolgozott, új festményeket készítve és készülve a nagy napra. A gyerekeim mindenben segítettek, a keretek kiválasztásától kezdve a képek leírásának megírásáig.


A kiállítás estéjén a galéria tele volt izgalommal. Az emberek csodálták a munkáit, és szinte minden festmény eladták. Sőt, több megrendelést is kapott, amelyek biztosították pénzügyi függetlenségét. Erzsébet a tömeg előtt állt, hangja nyugodt és erős volt. „Köszönöm mindenkinek, aki hitt bennem,” mondta örömkönnyekkel az arcán.


A sikere híre eljutott Péterhez, és néhány nappal később megjelent nálam. „Réka, beszélhetünk?” kérdezte, szokatlanul lágy hangon. „Péter, mit akarsz?” kérdeztem karba tett kezekkel. „Hibáztam,” ismerte be, a földre nézve. „Nem kellett volna kirúgnom. Most látom.”


Erzsébet előre lépett és szigorúan nézett rá. „Kicsit későn van ehhez, Péter,” mondta határozott hangon. „Megmutattad az igazi arcodat, amikor hátat fordítottál a családnak.” Péter nyugtalanul mozgott. „Javítani akarok, nagymama. Kérlek.”


Ő megrázta a fejét, szemei szűkek lettek. „Nem, Péter. Csak azért akarsz javítani, mert most látod a sikeremet. Hol volt ez a gondoskodás, amikor otthonra volt szükségem, amikor csak a művészetem és az emlékeim voltak?” „Rossz voltam,” mondta törött hangon. „Most látom. Sok mindent elvesztettem a tetteimmel.”


Péter lehajtotta a fejét, tudomásul véve tetteinek teljes súlyát. „Értem,” suttogta, mielőtt megfordult és eltávozott, egy megtört ember. Amikor Péter elment, Erzsébet rám nézett. A szemei határozottsággal voltak tele.


Megöleltük egymást, és éreztem a nyugalmat, tudva, hogy végre ott volt, ahol lennie kellett, körülvéve szeretettel és támogatással. Erzsébet művészete továbbra is virágzott. Története a kitartásról és méltóságról elterjedt a közösségben és sokakat inspirált.


Az emberek nemcsak a festményeit nézni jöttek a kiállításaira, hanem meghallgatni a történetét is, és megismerni azt a nőt, aki megtalálta az erejét a nehézségekkel szemben. Egy este, miközben a gyerekek festettek a lábainál a nappaliban, azon gondolkodtam, mi minden történt. „Nagymama, az erőd mindannyiunkat megváltoztatott,” mondtam. „Megtanítottad nekünk, mit jelent kiállni magunkért és értékelni azokat, akik valóban fontosak.”


Ő mosolygott, és a szemei büszkeségtől ragyogtak. „Sosem késő megtalálni a saját erőnket, Réka. És sosem késő megtanítani másoknak a család igazi jelentését.” Közben Péternek szembe kellett néznie a hibáival. Távolról nézte, ahogy Erzsébet élete virágzik nélküle. Ez egy nehéz lecke volt, de meg kellett tanulnia. Az igazi gazdagság az olyan emberek szeretetében és tiszteletében rejlik, akik a legfontosabbak.


2024. december 4., szerda

  • december 04, 2024
  • Ismeretlen szerző




Gangxta Zolee, azaz Zana Zoltán, a magyar zeneipar fenegyereke újra hallatott magáról, és nem is akárhogyan. A szókimondó rapper ezúttal Tóth Gabinak címezte markáns véleményét, amely egy interjú során hangzott el, és azóta is nagy port kavar a közösségi médiában.


Egy kérdés, ami lavinát indított


Az interjút készítő riporter szokatlan kérdést tett fel Zoleenek: melyik előadóval dolgozna együtt legszívesebben? A három felkínált név Fásy Ádám, Tóth Gabi és Győzike volt. A válasz nem váratott magára, és a tőle megszokott stílusban rövid, velős és őszinte volt:“Ha velük kellene dolgoznom, inkább abbahagynám a zenélést.”


Tóth Gabi reakciója és a közösségi média visszhangja

Tóth Gabi, aki jelenleg a Dancing with the Stars műsorában versenyez, nem kommentálta azonnal a kritikát, de rajongói máris védelmükbe vették az énekesnőt. A közösségi oldalakon számos hozzászólás érkezett, amelyek szerint a rapper szavai túl kemények és megalázóak voltak. Mások azonban úgy vélik, hogy Zolee csupán a saját, szókimondó stílusában adott hangot véleményének, amelyhez mindig is hű maradt.


Gangxta Zolee nemcsak Tóth Gabiról mondott véleményt

Az interjú során a rapper további kérdésekre is válaszolt. Elárulta, hogy mi az, ami a leginkább zavarja a mindennapokban:“Az ostoba emberek különösen fel tudnak húzni.”


Emellett a magyar fociról is megosztotta a gondolatait: “Megint nyert a Fradi… ez már kezd unalmas lenni.” A Real Madrid sikereire sem reagált lelkesen, jelezve, hogy nem igazán érdeklik a mainstream futball diadalai.


Politika és humor – a Kétfarkú Kutyapárt dicsérete

Amikor a pártalapításról kérdezték, Gangxta Zolee a Kétfarkú Kutyapártot emelte ki kedvenceként. Elmondása szerint azért kedveli őket, mert humoros ígéreteikkel görbe tükröt állítanak a mai politikai elit elé. Ugyanakkor csalódottságának is hangot adott:“Az elszomorít, hogy egyre inkább valódi pártként működnek. Az az őrült, szórakoztató lendület kezd eltűnni.”


Egy szókimondó sztár, aki mindig megmondja a magáét

Az interjú vége felé a Blikkhez való viszonyáról is megkérdezték. Zolee gyors és frappáns választ adott, amely ismét csak igazolta, hogy nem ismeri a diplomáciai szóhasználatot.


2024. december 3., kedd

  • december 03, 2024
  • Ismeretlen szerző




Feri bácsi, most 93 éves, mindennél jobban vágyott arra, hogy újra hallja gyerekei nevetését a házában. Az asztalt megterítette, a pulykát megsütötte, és a gyertyákat meggyújtotta, miközben türelmesen várt. Az órák azonban kínzó csendben teltek el, mígnem egy kopogás hangja törte meg a magányt. De nem az volt, akire várt.


A juharfák szegélyezte utca végén álló kis ház rég látott szebb napokat, akárcsak egyetlen lakója. Feri bácsi ott ült a kopott karosszékében, amelynek bőre évtizedek alatt megrepedezett, miközben ölében a cirmos macskája, Mici dorombolt. Az öregember ujjai már nem voltak olyan biztosak, mint egykor, de még mindig megtalálták az utat a macska narancssárga bundáján, vigaszt keresve a megszokott csendben.


A délutáni fény a poros ablakokon szűrődött be, hosszú árnyékokat vetve a falakon sorakozó régi fényképekre, amelyek egy boldogabb időszak töredékeit őrizték.


„Tudod, milyen nap van ma, Mici?” – szólalt meg rekedten Feri bácsi, miközben egy poros fotóalbum után nyúlt, kezei az izgatottságtól is remegtek. „Ma van a kis Tomika születésnapja. Már… hadd számoljak csak… 42 éves lenne.”



Ahogy az album lapjait lassan forgatta, a régi emlékek szinte élő képekként elevenedtek meg előtte. „Nézd csak, itt van, foghíjasan mosolyog. Mariann sütötte neki azt a szuperhős tortát, amire annyira vágyott. Emlékszem, hogy ragyogtak a szemei!” – mondta, miközben elcsuklott a hangja.


„Úgy megölelte Mariann-t azon a napon, hogy az egész ruhája krémes lett. Őt persze nem zavarta. Semmi sem számított, ha a gyerekek boldogok voltak.”


Az album mellett öt poros fénykép sorakozott a kandallópárkányon. Az idő megállította a gyermekeit ábrázoló mosolyokat: Bandi, a kis foghíjas kalandor, térde mindig lehorzsolva. Kicsi Julika a kedvenc babáját szorongatta, amit „Bellának” nevezett.


Ott volt Miklós is, aki büszkén tartotta első trófeáját, és az apja szemeiben büszkeség csillogott a kamera mögött. Sarolta a diplomaosztóján, ahol az örömkönnyei összefolytak a tavaszi esővel. És végül Tomi, az esküvője napján, úgy nézett ki, mint Feri bácsi egy régi fényképen.


„Ez a ház emlékszik rájuk, Mici” – suttogta Feri bácsi, miközben ráncos keze végigsiklott a falon, ahol a gyerekek növekedését jelző ceruzavonalak még mindig láthatóak voltak.


Ujjai megálltak egy vonalnál, és elmosolyodott, miközben a könnyeit törölgette. „Emlékszel erre, Mici? Ez Bandi beltéri baseball-edzése volt. Mariann annyira mérges lett… de aztán nem tudott haragudni rá, mikor azokkal a kiskutya-szemekkel nézett rá.”


Ezután a konyhába ment, ahol Mariann régi kötényét még mindig a fogason tartotta, tisztán és gondosan összehajtva. „Emlékszel a karácsonyi reggelekre, drágám?” – beszélt az üres levegőhöz. „Az öt pár kis láb rohanása a lépcsőkön, és te mindig úgy tettél, mintha nem hallanád, hogy heteken át leskelődnek az ajándékok után.”


Amikor a délután elnyúlt, és a nap fényét lassan a szürkület váltotta fel, Feri bácsi az ajtó előtt lévő hintaszékhez sétált. Általában ilyenkor ült oda, hogy nézze, ahogy a szomszéd gyerekek játszanak. A hangos nevetésük régi idők emlékét idézte fel benne, amikor az ő udvara is tele volt élettel.


De ma egy váratlan zaj törte meg a megszokott rutinját. Szomszédja, János, vidám kiáltással közeledett: „Feri bácsi! Képzeld, mindkét gyerekem hazajön karácsonyra!”


Feri bácsi próbált mosolyogni, de a szíve belül egyre jobban összetört. „Az nagyszerű, János” – válaszolta.


„Sarolta az unokákat is hozza, már járnak is! Miklós meg egészen Seattle-ből repül az új feleségével!” – lelkendezett János, boldogsága szinte ragályos volt, kivéve Feri bácsit.


„Csodálatos. Egyszerűen csodálatos” – mondta Feri bácsi, miközben a régi emlékek között Mariann sütőtökös pitéjének illatát idézte fel.


Este a konyhában, az öreg forgótárcsás telefon előtt ült. Tudta, hogy ismét fel kell vennie a kapcsolatot a gyermekeivel, ahogyan minden kedden próbálkozott. Elsőként Julikát hívta.


„Szervusz, apa. Miért hívtál?” – Julika hangja távolinak és sietősnek tűnt. Az a kislány, aki egykor nem akarta elengedni az apja nyakát, most nem tudott öt percet szánni rá.


„Julika, drágám, emlékszel arra a Halloweenre, amikor hercegnőnek öltöztél, és azt mondtad, a hercegnőknek nincs szükségük hercegre, ha van apukájuk?”


„Figyelj, apa, nagyon fontos megbeszélésem van. Visszahívlak, jó?” – mondta, majd bontotta a vonalat.


Ezután négy további számot tárcsázott. Miklós és Bandi hívása is üzenetrögzítőre ment. Tomi, a legkisebb fia, legalább felvette.


„Apa, most nem alkalmas, itt vannak a gyerekek, Lisa meg el van havazva a munkájával. Felhívlak később, jó?”


„Csak… csak hiányzol, fiam” – Feri bácsi hangja elcsuklott, miközben a magány évei mindent elmondtak abban a négy szóban.


„Igen, apa, értem, de tényleg rohannom kell” – válaszolta Tomi, majd letette.


Feri bácsi hosszú ideig tartotta a telefont a kezében, csendben merengve. „Valaha azon veszekedtek, hogy ki beszéljen velem először. Most meg azon, hogy ki beszéljen velem egyáltalán.”


A történet további részében Feri bácsi szívszorító erőfeszítéseit követjük nyomon, ahogyan megpróbálja összehozni a családját az utolsó születésnapjára. Azonban a sors közbeszól, amikor egy idegen, Balázs, aki maga is gyászol, bekopog az ajtaján. A találkozás váratlanul formálja át mindkettejük életét. A szeretet és a család jelentése új értelmet nyer, amikor a legnagyobb fájdalomból születik a legszebb remény.


Keresés ebben a blogban

Havi legjobbak

Ezeket láttad már

Heti legjobbak