Egy 80 éves férfi minden nap reggelit visz az idősek otthonába egy bent fekvő nőnek. Az oka szívszorító.

Egy kis ápolási otthon csendes és magányos folyosóin egy 80 éves férfi emlékszik vissza arra az ígéretre, amelyet sok évtizeddel ezelőtt tett a feleségének, amikor összeházasodtak.

Mint egy óraszerkezet, minden reggel megjelenik egy tálcával a kezében.

A rutinja egyszerű, mégis mélységes jelentőséggel bír – egy meleg reggelit visz a feleségének.

Ez egy mindennapos szeretetmegnyilvánulás, amely felkeltette az ápolók és a lakótársak figyelmét és csodálatát egyaránt.

„Nem emlékszik… még azt sem tudja, ki vagyok.”

Amikor megkérdezik, miért él a felesége ápolási otthonban, csendesen válaszol:

„Alzheimer-kórja van.”

A betegség elvette az emlékeit és azt a képességét, hogy felismerje őt, de nem tudta elvenni a férfi szeretetét iránta.

Megkérdezik tőle:

„Aggódna a felesége, ha egy nap nem vinné neki a reggelit?”

A férfi halk szomorúsággal a hangjában így válaszol:

„Nem emlékszik… még azt sem tudja, ki vagyok. Öt éve nem ismert fel.”

Az Alzheimer-kór valósága tagadhatatlanul szívszorító, de a férfi rendíthetetlen elkötelezettsége a felesége iránt mégis átragyog ezen a fájdalmon.

Lenyűgözve a férfi kitartó odaadásától, egy nővér egyszer megkérdezte tőle:

„Miért viszi minden reggel a reggelit a feleségének, ha ő már meg sem ismeri önt?”

Az idős férfi gyengéden elmosolyodott, a nővér szemébe nézett, és így felelt:

„Ő nem tudja, ki vagyok, de én tudom, ki ő.”

Ezek az egyszerű szavak mély jelentést hordoznak. Az Alzheimer-kór árnyékában, ahol az emlékek olyan könnyen szertefoszlanak, mint a homok a kézben, ez az ember megtalálta a módját annak, hogy megőrizze azt, ami igazán fontos.

Emlékezett a szeretetre, amelyet a feleségével megosztott, az ígéretekre, amelyeket egymásnak tettek, és az életre, amelyet együtt építettek.

Bár a felesége már nem ismeri fel őt, ő felismerte az asszony lényegét – azt az embert, aki valaha volt, és azt a szeretetet, amely évtizedeken át összekötötte őket.

Ez a megindító történet egy szívhez szóló emlékeztető arra, hogy a szeretet képes átlépni az emlékezet és az idő határain.

Bemutatja azt a mély kötődést, amely akkor is megmarad, amikor az elme már elhomályosul az Alzheimer-kór miatt.

Amikor az idős férfi minden nap reggelit visz a feleségének, az nem csupán egy étkezés – ez a szeretet, tisztelet és a kapcsolat szépségének tanúsága, amely képes átlépni az emlékezet korlátait.

Egy olyan világban, amely gyakran túl gyorsan rohan, ez a történet gyengéden emlékeztet bennünket arra, hogy lassítsunk, értékeljük a pillanatokat, és mindenekelőtt szeressük és tiszteljük szeretteinket, függetlenül attól, hogy az élet milyen kihívásokat állít elénk.

Olvasd tovább

„Pokoli volt” – Zalatnay Cini futva hagyta el a színpadot, olyan történt vele, ami minden művész rémálma

Zalatnay Cini pályafutása során már rendkívül sok emlékezetes pillanatot élt át a színpadon, de a legutolsó pécsi koncertjén olyan élményekben volt része, amelyek még napokkal később is hatással voltak rá.

A koncert végén kialakuló jelenetek a színpadon és azon kívül is rendkívül megindítóak voltak. Az énekesnő a Metropolnak mesélt arról, hogyan is indult a koncert, és milyen kalandos volt a távozása:

– Nagyon régen jártam már Pécsett és most egy majális nagyszínpadjára kaptam meghívást, ahol egy órán át énekeltem hatalmas tömeg előtt.

Öt-hatezer ember énekelte velem a dalokat és bevallom, engem is elvitt a hév, hiszen számomra ez a koncert nyitotta meg a szezont, így minden, de minden energiámat beleadtam a koncertbe. Talán ez a lendület ragadhatott át a tömegekre, és az utolsó nóta után meg is rohantak azok, akik egy közös képet vagy egy dedikálást szerettek volna kérni tőlem” – mesélte Cini.

„Hogy őszinte legyek, annyira élveztem a túláradó szeretet, hogy nekem jó darabig le sem esett, hogy kezdenek elszabadulni az indulatok.

Egyszer csak azon kaptam magam, hogy körém gyűlt úgy nyolc-tíz biztonsági őr, akik elkezdtek engem kiterelni a színpad mögötti területre.

Közben hallottam, hogy a tömegben már viták és némi lökdösődés is kialakult, ezért döntöttek úgy, hogy egy óra után abba kell hagynom a dedikálást.

Szó szerint benne volt a pakliban, hogy verekedéssé fajulnak a dolgok. Tényleg világsztárnak érezhettem magam abban az egy órában, és végül a kimenekítésem is filmbe illő lett. Végül az autóhoz már futva érkeztünk meg és kövér gázzal lőtt ki a sofőr.

Olvasd tovább

Nagymamám a lelkemre kötötte, hogy a halála után egy évvel tisztítsam meg a fotót a sírkövén, de csakis egyedül. Amikor megtettem, egyszerűen csak annyit tudtam mondogatni, hogy EZ NEM LEHET...

„Egy évvel azután, hogy elmegyek, tisztítsd meg a sírkövemen lévő fényképet. Csak te. Ígérd meg nekem” – suttogta a nagymamám, amikor elmondta utolsó kívánságát. Egy évvel azután, hogy eltemettük, elmentem a sírjához, hogy betartsam az ígéretemet. Miközben nekiálltam a fénykép megtisztításának, egy váratlan felfedezés szó szerint levegőt vett ki belőlem.

A nagymamám, Kovács Edit – vagy ahogy a szerettei hívták, „Editke” – volt az én világom középpontja. A háza most üresen kong, mintha hiányozna belőle a zene, amely az életét jelentette. Néha még mindig reflexből a telefon után nyúlok, hogy felhívjam, csak hogy egy pillanattal később eszembe jusson: ő már nincs többé. De még halála után is tartogatott számomra egy meglepetést… egy olyan ajándékot, ami örökre megváltoztatta az életemet.

„Ébredj, kiscsillag!” – hangzott minden reggel az ismerős köszöntés, ami melegséggel töltött el. Gyerekkoromban minden nap ezzel indult: Nagyi Edit óvatosan fésülte a hajamat, miközben régi dalokat dúdolt, amelyeket állítása szerint az édesanyjától tanult.

„Te kis csintalan” – nevetett, miközben próbálta kibogozni a gubancokat. – „Pont olyan vagy, mint én voltam a te korodban.”

„Mesélj arról, milyen voltál gyerekkorodban, Nagyi!” – kérleltem, a fürdőszoba kopott szőnyegén ülve.

„Hát,” – kezdte csillogó szemmel, miközben a tükörben rám nézett – „egyszer békákat tettem a tanárom fiókjába. El tudod képzelni?”

„Nem mondod komolyan!”

„De bizony! És tudod, mit mondott az anyám, amikor megtudta?”

„Mit?”

„Azt, hogy a legkeményebb szíveket is meglágyíthatja egy kis kedvesség.”

„És?”

 

„Soha többé nem fogtam békát!” – nevetett.

Ezek a reggeli pillanatok alakították a személyiségemet: a történetek és a gyengéd érintések révén átadott bölcsesség formált engem. Egyik reggel, miközben a hajamat fonogatva ültem előtte, könnyeket láttam a szemében.

„Mi a baj, Nagyi?”

Elmosolyodott, az a szelíd mosoly, amit csak ő tudott, és közben tovább fonta a hajamat. „Nincs semmi baj, kiscsillag. Néha a szeretet csak úgy túlcsordul, mint egy napfényes csésze.”

Az iskolába vezető séták mindig kalandokat rejtettek. Nagyi Edit minden utcasarkot egy új világgá változtatott.

„Gyorsan, Évi!” – suttogta, miközben elbújtunk a szomszéd néni hatalmas juharfája mögött. – „Jönnek a járdapirátok!”

„Mit csináljunk?” – kuncogtam, játszva az izgatott szerepet.

„Elmondjuk a varázsszavakat, természetesen” – szorította meg a kezem. – „Biztonság, család, szeretet – ezekkel bárkit elijeszthetünk!”

Egy esős reggelen láttam, hogy kissé sántít, bár próbálta elrejteni. „Nagyi, ugye megint fáj a térded?”

„Egy kis eső nem állíthat meg minket, drágám” – válaszolta mosolyogva, bár a fájdalom ott ült a szeme sarkában. – „Milyen kis kellemetlenség ez ahhoz képest, hogy a kedvenc emberemmel készíthetek emlékeket?”

Hirdetés

Ahogy teltek az évek, rájöttem, hogy minden szavának mélyebb jelentése volt. Bátorságot tanított, a hétköznapokban rejlő csodákat, és azt, hogy a félelmeket legyőzhetjük, ha családunk támogat.

Még a tinédzserkori lázadó időszakomban is, amikor azt hittem, hogy már kinőttem a családi hagyományokból, Nagyi mindig tudta, hogyan érjen el hozzám.

„Nos” – kezdte egy este, amikor későn értem haza, az első szakításom után sírva –, „ez egy forró csokis extra mályvacukorral estének tűnik, vagy egy titkos recept szerinti süti tésztás pillanatnak?”

„Mindkettőnek!” – válaszoltam könnyeimen át.

Nagyi az élete utolsó pillanataiig tanított. Amikor az orvosok közölték a diagnózisát – agresszív hasnyálmirigyrák –, tudtam, hogy kevés időnk maradt. Minden percet mellette töltöttem a kórházban, miközben ő megőrizte humorát és optimizmusát.

„Tudod, drágám, ha előbb tudom, hogy a kórházi étel ilyen jó, már évekkel ezelőtt jöttem volna ide!” – tréfált, miközben a párnáit igazgattam.

Egyik este, a naplemente aranyló fényében, erősebben megszorította a kezem.

„Meg kell ígérned nekem valamit, Évi” – suttogta.

„Bármit” – válaszoltam, bár a szívem összeszorult.

„Egy évvel azután, hogy elmegyek, tisztítsd meg a sírkövemen lévő fényképet. Csak te. Ígérd meg.”

Egy évvel a temetése után elmentem a sírjához, ahogy ígértem. Egy kis csavarhúzóval eltávolítottam a fényképet védő keretet. Mögötte egy levél volt, az ő kézírásával:

„Drága Évike! Egy utolsó kincsvadászatot szerveztem neked. A koordináták, amelyeket találsz, elvezetnek egy helyre, ahol egy különleges titkot rejtettem el.”

A papíron szereplő számok a közeli erdő egyik régi ösvényéhez vezettek, ahol gyerekként gyakran gyűjtöttünk faleveleket.

Ott, egy görbe tetejű régi fémoszlopnál, ahová “tündérleveleket” hagytunk, megtaláltam a kincset: egy apró rézdobozt, benne egy levéllel.

„Évi, emlékszel, mit mondtam a szeretetről? Az soha nem ér véget. Csak átalakul, mint a fény a prizmán keresztül.”

Ez az utolsó üzenet mindent megváltoztatott. A könnyek között is hálás voltam, hogy nagymamám megtanított arra, hogy a szeretet az, ami összeköti a családot – vérségi kötelékektől függetlenül.

Olvasd tovább

Emlékeznek még Bogdán Lászlóra? Ezért nem írnak már róla a lapok!

50 éves lenne már Bogdán László... észrevették, hogy sem a média, se semmi nem ír Róla? Meg van ennek az oka…

Nem feledjük! Ma lenne 50 éves Bogdán László.. észrevették, hogy sem a média, se semmi nem ír Róla? Meg van ennek az oka…

Majdnem négy éve , azaz 2020. július 14-én költözött az Úr országába Bogdán László, Cserdi cigány polgármestere. A dolognak óriási visszhangja volt, emberek százezrei gyászolták, siratták akkor. Nem olyan véget ért, mint amilyent megérdemelt volna, az biztos. Meghúzkodta az élet, sok gyalázatot, árulást, aljas támadást kellett elviselnie az utolsó éveiben is és voltak, akik csúnyán ki is használták őt. De csak ment előre, mosolygott és ékes magyarsággal hirdette… Mit is? Elsősorban is épp a magyarságát. A cigány-magyarságát.

Jussanak majd eszünkbe például akkor a szavai, amikor választások lesznek és a régi jó szokások szerint viszik majd a cigány lakosság egy részét az urnákhoz leszavaztatni pörköltért, krumpliért, tésztáért, esetleg egy kis baksisért. Mert mit is mondott Bogdán László cigány emberként erről?

“Ha arra keressük a választ, hogy miért van a cigányok között olyan sok pörköltös ember, akkor először is jó, ha tudjuk, hogy mekkora úr tud lenni a szükség. Nem ezeknek az embereknek a szégyene az, hogy oda szavaznak, ahol enni kapnak.”

És ugye, hogy ebben is mennyire igaza volt?

Már 2 majdnem 4 év  telt el a halála óta és már meg sem említik a médiák, szóra sem méltatják a korábbi „nagy politikus” barátok. Elkezdték elfelejteni. Jómagam már többször leutaztam a sírjához, az irodám vitrinjének tetejéről az ő portréja tekint körbe, asztalomon pedig Bárdosi Attila részben Laciról szóló könyve, a ’Csak egy cigány-csak egy disszidens’. Sokszor olvasgatok idézeteket tőle és tanulok a soraiból. Mert ő többet érdemel annál mint, hogy csak úgy hagyjuk elfeledni. Nem is hagyjuk. Ugye nem?

Olvasd tovább

A férjem a szeretőjét választotta a családunk helyett. Három évvel később amikor újra találkoztunk tökéletes elégtételt éreztem

Három év telt el azóta, hogy a férjem elhagyott minket a ragyogó szeretője kedvéért. Egy nap véletlenül találkoztam velük, és az a pillanat, mint egy költői igazságszolgáltatás, tökéletes elégtételt adott. De nem az ő bukásuk töltött el megelégedettséggel, hanem az, hogy képes voltam talpra állni, és egy boldogabb életet teremteni nélkülük.

Tizennégy év házasság, két csodálatos gyerek, és egy élet, amit sziklaszilárdnak hittem. Ez volt az, ami egy este, amikor Péter hazahozta őt, darabokra hullott.

Az életem legnehezebb és legátformálóbb fejezete kezdődött ekkor.

A látszólag tökéletes család

Péter és én közösen építettük fel az életünket a semmiből. A munkahelyünkön találkoztunk, és azonnal egymásra hangolódtunk. Rövid ismeretség után megkérte a kezem, és nem volt okom nemet mondani. Az évek során sok hullámvölgyet éltünk át együtt, de mindig azt hittem, hogy a nehézségek csak erősítettek minket.

Az elmúlt években Péter sokat dolgozott túlórában. Bár észrevettem, hogy távolságtartóbb, azt mondogattam magamnak, hogy ez csak a munka miatti stressz. Nem sejtettem, hogy valójában mi történik a hátam mögött.

A katasztrófa napja

Egy keddi napon történt. Emlékszem, épp levest főztem vacsorára, azt a fajtát, amit a lányunk, Lili szeretett – kis betűtésztával. Hallottam, hogy nyílik az ajtó, és utána a magassarkú cipők kopogását a padlón.

A szívem összeszorult, miközben az órára pillantottam. Péter korábban ért haza, mint szokott. Amikor a nappaliba léptem, ott álltak: Péter és a szeretője, Mónika. Magas, elegáns nő volt, éles mosolyával és szikrázó hajával. Péterre néztem, és az arcán egy olyan melegség tükröződött, amit hónapok óta nem láttam rajta.

„Ez meg ki?” – kérdeztem döbbenten. Mónika hideg pillantást vetett rám, majd így szólt: „Nem túlzott, amikor azt mondta, elhagyta magát. Kár érte, pedig jó csontozata van.” A szavai tőrként szúrtak belém.

Péter csak sóhajtott, mintha én lennék az, aki irracionálisan viselkedik. „Andi, beszélnünk kell. Ő itt Mónika, és… válni akarok.”

A világom darabokra hullott. Nem csak a házasságom ért véget, hanem a családi élet, amiben hittem. De a legrosszabb az volt, amikor Péter közölte, hogy az éjszakát Mónikával tölti a közös otthonunkban.

Az újrakezdés

Aznap éjjel összecsomagoltam a gyerekekkel. Lili és Marci, a kilencéves fiunk, nem értették, mi történik. Amikor megérkeztünk anyám házába, nem tudtam szavakba önteni, mi történt. Csak sírtam.

A válás gyors volt és kegyetlen. A házunkat eladtuk, és a részemet egy szerény, két hálószobás lakásra költöttem. Péter eleinte rendszeresen fizette a gyerektartást, de ez hamar abbamaradt. Mire hat hónap eltelt, Péter teljesen eltűnt az életünkből. A gyerekeim nemcsak az apjukat veszítették el, hanem a reményt is, hogy valaha visszatér.

Az idő múlásával rájöttem, hogy Péter döntései mögött Mónika állt. Ő győzte meg arról, hogy a „régi életünk” csak felesleges teher. Amikor azonban a pénz elfogyott, Péter nem volt hajlandó szembenézni velünk.

Három évvel később: Költői igazságszolgáltatás

Három évvel később az életünk új rendbe állt. Lili középiskolába járt, Marci pedig a robotika iránti szenvedélyét bontogatta. Egy esős délután azonban minden megváltozott.

A boltban vásároltam, amikor megpillantottam őket egy kávézóban. Péter és Mónika. Az idő kegyetlen volt hozzájuk. Péter megtörtnek tűnt, kopott ruhákban, haját vesztve, az arcán mély ráncokkal. Mónika, bár még mindig dizájner ruhákat viselt, kimerültnek és lehangoltnak tűnt.

Ahogy megláttak, Péter felállt, és reménykedve kiáltott utánam: „Andi! Várj!” Odamentem, de a szavaiból nem jött békülés, csak bocsánatkérés és kétségbeesés. „Hiányoznak a gyerekek” – mondta. De én csak annyit feleltem: „Nem léphetsz vissza az életünkbe.”

Ahogy távoztam, nem a bosszú érzése töltött el, hanem az, hogy mennyire erősebb lettem. A gyerekeimmel közösen egy olyan életet építettünk fel, amit senki nem vehet el tőlünk. És ez volt a legnagyobb győzelmem.

Olvasd tovább

Nagy Feró nevetségesen alacsony nyugdíjat kap, ha nem koncertezne, ebből az összegből kellene gazdálkodnia. Az énekest felháborítja, hogy mennyire nincsenek megbecsülve itthon a művészek. Nem akármilyen plusz munkát kellett vállalnia, hogy ne halljon éhen, nem is akármennyit zsebelt be! Majdnem megsajnáltuk, de...

Nagy Feró 42 ezres nyugdíjat kap, ha nem koncertezne, ebből az összegből kellene gazdálkodnia. Az énekest felháborítja, hogy mennyire nincsenek megbecsülve itthon a művészek. Sipos Csaba nyugdíjszakértő elárulta, a művészekre az a szabály vonatkozik, hogy 65. születésnapjuk után mehetnek nyugdíjba. A szakember szerint fontos az öngondoskodást időben elkezdeni, egyre nagyobb figyelmet kapnak a nyugdíjcélú megtakarítások, így próbálnak felkészülni a fiatalok az idős éveikre.

Videóban fakadt ki Nagy Feró, hogy mennyi a nyugdíja.. Még az ember majdnem meg is sajnálá, de mik derülnek ki? Nos kiderült, hogy tavalyi évben Feró 134 millió forintot keresett. Ön mennyit is keresett tavaly?!

Olvasd tovább

Rubint Rékára rá sem lehet ismerni! Mindenki elhűlt attól, milyen ruhát vett magára. Egyesek szerint egyáltalán nem egy 46 éves nőhöz illő, mások szerint elvegyülhetne a lánya korosztályában

Rubint Réka már fiatalon is az egészséges életmód és a rendszeres mozgás elkötelezettje volt, ami látványosan meghozta gyümölcsét. A 46 éves fitneszszakértő olyan formában van, hogy sokan évtizedekkel fiatalabbnak gondolják. Ezt a benyomást erősíti legutóbbi videója, amit Facebook, illetve Insagram-oldalán is közzé tett, és amely gyorsan hatalmas figyelmet váltott ki.

A felvételen Réka egy stílusos szettben, miniszoknyában, magas szárú csizmában és meleg kabátban sétál a kamera irányába. Bár a jelenet maga egyszerű, a követők sorra kommentálták, hogy mennyire lenyűgöző a háromgyermekes anyuka külseje. A rajongók nem győztek áradozni fiatalos megjelenéséről és kisugárzásáról, ami rövid idő alatt megtöltötte a poszt hozzászólásait elismerő szavakkal.

Réka, úgy nézel ki, mint egy tini. 2x néztem meg először azt hittem Lara

fogalmazott az egyik kommentelő, majd egy másik hozzáfűzte:

Komolyan úgy nézel ki, mint egy húszéves. Nagyon jó a szett!

Olvasd tovább

Zokog az egész világ azon amit Katalin hercegné és Vilmos herceg közölt

A karácsonyi ünnepek közeledtével a királyi családok üdvözlőlapjaikban különböző stílusokat mutatnak be. A Katalin és Vilmos egy szörnyen nehéz évet zárnak, mégis tökéletesen kedves a karácsonyi üdvözlőlapjuk.

A királyi családok karácsonyi üdvözlőlapjai nem csupán az ünnepek köszöntésére szolgálnak, hanem betekintést engednek a királyiak privát életébe és az adott év jelentős eseményeibe. A választott képek és üzenetek által közvetített hangulat és személyesség fontos kommunikációs eszköz.

Katalin hercegné és Vilmos herceg a gyerekekkel egy tavaszi fotón mosolyognak, míg Harry herceg és Meghan egy parkban készült képen ölelik gyermekeiket.

A királyi családok üdvözlőlapjaikban békés ünnepeket és boldog új évet kívánnak. A személyes üzenetek és a családi fotók egyaránt fontosak a királyiak számára, hogy kapcsolatot tartson a nyilvánossággal és megossza velük az ünnepi hangulatot.

Miért különleges ez az év?

Az idei év különlegessége, hogy a királyi családok egyre inkább megosztják a közönséggel azokat a pillanatokat, amelyek az év során számukra fontosak voltak, így a karácsonyi üdvözlőlapok is egyre személyesebbek és kifejezőbbek.

Olvasd tovább

A legjobb barátnőm hozzáment az exférjemhez. Aztán évekkel később egyszer csak hajnali háromkor hívott fel, rémülten és könyörgött, hogy ne tegyem rá a telefont. Amit mondott, még én is alig akartam elhinni.

Áron és én hét évig voltunk házasok. Hét hosszú évig, amelyek két gyönyörű lányt hoztak az életembe: a ötéves Mítét és a négyéves Zsófit, de egyben olyan fájdalmat is, amely darabokra törte a szívemet.

Eleinte Áron az álomférfi volt. Volt benne valami megfoghatatlan varázs, ami miatt az emberek kicsit közelebb hajoltak, amikor beszélt. Tudta, hogyan éreztesse velem, hogy én vagyok az egyetlen nő a világon. De ez a ragyogás nem tartott örökké.

Az ötödik évben kezdtem észrevenni a repedéseket. Áron későn jött haza, a kifogásai áttetszőek voltak. Munkaütek, amelyek nem álltak össze. Rejtett üzenetek, amelyeket nem láthattam. Aztán egy este előkerült az igazság: egyetlen szőke hajszál a zakóján. Nem az enyém.

A szívem tombolt a haragtól. Tudtam, hogy valami nincs rendben. Tudtam, hogy éppen tönkreteszi mindazt, amit felépítettünk.

Amikor szembesítettem vele, érzéketlenül tagadta, majd gázlightolni kezdett. „Csak képzelsz dolgokat, Adél. Ne legyél ilyen bizonytalan!” – kiabálta egyszer.

De ez nem csak az én képzeletem volt. Valóság volt. Néma fogadalmat tettem magamnak, hogy nem hagyom, hogy átverjen.

Az utolsó csepp az volt, amikor tetten értem. A kép, ahogy egy idegen nővel, Katával, akiről addig nem is tudtam, együtt volt, beleégett az emlékezetembe. Nem is kért bocsánatot. Egyszerűen becsomagolt és elment, mintha mi sem történt volna.

Egy pillanat alatt Áron hátrahagyott engem és a lányainkat. Egy évig és három hónapig küzdöttem, hogy újra felépítsem az életemet. Terápia, hosszan tartó munkák a lányok eltartásáért, és egy állandó fájdalom a mellkasomban, ami nem akart elmúlni.

Aztán jött a hír, amely felforgatta a gyomromat: Áron feleségül vette Évát, a legjobb barátnőmet.

Nem akartam elhinni. Éva volt a bizalmasom a házasságom alatt. Mindent elmondtam neki. Tudta, hogy elvesztem Áront, hogy félek, megcsal, és hogy összetörtem, amikor elhagyott.

Amikor Éva felhívott, hogy elmondja, eljegyezték egymást, megdermedtem. „Csak viccelsz, ugye?” – kérdeztem, miközben próbáltam nyugodt maradni.

„Nem” – mondta. „Áron szeret engem, Adél. Remélem, még mindig barátok maradhatunk.”

Barátok? Komolyan gondolta?

„Ahhoz a férfihoz mész hozzá, aki tönkretett engem, Éva. És azt várod, hogy továbbra is a barátod legyek? Sok sikert hozzá.” Letettem a telefont, mielőtt válaszolhatott volna.

Azt hittem, ezzel vége. Akartam, hogy vége legyen. De egy évvel a házasságuk után, hajnali háromkor csörgött a telefonom, visszavonhatatlanul visszavonzva engem Áron világába.

Az ébresztőhang zavaróan törte meg az éjszaka csendjét. Éva neve villogott a képernyőn. Nem akartam elhinni.

„Micsoda arc, hogy ilyen órában hív” – mormogtam magamnak.

Megfordult a fejemben, hogy nem veszem fel. De a kíváncsiság győzött.

„Halló?” – mondtam ingerülten.

A következő szavak azonnal kitárult szemekkel és felülő testtartással reagáltak bennem.

„Adél, segítségedre van szükségem! Ez téged is érint. Kérlek, ne tedd le. Kérlek!” – Éva hangja reszketett a félelemtől.

A szívem dörömbölt a mellkasomban. Miért hívott?

„Éva? Mi történt? Nem hiszem, hogy van miről beszélnünk…”

„Áron nem az, akinek hittem. Rosszabb, Adél. Sokkal rosszabb” – vágott közbe.

Hideg borzongás futott végig rajtam. Mi lehet rosszabb annál, amit már tudtam?

„Rosszabb? Miről beszélsz?” – kérdeztem.

„Van egy szekrény az irodájában. Mindig azt mondta, ne menjek be oda. Tegnap este benéztem. Adél, a belseje tele van képekkel. Nőkről. Rólam. Rólad. Idegenekről. Mindegyiken dátumok és számok vannak…”

Ez az éjszaka egy olyan út kezdetét jelentette, amely mindkettőnk életét gyökerestől megváltoztatta. Megtaláltuk a közös erőt, hogy szembenézzünk egy olyan férfival, aki nemcsak minket, hanem más nőket is manipulált és tönkretett.

De ezen az éjszakán elhatároztuk: nem áldozatok vagyunk, hanem túlélők. Együtt megküzdöttünk és győztünk.

Most, amikor végre mögöttünk van ez a fejezet, egy új kezdetet várhatunk. Egyetértettünk abban, hogy életünket többé nem árnyékolja be Áron sötét múltja. Szabadok voltunk. Szabadok, hogy továbblépjünk.

Olvasd tovább

Leesett a rajongók álla úgy néz ki Karda Bea teste 71 évesen akár egy tinilányé. Sok huszonéves nő irigykedhetne rá

Karda Bea kétségtelenül a szórakoztatásra hivatott, kirobbanó energiája és alakja egyszerűen irigylésre méltó.

A Mokkában árulta el, hogy mindezt tudatos életmódjának köszönheti.

Az énekesnő kétszer küzdötte le a mellrákot, ezt követően alakította ki bevált módszereit.

Állítása szerint az édességet volt a legnehezebb elhagynia, de mindenre képes, hogy megőrizze egészségét és alakját.Karda Bea nem tagadta, hogy nem könnyű feladat ez számára, annak ellenére, hogy nem hízékony típus, de kora miatt az elfogyasztott csokimennyiség már előnytelen helyeken okozna súlygyarapodást.

A jó genetikáját az édesapjától örökölte, ő volt vékony típus-mesélte az énekesnő.

Tapasztalata szerint nem tanácsos túlfogyasztani a csokiból, hiszen a cukor kihathat a tumorproblémákra.

Azóta csak teljes kiörlésű lisztből készült termékeket fogyaszt, a csokit már egy hónapja távol tartja étrendjétől.

Egyedül a fagyiról nem tud lemondani, vallotta be nevetve a műsorban.

Elmondta, hogy korával ki van békülve, egyedül azzal van gondja, hogy nem tudja rendesen kialudni magát.

Olvasd tovább

Zalatnay Saroltán nem fog az idő, 76 évesen úgy néz ki mint egy tinilány. Friss fotóján úgy fest, akár egy 30 éves!

„Fiatal koromban a nagyon mini szoknyát én hoztam be a divatba, de amúgy a kedvenc ruháim a farmer, bőrnaci, egy menő póló. Sosem öltözködtem igazán elegánsan, sőt. Nekem a zene meg a hang volt mindig a lényeg, Úgy voltam vele, hogy ne legyek szakadt, de a többi nem volt fontos. Ezek a fotók olyanok lettek, mintha egy drága parfüm kampányához készültek volna, érdekes számomra is így látni magamat” – kezdte az énekesnő, aki büszkén vállalja korát.

Soha nem tagadtam le, hogy mennyi idős vagyok, nem is akartam.

Minden évben elmegyek egy kedves plasztikai sebész barátomhoz, megkérdezem, hogy csinálunk-e valamit, és mindig azt mondja, hogy nem.

Énekesnőként nem tehetem meg, hogy elveszítsem a mimikámat. A szépség szerintem nem kor kérdése, és szerencsére már a divat sem azt sulykolja, hogy a csak a tökéletes a szép. Persze fiatalon mindent lehet, sokszor eszembe jut, hogy milyen dolgokat csináltam akkoriban. Most már van egy határ, amit nem lépek át, nem minden fér már bele” – tette hozzá Zalatnay Sarolta.

Olvasd tovább

Szörnyű haláleset rázta meg ma reggelre az országot! Ha van Isten, akkor ezt nem hagyja megtörténni! – Egy csodálatos embert vesztettünk el

54 éves korában elhunyt Morvai Imre, debreceni mentésvezető. A gyászhírt az Országos Mentőszolgálat jelentette be. A mentős ügyeletből tért haza, ezután lett rosszul. Kollégái hiába küzdöttek az életéért, nem tudták megmenteni. Gyászhírt közölt az OMSZ: “Megrendülve, fájó szívvel értesültünk róla, hogy Morvai Imre, kiváló mentésvezető bajtársunk tragikus hirtelenséggel, kedd hajnalban életének 54. évében elhunyt” – írja az Országos Mentőszolgálat közösségi oldalán. Az OMSZ azt írja, hogy debreceni bajtársuk mentésvezetői szolgálatából hazaérve lett rosszul, ezután hozzátartozói rögtön mentőt hívtak. Bajtársai kitartóan küzdöttek érte, de életét hosszas próbálkozás ellenére sem sikerült megmenteni.

1996 óta mentőzött. Morvai Imre 1996. április elsején csatlakozott az Országos Mentőszolgálat bajtársi közösségéhez, mint mentőápoló, majd hosszú évek alatt kitartó munkájával, rengeteg tanulással és tapasztalatszerzéssel vált kiváló mentésvezetővé. Munkáját mindig precízen végezte, felkészültségéhez kétség nem férhetett. Kollégái azt írják, hogy a néhai mentésvezető könnyen megtalálta a hangot a bejelentőkkel, akik értékelték mély szakmai tudását és megnyugtató hangját. Munkásságára mindig jellemző volt a rendkívüli tájékozottság, kreativitás, gyorsaság és a betegközpontú hozzáállás. “Családjának és debreceni bajtársainknak őszinte részvétünk, halálával hatalmas űrt hagy maga után. Morvai Imre bajtársat az Országos Mentőszolgálat saját halottjának tekinti, emlékét megőrizzük. Nyugodj békében, Morvai Bajtárs! ” – írja az OMSZ.

Olvasd tovább

Egy nő életét veszti egy frontális ütközés következtében, de a rendőrök akkor jönnek rá a szörnyű igazságra, hogy valójában mi történt amikor átvizsgálták a telefonját

Szívszorító tragédia történt, amikor egy nő meghalt egy frontális ütközésben. De ami meglepte a rendőröket, az az, amit a telefonján találtak.

Csütörtök reggel 8:33-kor Courtney Sanford, 32 éves, egy bejegyzést tett közzé a Facebookon: „Egy vidám dal annyira BOLDOGGÁ tesz.”

8:34-kor értesítették a rendőrséget egy frontális ütközésről egy észak-karolinai autópályán, ahol járműve átlépte a felezősávot, ütközött egy újrahasznosító teherautóval, és kigyulladt.

Courtney, aki egyedül vezetett, munkába ment az Interstate 85-ös úton. A hatóságok megerősítették, hogy nem volt bizonyíték arra, hogy akár gyorshajtás, drogok vagy alkohol szerepet játszottak volna a balesetben.

Csak később, amikor Courtney ismerősei értesítették a rendőrséget, a nyomozók rájöttek, hogy a nő közösségi médiás bejegyzései majdnem ugyanabban az időben kerültek közzétételre, mint amikor a baleset történt.

Chris Weisner, a High Point rendőrség szóvivője kijelentette, hogy az eset egy tragikus figyelmeztetés a mobiltelefon használatának veszélyeiről vezetés közben, kiemelve, hogy Courtney selfie-ket készített vezetés közben közvetlenül a baleset előtt, amit a közösségi médiás fiókjai is megerősítenek.

Olvasd tovább

Ausztriában jártunk egy mekiben a családdal, volt meglepetés, akkora, amit álmunkban sem gondoltunk volna

Ha Ausztriában jártok, és megéheztek útközben, érdemes beugrani egy McDonald’s-ba – mi nemrég a családdal így tettünk, és az élmény egyszerűen remek volt! Az egyik autópálya melletti étteremnél álltunk meg, és már az elején szuperül indult minden.

Tudjátok, mi volt az első meglepetés?

Hogy a kutyánkat simán behozhattuk magunkkal!

Így nem kellett a kocsiban ennünk – sőt, az ott dolgozók is kedvesek voltak hozzá, még egy vízzel is megkínálták.

A rendelésünk gyorsan elkészült, és hát az étel hozta azt a minőséget, amit elvársz, sőt, talán még egy kicsit többet is. A sajtburger menü persze örök klasszikus, és a gyerekek is imádták, de ami igazán lenyűgözött, az a mézes-mustáros csirkés tortilla. Könnyű, mégis tartalmas, és olyan harmonikus ízkombináció, hogy szerintem legközelebb is ezt fogom kérni.

A sült krumpli persze friss és ropogós volt, a szószok meg a szokásos McDonald’s szint – mindig tuti.

A gyorsaság is megér egy külön dicséretet. Még alig ültünk le, már hozták is az ételt, és a kiszolgálás is nagyon gördülékeny volt. Az étterem tiszta, modern, és kifejezetten kényelmes hely a családi vacsorához, még akkor is, ha csak egy gyors megállót tervezel.

De ami különösen tetszett, hogy az étterem mellett volt egy elektromos autótöltő! Miközben mi kényelmesen megvacsoráztunk, az autónk is töltődött, szóval két legyet ütöttünk egy csapásra. Ez annyira praktikus, hogy szerintem a jövőben is ezt fogjuk preferálni az útközbeni megállóknál.

A kaja finom, a hely kényelmes, az emberek kedvesek, és minden úgy működött, ahogy kell. Ha ti is arra jártok, ne habozzatok megállni – biztosan nem fogtok csalódni!

Olvasd tovább

Feketébe borult a királyi család oldala: most jelentették be a hercegnő halálát

Szomorú hírt kaptunk.

Birgitta hercegnő, XVI. Károly Gusztáv király nővére, 87 éves korában elhunyt

A svéd királyi család közösségi oldalán jelentették be a hercegnő halálát

Lapunk most értesült róla, hogy súlyos tragédia érte a svéd királyi családot. Közösségi oldalukon jelentették be Birgitta hercegnő halálát. A hercegnő 87 éves volt. Birgitta hercegnő Gusztáv Adolf herceg, Västerbotten hercegének és Sibylla szász-coburg-gothai hercegnőnek volt a második gyermeke, valamint XVI. Károly Gusztáv király idősebb testvére.

Elhunyt Birgitta hercegnő

A hercegnő halálával kapcsolatban részleteket nem árultak el, csak annyit lehet tudni, hogy Birgitta mallorcai otthonában hunyt el.

A hercegnő Hohenzollern Johann Georg herceg özvegye volt, és már egy jó ideje nem Svédországban, hanem külföldön élt. A hercegnőnek három gyermeke született, ők gyászolják most édesanyjukat.

Birgittától így búcsúzik a svéd uralkodó:

"Mély szomorúsággal értesültem ma arról, hogy nővérem, Birgitta hercegnő meghalt. A nővérem színes és szókimondó személyiség volt, aki nagyon fog hiányozni nekem és a családomnak. Egész családommal együtt ma részvétemet fejezem ki Birgitta hercegnő gyermekeinek és unokáinak.”

Nyugodjék békében, Birgitta hercegnő!

Olvasd tovább

Ma megérkezett a neten rendelt csomagom, de felbontása utána sikítva futottam ki a házból

Azt hittem, hogy egy játék, aztán megmozdult – mondta Sofia Alonso-Mossinger, hozzátéve, hogy „elég ijesztő” volt. Elmondta, hogy amúgy nincs baja a pókokkal, meg ilyesmivel, de elég ijesztő volt számára egy élő skorpióval együtt lenni a lakásban. Oliver James, egy másik lakótárs, aki zoológiát tanul, konyhai fogóval tette át a skorpiót egy műanyag edénybe.

„Kicsit idegőrlő volt” – mondta, mivel senki sem tudta, mennyire mérgező. A lakótársak ezután a skorpiónak vizet adtak, amit az azonnal megivott, és néhány kartont, hogy elbújjon alatta, mielőtt kapcsolatba léptek volna az állatvédőkkel. Mérgező volt a skorpió csípése: A jótékonysági szervezet néhány órán belül át tudott küldeni valakit. Chris Newman, az NCRW munkatársa szerint meglepően gyakoriak az ilyen potyautasokról szóló jelentések. A skorpió az Olivierus martensii, közismert nevén kínai skorpió” – mondta. Szerinte a csípése „orvosilag jelentős… potenciálisan életveszélyes, de egy átlagos felnőttnek csak egy nagyon rossz napja lenne.

Olvasd tovább

Nagyon hideg havas telünk lesz. Itt a nagy előrejelzés, 2025 december január február

A december faggyal indít, 2-án és 3-án enyhülni fog az idő, 5-én jó időre számíthatunk, de hideg lesz, 6-án, 7-én és 8-án érkezik a hó. 9-én felhős lesz az idő, 10-én és 11-én nagyon hideg lesz, 12-én erős szélviharra kell számítani, 13-án, 14-én és 15-én lesz részünk szélben, fagyban és egy kis melegben is.

VIHAR ÉS FAGY, MÉG KARÁCSONYKOR IS

Ezután készüljünk a legrosszabbra! Viharos, nehéz időjárásban lesz részünk. Karácsonykor és Szilveszterkor sem számíthatunk másra. December 17-én sok hó esik.

December 18-án viharra és sok hóra kell felkészülnünk, ezt három napos faggyal fűszerezik meg az égiek, de a legnagyobb fagyra 20-a és 25-e között kell számítani. December 27, 28 és 29 sok hóval érkezik, 30-án és Szilveszter napján jobb időre számíthatunk.

JANUÁRBAN JELENTŐS HÓESÉS

Január 1-én és 2-án tiszta lesz az ég, 3-tól 5-ig fagyra, havas esőre kell számítani. Január 6-a kemény faggyal érkezik, ami az egész hónapban kitart.

Január 18-án és 19-én masszív hóesésre kell számítani, 20-a, 21-e, 22-e és 23-a intenzív hideggel érkezik, szélben is részünk lesz, 24-én ismét hó és szél köszönt ránk, 26-tól 31-ig kemény fagyban lesz részünk.

FEBRUÁRBAN TOVÁBBI KEMÉNY HAVAZÁSOKRA

Február 1-e és 5-e között fagyra, de tiszta időre számíthatunk, 6-ától 8-ig hóra és szélre kell számítani, 9- és 12-e között megenyhül az idő, 13-án és 14-én felmelegszik az időjárás, majd február 15-én és 16-án visszatér a hó, a fagy pedig egész 29-ig kitart.

MÁRCIUSBAN IS HAVAZNI FOG

Az idei tél belecsúszik a tavaszba. Március 6-án és 7-én visszatér a fagy és a szél, 11-én, 16-án és 17-én erős szélre kell számítani. Március 18-án és 19-én szélviharra és hóra számíthatunk, március 21-e után végre megérkezik az igazi tavasz.

Olvasd tovább

A bátyám kitette a nagymamánkat az utcára, de amit ő tett válaszul, attól még mindig a hideg futkos a hátamon!”

 

Amikor a testvérem, Péter, kirúgta nagymamánkat, Erzsébetet, mert már nem járult hozzá anyagilag, szeretettel és hűséggel fogadtam őt. Amikor ő újra felépítette az életét, és váratlan sikereket ért el, Péter megbánta a döntését, de azon tűnődtem, vajon ez elegendő-e ahhoz, hogy helyrehozza a megszakadt kapcsolatainkat.

„Réka, nem bírom tovább,” mondta Péter, miközben az asztalra csapta a bögrét. „Túl drága.” „Péter, ő a nagymamánk. Felnevelt minket, emlékszel?” válaszoltam, próbálva megőrizni a nyugalmamat. Láttam a feszültséget az állkapcsában, a frusztrációt a szemében.

„Az akkor volt. Most más a helyzet,” mondta karba tett kezekkel. „Nem járul hozzá többé. Csak ül, fest és időt pazarol.” „Ezek a festmények jelentést jelentenek neki,” mondtam. „És jelenthetnek valamit számunkra is, ha csak megengedjük neki.”

Péter nevetett. „Érzelgős baromságok.

Gondolnom kell a jövőre, Réka. Nem engedhetünk meg magunknak egy tehermentesítőt.” Éreztem, hogy egy gombóc keletkezik a torkomban. „Péter, nem arról van szó, hogy most mit adhat nekünk. Arról van szó, amit már adott.”

Felállt és átfésülte a haját. „Nézd, van egy családom, amire gondot kell fordítanom. A költségek egyre nőnek. Ha nem tud hozzájárulni, nem látom, miért kellene cipelnünk ezt a terhet.” „Mert család. Több mint család; ő Erzsébet nagymama, akiről beszélünk,” mondtam alig suttogva.

A hetek teltek, és Péter viselkedése egyre hidegebbé vált. Erzsébet nagymama próbálta elrejteni a fájdalmát, de láttam a szemében, ahogy szorítja a festőecseteket, mintha mentőkötelek lennének. A gyerekeim imádták őt, mindig ott ültek mellette, miközben festett, és a nevetése olyan melegséget töltött a házba, amit Péter háza már rég elvesztett.

Egy este Péter felhívott. „Réka, itt az idő, hogy elmenjen. Már nem bírom tovább.” Éreztem, ahogy a szívem elsüllyed. „Hová megy?”

„Maradhat nálad,” mondta közvetlenül. „Úgy tűnik, hogy te annyira törődsz vele.” Elfogadtam, de ez a beszélgetés keserű ízt hagyott maga után. Nem tudtam megérteni, hogyan válhatott Péter ennyire szívtelenné. Előkészítettem a vendégszobát, tudva, hogy Erzsébet szüksége lesz egy helyre, ami otthonnak tűnik, ahol festhet anélkül, hogy tehernek érezné magát. Amikor ezt elmondtam Erzsébetnek, enyhe mosolyt láttam az arcán, bár láttam, ahogy könnyek csillognak a szemeiben. „Köszönöm, Réka. Mindig is jó szíved volt.”

„Nagymama, nem kell megköszönnöd. Ez is a te otthonod,” mondtam, szorosan ölelvén őt. A költözés gyors volt. Péter még csak nem is segített. Csak nézett az ajtóból, miközben összepakoltuk a néhány holmiját. „Jól csinálod,” mondta, szinte próbálva meggyőzni magát.

Vezettem őt a házamba, a csend közöttünk nehéz volt. Amikor beléptünk a járdára, megfogta a kezemet. „Jól vagyok, Réka.” Bent a gyerekeim kitárt karokkal fogadták őt. „Dédnagymama, taníts minket festeni úgy, mint te!” kiáltották, és behúzták őt a nappaliba, ahol már elő volt készítve a festőállvány.

Erzsébet mosolygott, az első igazi mosoly, amit hetek óta láttam. „Természetesen, drágám. Készítsünk valami szépet.” A napok teltek, és Erzsébet újra rátalált a festés szenvedélyére. A gyerekeim voltak a legnagyobb rajongói, mindig kíváncsiak voltak az utolsó munkáira. „Igazi tehetség vagy, nagymama,” mondtam egy délután, csodálva egy élénk tájképet, amelyet éppen befejezett.

A gyerekek bátorításával elkezdte megosztani festményeit online. Segítettem neki létrehozni egy közösségi média fiókot, és hamarosan egyedi stílusa és a képek mögötti szeretetteljes történetek felkeltették a figyelmet. Jöttek a kommentek, dicsérve a tehetségét és a kitartását.

Egy este kapott egy üzenetet egy helyi galériától. „Réka, nézd ezt,” mondta remegő kezekkel az izgalomtól. „Önálló kiállítást akarnak nekem!” Szorosan öleltem meg. „Ez csodálatos, nagymama! Megérdemled.”

A kiállítás előtti hetek zsúfoltak voltak. Erzsébet fáradhatatlanul dolgozott, új festményeket készítve és készülve a nagy napra. A gyerekeim mindenben segítettek, a keretek kiválasztásától kezdve a képek leírásának megírásáig.

A kiállítás estéjén a galéria tele volt izgalommal. Az emberek csodálták a munkáit, és szinte minden festmény eladták. Sőt, több megrendelést is kapott, amelyek biztosították pénzügyi függetlenségét. Erzsébet a tömeg előtt állt, hangja nyugodt és erős volt. „Köszönöm mindenkinek, aki hitt bennem,” mondta örömkönnyekkel az arcán.

A sikere híre eljutott Péterhez, és néhány nappal később megjelent nálam. „Réka, beszélhetünk?” kérdezte, szokatlanul lágy hangon. „Péter, mit akarsz?” kérdeztem karba tett kezekkel. „Hibáztam,” ismerte be, a földre nézve. „Nem kellett volna kirúgnom. Most látom.”

Erzsébet előre lépett és szigorúan nézett rá. „Kicsit későn van ehhez, Péter,” mondta határozott hangon. „Megmutattad az igazi arcodat, amikor hátat fordítottál a családnak.” Péter nyugtalanul mozgott. „Javítani akarok, nagymama. Kérlek.”

Ő megrázta a fejét, szemei szűkek lettek. „Nem, Péter. Csak azért akarsz javítani, mert most látod a sikeremet. Hol volt ez a gondoskodás, amikor otthonra volt szükségem, amikor csak a művészetem és az emlékeim voltak?” „Rossz voltam,” mondta törött hangon. „Most látom. Sok mindent elvesztettem a tetteimmel.”

Péter lehajtotta a fejét, tudomásul véve tetteinek teljes súlyát. „Értem,” suttogta, mielőtt megfordult és eltávozott, egy megtört ember. Amikor Péter elment, Erzsébet rám nézett. A szemei határozottsággal voltak tele.

Megöleltük egymást, és éreztem a nyugalmat, tudva, hogy végre ott volt, ahol lennie kellett, körülvéve szeretettel és támogatással. Erzsébet művészete továbbra is virágzott. Története a kitartásról és méltóságról elterjedt a közösségben és sokakat inspirált.

Az emberek nemcsak a festményeit nézni jöttek a kiállításaira, hanem meghallgatni a történetét is, és megismerni azt a nőt, aki megtalálta az erejét a nehézségekkel szemben. Egy este, miközben a gyerekek festettek a lábainál a nappaliban, azon gondolkodtam, mi minden történt. „Nagymama, az erőd mindannyiunkat megváltoztatott,” mondtam. „Megtanítottad nekünk, mit jelent kiállni magunkért és értékelni azokat, akik valóban fontosak.”

Ő mosolygott, és a szemei büszkeségtől ragyogtak. „Sosem késő megtalálni a saját erőnket, Réka. És sosem késő megtanítani másoknak a család igazi jelentését.” Közben Péternek szembe kellett néznie a hibáival. Távolról nézte, ahogy Erzsébet élete virágzik nélküle. Ez egy nehéz lecke volt, de meg kellett tanulnia. Az igazi gazdagság az olyan emberek szeretetében és tiszteletében rejlik, akik a legfontosabbak.

Olvasd tovább

Hatalmas pofont kapott Tóth Gabi! Gangxta Zolee olyat szólt be Tóth Gabinak, hogy a fal adta a másikat, ez az eddigi legkeményebb kritika

Gangxta Zolee, azaz Zana Zoltán, a magyar zeneipar fenegyereke újra hallatott magáról, és nem is akárhogyan. A szókimondó rapper ezúttal Tóth Gabinak címezte markáns véleményét, amely egy interjú során hangzott el, és azóta is nagy port kavar a közösségi médiában.

Egy kérdés, ami lavinát indított

Az interjút készítő riporter szokatlan kérdést tett fel Zoleenek: melyik előadóval dolgozna együtt legszívesebben? A három felkínált név Fásy Ádám, Tóth Gabi és Győzike volt. A válasz nem váratott magára, és a tőle megszokott stílusban rövid, velős és őszinte volt:“Ha velük kellene dolgoznom, inkább abbahagynám a zenélést.”

Tóth Gabi reakciója és a közösségi média visszhangja

Tóth Gabi, aki jelenleg a Dancing with the Stars műsorában versenyez, nem kommentálta azonnal a kritikát, de rajongói máris védelmükbe vették az énekesnőt. A közösségi oldalakon számos hozzászólás érkezett, amelyek szerint a rapper szavai túl kemények és megalázóak voltak. Mások azonban úgy vélik, hogy Zolee csupán a saját, szókimondó stílusában adott hangot véleményének, amelyhez mindig is hű maradt.

Gangxta Zolee nemcsak Tóth Gabiról mondott véleményt

Az interjú során a rapper további kérdésekre is válaszolt. Elárulta, hogy mi az, ami a leginkább zavarja a mindennapokban:“Az ostoba emberek különösen fel tudnak húzni.”

Emellett a magyar fociról is megosztotta a gondolatait: “Megint nyert a Fradi… ez már kezd unalmas lenni.” A Real Madrid sikereire sem reagált lelkesen, jelezve, hogy nem igazán érdeklik a mainstream futball diadalai.

Politika és humor – a Kétfarkú Kutyapárt dicsérete

Amikor a pártalapításról kérdezték, Gangxta Zolee a Kétfarkú Kutyapártot emelte ki kedvenceként. Elmondása szerint azért kedveli őket, mert humoros ígéreteikkel görbe tükröt állítanak a mai politikai elit elé. Ugyanakkor csalódottságának is hangot adott:“Az elszomorít, hogy egyre inkább valódi pártként működnek. Az az őrült, szórakoztató lendület kezd eltűnni.”

Egy szókimondó sztár, aki mindig megmondja a magáét

Az interjú vége felé a Blikkhez való viszonyáról is megkérdezték. Zolee gyors és frappáns választ adott, amely ismét csak igazolta, hogy nem ismeri a diplomáciai szóhasználatot.

Olvasd tovább

Feri bácsi meghívta a családját, hogy ünnepeljék meg együtt a 93. születésnapját, de soha nem gondolnád ki volt azaz egyetlen ember, aki elment

Feri bácsi, most 93 éves, mindennél jobban vágyott arra, hogy újra hallja gyerekei nevetését a házában. Az asztalt megterítette, a pulykát megsütötte, és a gyertyákat meggyújtotta, miközben türelmesen várt. Az órák azonban kínzó csendben teltek el, mígnem egy kopogás hangja törte meg a magányt. De nem az volt, akire várt.

A juharfák szegélyezte utca végén álló kis ház rég látott szebb napokat, akárcsak egyetlen lakója. Feri bácsi ott ült a kopott karosszékében, amelynek bőre évtizedek alatt megrepedezett, miközben ölében a cirmos macskája, Mici dorombolt. Az öregember ujjai már nem voltak olyan biztosak, mint egykor, de még mindig megtalálták az utat a macska narancssárga bundáján, vigaszt keresve a megszokott csendben.

A délutáni fény a poros ablakokon szűrődött be, hosszú árnyékokat vetve a falakon sorakozó régi fényképekre, amelyek egy boldogabb időszak töredékeit őrizték.

„Tudod, milyen nap van ma, Mici?” – szólalt meg rekedten Feri bácsi, miközben egy poros fotóalbum után nyúlt, kezei az izgatottságtól is remegtek. „Ma van a kis Tomika születésnapja. Már… hadd számoljak csak… 42 éves lenne.”

Ahogy az album lapjait lassan forgatta, a régi emlékek szinte élő képekként elevenedtek meg előtte. „Nézd csak, itt van, foghíjasan mosolyog. Mariann sütötte neki azt a szuperhős tortát, amire annyira vágyott. Emlékszem, hogy ragyogtak a szemei!” – mondta, miközben elcsuklott a hangja.

„Úgy megölelte Mariann-t azon a napon, hogy az egész ruhája krémes lett. Őt persze nem zavarta. Semmi sem számított, ha a gyerekek boldogok voltak.”

Az album mellett öt poros fénykép sorakozott a kandallópárkányon. Az idő megállította a gyermekeit ábrázoló mosolyokat: Bandi, a kis foghíjas kalandor, térde mindig lehorzsolva. Kicsi Julika a kedvenc babáját szorongatta, amit „Bellának” nevezett.

Ott volt Miklós is, aki büszkén tartotta első trófeáját, és az apja szemeiben büszkeség csillogott a kamera mögött. Sarolta a diplomaosztóján, ahol az örömkönnyei összefolytak a tavaszi esővel. És végül Tomi, az esküvője napján, úgy nézett ki, mint Feri bácsi egy régi fényképen.

„Ez a ház emlékszik rájuk, Mici” – suttogta Feri bácsi, miközben ráncos keze végigsiklott a falon, ahol a gyerekek növekedését jelző ceruzavonalak még mindig láthatóak voltak.

Ujjai megálltak egy vonalnál, és elmosolyodott, miközben a könnyeit törölgette. „Emlékszel erre, Mici? Ez Bandi beltéri baseball-edzése volt. Mariann annyira mérges lett… de aztán nem tudott haragudni rá, mikor azokkal a kiskutya-szemekkel nézett rá.”

Ezután a konyhába ment, ahol Mariann régi kötényét még mindig a fogason tartotta, tisztán és gondosan összehajtva. „Emlékszel a karácsonyi reggelekre, drágám?” – beszélt az üres levegőhöz. „Az öt pár kis láb rohanása a lépcsőkön, és te mindig úgy tettél, mintha nem hallanád, hogy heteken át leskelődnek az ajándékok után.”

Amikor a délután elnyúlt, és a nap fényét lassan a szürkület váltotta fel, Feri bácsi az ajtó előtt lévő hintaszékhez sétált. Általában ilyenkor ült oda, hogy nézze, ahogy a szomszéd gyerekek játszanak. A hangos nevetésük régi idők emlékét idézte fel benne, amikor az ő udvara is tele volt élettel.

De ma egy váratlan zaj törte meg a megszokott rutinját. Szomszédja, János, vidám kiáltással közeledett: „Feri bácsi! Képzeld, mindkét gyerekem hazajön karácsonyra!”

Feri bácsi próbált mosolyogni, de a szíve belül egyre jobban összetört. „Az nagyszerű, János” – válaszolta.

„Sarolta az unokákat is hozza, már járnak is! Miklós meg egészen Seattle-ből repül az új feleségével!” – lelkendezett János, boldogsága szinte ragályos volt, kivéve Feri bácsit.

„Csodálatos. Egyszerűen csodálatos” – mondta Feri bácsi, miközben a régi emlékek között Mariann sütőtökös pitéjének illatát idézte fel.

Este a konyhában, az öreg forgótárcsás telefon előtt ült. Tudta, hogy ismét fel kell vennie a kapcsolatot a gyermekeivel, ahogyan minden kedden próbálkozott. Elsőként Julikát hívta.

„Szervusz, apa. Miért hívtál?” – Julika hangja távolinak és sietősnek tűnt. Az a kislány, aki egykor nem akarta elengedni az apja nyakát, most nem tudott öt percet szánni rá.

„Julika, drágám, emlékszel arra a Halloweenre, amikor hercegnőnek öltöztél, és azt mondtad, a hercegnőknek nincs szükségük hercegre, ha van apukájuk?”

„Figyelj, apa, nagyon fontos megbeszélésem van. Visszahívlak, jó?” – mondta, majd bontotta a vonalat.

Ezután négy további számot tárcsázott. Miklós és Bandi hívása is üzenetrögzítőre ment. Tomi, a legkisebb fia, legalább felvette.

„Apa, most nem alkalmas, itt vannak a gyerekek, Lisa meg el van havazva a munkájával. Felhívlak később, jó?”

„Csak… csak hiányzol, fiam” – Feri bácsi hangja elcsuklott, miközben a magány évei mindent elmondtak abban a négy szóban.

„Igen, apa, értem, de tényleg rohannom kell” – válaszolta Tomi, majd letette.

Feri bácsi hosszú ideig tartotta a telefont a kezében, csendben merengve. „Valaha azon veszekedtek, hogy ki beszéljen velem először. Most meg azon, hogy ki beszéljen velem egyáltalán.”

A történet további részében Feri bácsi szívszorító erőfeszítéseit követjük nyomon, ahogyan megpróbálja összehozni a családját az utolsó születésnapjára. Azonban a sors közbeszól, amikor egy idegen, Balázs, aki maga is gyászol, bekopog az ajtaján. A találkozás váratlanul formálja át mindkettejük életét. A szeretet és a család jelentése új értelmet nyer, amikor a legnagyobb fájdalomból születik a legszebb remény.

Olvasd tovább

Fogalmam sem volt róla, hogy ennyire fontos megtenni ezt a csirkehússal főzés előtt, különben már rég megcsináltam volna

 

🫣 🤔 Soha nem hallottam még erről; 🤔 nem tudtam, hogy ez ennyire fontos, különben már rég megcsináltam volna! 🤔 Egy bolt dolgozója elmagyarázta, hogy mindig azonnal sóoldatba kell áztatni a boltban vásárolt csirkét. 🫣 🤔 Minden alkalommal!

Íme, miért 👇 👇 👇

A bolt dolgozója elmagyarázta, hogy miért fontos azonnal sóoldatba áztatni a boltban vásárolt csirkét. Megosztotta a trükkjét: a pácolás, egy egyszerű, de hatékony módszer a csirke textúrájának és ízének javítására.

A csirke sóoldatba áztatásával a só segít megőrizni a nedvességet, így a hús szaftosabbá, ízletesebbé és puhábbá válik. Ezt a technikát minden csirkerészre alkalmazhatjuk, az egész csirkére vagy például a mell- és combdarabokra.

A pácoláshoz csak oldjunk fel sót és esetleg cukrot meleg vízben, majd hűtsük le a keveréket, mielőtt a csirkét pár órára belemártjuk. A pácolás után öblítsük le és töröljük szárazra a csirkét, mielőtt főznénk. Ez a technika jelentősen javítja a főzési eredményeket, és szaftosabb, puhább csirkét eredményez. Bár nem elengedhetetlen, a pácolás erősen ajánlott azok számára, akik javítani szeretnék a csirke ételek minőségét.

Olvasd tovább

Szabó Zsófi már össze is költözhetett ezzel az idős milliárdossal, mutatjuk a szerelmeseket

Édesapja tanácsát fogadhatta meg?

Újdonsült partnere a milliárdokat érő vagyonnal rendelkezik

Zsófi és kisfia, Mendel, már a férfi budai luxusvillájában élnek

Zsófi családjában nem szokatlan a jelentős korkülönbség a felek között

Már nem rejtegeti, hogy ismét boldog párkapcsolatban él. Újdonsült partnere egy külföldi, rendkívül sikeres üzletember, akinek vagyonát milliárdokra becsülik. Zsófi és kisfia, Mendel, már közös életet is kezdtek a férfi budai luxusvillájában. A híresség számára kiemelten fontos, hogy stabilitást és biztonságot tudjon nyújtani gyermekének, és új párja minden kívánságát teljesíti, kényezteti őket.

Zsófi családjában egyébként nem szokatlan a jelentős korkülönbség a felek között: édesanyja, Pálma, aki ápolónőként dolgozott, fiatalon, húszas évei elején ment hozzá a nála jóval idősebb Szabó Gyulához, a neves színművészhez. Zsófi még 2009-ben Meglepetés magazinnak így fogalmazott:

Amikor beléptem abba a korba, hogy a fiúk érdekeljenek, apa azt mondta: Kislányom, javaslom, hogy nálad idősebb férfi legyen a társad! Egy idősebb ember jobban fog óvni, figyelni rád, mint egy veled egykorú- ecsetelte akkor.

Olvasd tovább

A durván ködös hét után a jövő hét olyat tartogat az időjárásban, amitől a szakértők szeme is elkerekedett

Az ország több részén ködös, párás reggelekre és szürke, nyirkos napokra kell számítani ezen a héten, a következő napokban. A változó időjárás mellett a hőmérsékletek is mérsékeltek maradnak, de a csapadék is megjelenik az előrejelzésben.

A hőmérsékletek kedden kora reggel -3 és +3 fok között alakulnak, napközben pedig 1-7 fokig emelkedhetnek. A következő napokban hasonlóan mérsékelt maximumokra számíthatunk, 1 és 7 fok közötti értékekkel. Szerdán nyugaton élénkülhet az északias szél, míg csütörtökön a Dunántúlon megélénkülhet az északi-északnyugati szél. Pénteken többfelé feltámadhat a délies szél, ami változást hozhat az időjárásban.

Kedden szitálás, hajnalban és reggel ónos szitálás is előfordulhat a fagyos tájakon. Szerdán elszórtan gyenge eső, a magasabb tájakon havas eső és hószállingózás is lehet. Csütörtökön helyenként gyenge eső, havas eső, a hegyekben hószállingózás várható, míg pénteken már többfelé eshet, északon havas eső, hó is hullhat.

A hétvégére eltűnik a ködhajlam, de vasárnapra egyenesen viharossá fokozódik a szél. hatalmas mennyiségű csapadék, eső várható. A jövő hét pedig sok-sok csapadékot hozhat, akár havas esőt is (a magasabban fekvő tájakon hó sem kizárt). Hideg lesz az idő, mi több Luca napján is várható csapadék, akkor is átválthat havazásba az eső.

Olvasd tovább