A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elgondolkodtató. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elgondolkodtató. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. október 14., hétfő




A hölgy ezt kérdezte az öregembertől. „Mennyiért adja a tojásokat?" Az öreg eladó így válaszolt. „60ft egy tojás, asszonyom.”

A hölgy ezt mondta neki. „Hat tojást kérek 200 forintért , vagy elmegyek.” Az öreg ezt válaszolta. „Jól van, vegye meg így, amit akar. Lehet, hogy ez jó kezdet, mert ma még egyetlen tojást sem tudtam eladni.”


A hölgy fogta a tojásokat, és elsétált; úgy érezte, nyert. Beszállt a puccos kocsijába, és elment egy flancos étterembe a barátjával. Ott ő és a barátja azt rendelt, amit szeretett. Ettek egy keveset, és sokat hagytak abból, amit rendeltek. Aztán a hölgy elment fizetni a számlát. A számla elég magas volt, 46000 forint; és a hölgy azt mondta az étterem tulajdonosának, hogy tartsa meg a visszajárót.


Lehet, hogy ez az incidens teljesen normálisnak tűnt a tulajdonosnak, de nagyon fájdalmas volt a szegény tojáseladónak.


A lényeg ez. Miért mindig azt mutatják be az emberek, hogy hatalmuk van a rászorulón, ha vesznek tőle valamit? És miért vagyunk nagylelkűek azokkal, akiknek nincs is szükségük a nagylelkűségünkre?


Egyszer olvastam valahol ezt.


„Az apám egyszerű árut vásárolt a szegény emberektől magas áron; annak ellenére, hogy nem volt arra szüksége. Néha még felárat is fizetett nekik. Aggódtam e miatt a tett miatt, és megkérdeztem tőle, miért csinálja ezt. Az apám ezt válaszolta. »Ez jótékonyság, amit méltóságba csomagolok, gyermekem.«”


Forrás


2024. szeptember 15., vasárnap



Egy srác, nem kisebb dologra vállalkozott, mint hogy London egyik forgalmas sétálóutcáján leül kéregetni, és beszámol az eredményeiről a nap végén.

Nem kis előkészületet igényelt a ” hajléktalan ” kinézet, de megoldotta pár óra alatt, hogy úgy fessen mint egy kiköpött hajléktalan..

Egy apró táblát tett maga elé, amire ennyir írt : Im hungry, help me ! Azaz magyarul : Éhes vagyok, kérem segítsen !

Több ember segített neki étellel is, és sokan pénzel.. A nap végére nem kevesebb, mint 2600 font gyűlt össze ( 1 millió forint )

Ezek után nem csodálkozom, hogy ennyien élnek az utcán kéregetésből...


2024. június 24., hétfő




Ma délután a hentesboltban voltam vásárolni. Előttem a sorban egy néni várt hogy rá kerüljön a sor, közben nézegette az árakat. Mikor ő következett, mondta hogy szeretne far-hátat, meg pár darab csirke szárnyat, mert a férje nagyon imádja, és szeretné vele meglepni, mert sajnos nagyon beteg.

Valószínű, hogy nem jól nézte az árakat, mert amikor fizetésre került a sor, akkor döbbent rá, nincs nála elég a pénz. Elkezdte visszapakolni a húst a pultra, miközben sírva fakadt.

Ebben a pillanatban lépett a boltba a tulajdonos, aki kérdezte az alkalmazottat, hogy mi a probléma? A fiatal fiú elmondta neki a történetet. Ekkor a tulaj azonnal odafordult a nénihez, és ezt mondta neki: – Hölgyem, a csirke szárnyat pont most akcióztuk le, úgyhogy semmi probléma, bőven belefér a pénzébe!

Ezek után fogott egy nagy szatyrot és két marokkal elkezdte beleszedni a szárnyakat, majd közé csempészett még pár darab szép nagy csirkemellet és combot is, majd a tetejére még rátett pár csirke szárnyat újra. A nénike alig bírta el a tele szatyor hús árut. A főnök meg sem mérte. Az idős hölgynek 1000 forint volt minden vagyona, amiből még 500 forintot vissza is kapott.

Szép boldog napot kívánva segített a tulaj kinyitni a néninek az ajtót távozásnál!

Megható és szívmelengető volt ennek a szemtanúja lenni. Többen is könnyes szemmel távoztunk az üzletből! Ha valaki, akkor ez a tulaj mindenképp megérdemel egy hatalmas lájkot és egy megosztást! Egy kis emberséggel és egymásra odafigyeléssel máris szebbé tettük egy másik ember napját! Több ilyen emberre lenne szükség ezen a világon!





Ingyen adja a másnapos kenyeret a következő bolt! Le a kalappal előttük!


Fontos infó‼️‼️‼️

Abban az esetben, ha előző napról marad meg pék áru, azt a bolt elé rekeszben fogjuk kirakni!

Nem penészes, nem száraz csak másnapos‼️

Akinek szüksége van rá, az nyugodtan vigyen belőle!

Hirdetés


(Azt nem szeretném, ha azért vinné el valaki, hogy szétszórja az úton!

Szóljatok/szóljanak annak akinek szerintetek/szerintük szüksége van rá! ‼️

Köszönjük!😊

Balogh ABC team


2024. június 23., vasárnap




Ő miért nem volt milliárdos egy élet munkája alatt? Volt munka, lakás, ingyen szakmunkás képzés és egyetem! Mikor meghalt feldúlták lakását és nem találtak se vagyont se mást!

A Mai politikusok 4 év alatt gazdagabbak lesznek mint ő egy élet munkája alatt !Oszd meg te is! A világ nagyon sokat változott az elmúlt 50 évben. 1967-ben még javában tartott a hidegháború, az Egyesült Államokban gyakoriak voltak a zavargások, dúlt a vietnámi háború, de Izrael is kénytelen volt megküzdeni arab szomszédjaival a hatnapos háború során. Más volt az emberek hétköznapi élete is.

A Pew Research Center által nemrég elvégzett kutatás arra kereste a választ, hogy az egyes országokban jobb-e az élet, mint 50 éve – írja a napicsart.blog.hu. A kutatásban 43 ezer ember vett részt 38 országban.

A kutatásban Magyarország is részt vett. Az eredmények az mutatják, hogy a magyarok 39%-a mondja, rosszabbul élünk mint 1967-ben, és csak 32%-a mondja, hogy jobban.

Nektek mi a véleményetek erről? 


2024. június 19., szerda




Az alábbi történetet az interneten találtuk, egy gyászoló nő (a nevét nem tudjuk, hívjuk kizárólag a történet szempontjából Erikának – kitalált név) írta ki magából szomorúságát. Sorait röviden összefoglaljuk nektek:


„20 éven át alkottunk egy párt, vagy legalábbis majdnem. Ez a férfi volt az igazi nagy szerelmem: úgy szerettem bele, hogy már voltak gyermekei, és volt felesége, és többször is elmondta, hogy nem fog elválni. És valóban… ilyen, felelősségteljes orvos ember volt, aki a betegeinek és a családjának élt.

Sokszor elmondta nekem, hogy én vagyok az igazi, de már nincs mozgástere változtatni, már olyan kötelezettségeket vállalt, amelyekből nem táncolhat ki. Ennek ellenére csodálatos szerelem volt a miénk, bár sosem mehettünk együtt nyaralni, és nem tölthettük együtt az ünnepeket, de ilyen alkalmakkor is folyamatosan csak rá gondoltam.

Ő mindent megtett, hogy találjak magamnak valakit, ne ragadjak le mellette, mert ő úgysem lehet teljesen soha az enyém, én azonban hajthatatlan maradtam! Tudtam, hogy ő az igazi… Kicsit ugyan egyedül éreztem magam, de mindig tudhattam, hogy ő is gondol rám, ráadásul rendszeresen tudtunk találkozni, ha nem is nyilvános helyen, de legalább a lakásomon.

Aztán egyszer teljesen váratlanul beteg lett, és egy hónap alatt belehalt a daganatos betegségbe. Nem köszönhettem el tőle, nem látogathattam meg, nem lehettem ott a halálos ágyánál, de még a temetésén sem. Utólag kiderült, hogy a felesége tudott arról, hogy vagyok, azonban nem értesített, nem szólt, hogy elbúcsúzhassak a szerelmemtől. Valahol meg is értem, ennek ellenére azonban sírig tartó fájdalom lesz a számomra!


Pedig sokan mondják, hogy 43 éves vagyok, és még ne temessem magam. De úgy érzem, véget ért az életem!”


2024. április 24., szerda




Bár elsőre nem hangzik túlzottan pozitívnak, amit a nővérek tettek, azonban mindez a végstádiumban lévő beteg hölgy, Helen Kennawa utolsó kívánságára történt, amelyet nem is volt olyan könnyű teljesíteni!

Az idős hölgy nem szeretett volna mást, mint még egyszer látni, hogyan hull a hó! Viszont sajnos Helennek már nem jósoltak túlzottan sok időt, és mindez nem télen történt.

A nővérek azonban úgy határoztak, hogy kerül amibe kerül, de segítenek teljesíteni a hölgy utolsó kívánságát!

Egy hófújót hívták segítségül, hogy havazást imitáljanak. A hölgyet az udvarra tolták, így láthatta, a gépből hulló hódarát. Élethűen sikerült utánozniuk a havazást, egyben pedig teljesíteniük egy haldokló utolsó kívánságát, még egyszer örömet okozva neki az életben!

Csodálatos ötlet és gesztus! Neked mi a véleményed?





James Spence borzalmas motorbalesetet szenvedett, amelynek következménye többek között koponyatörés volt, és az orvosok agykárosodást állapítottak meg nála.

Eközben várandós párja, Charlene Pope már a 38. hetében járt, és nagyon szerette volna, ha a férfi megéri gyermeke megszületését.

James ezalatt már napok óta mesterséges kómában volt, és gépen tartották őt. Eközben a nő világra hozta kisfiukat, Cartert.

Mivel Charlene nem volt benne biztos, hogy párja és a kicsi találkozhatnak még, a pár órás kisbabát elvitte Jameshez.

Két nappal később viszont igazi csoda történt, a férfi magához tért! A nő úgy gondolja, hogy mindebben nagy szerepe van annak, hogy elvitte hozzá a kicsit! A traumatológia főorvosa, Ben Walton pedig megerősítette, hogy lehet igazság a nő elméletében.A férfi azóta már visszanyerte emlékezetét, és megtanult járni is. Az ünnepet pedig már családjával tölthette: a párnak az újszülött kicsin kívül egy kilenc éves kislánya is van, akit Jayának hívnak!

A történtek hatására a férfi úgy döntött, megkéri párja kezét, aki nagy örömmel igent mondott! Végül mindennek jó vége lett! Neked mi a véleményed?




2024. április 11., csütörtök




Két barátnő

beszélget:

- A férjem nem jött

haza tegnap

este, tuti, hogy

sz*r*tője van!

– Áh, ne gondolj

azonnal a

legrosszabbra

…. lehet

hogy csak komoly

balesete volt…


MÉG EGY VICC:


Két idős asszony beszélget:

– Te Julikám, tegnap a doktor felírt

nekem a gyomorpanaszaimra napi 1 dl esővizet!

– Na és használ?

– Nem tudom, még nem váltottam ki,

egyelőre a felhőben van!


2024. április 7., vasárnap



Halálunk pillanatában, mikor lelkünk elhagyja a testünket, a legtöbb nem spirituális ember ekkor ébred rá, hogy valójában nem ő halt meg, Ő tovább él, csak a fizikai ruháját vetette le. Ekkor a léleknek lehetősége van még, itt maradni a földön, elbúcsúzhat a szeretteitől, megnézheti akár a temetését is.

Ekkor fogja megtudni igazából azt, hogy őt ki szerette és ki nem. Mármint nem a temetésen tudja meg, hanem halála utáni időszakban. Ekkor a lélek úgymond „szabadon” mászkálhat itt a földön, és szó szerint értsd olvashat a gondolataidban!

Ha egy társaságban vagy akár a gondolatodban az elhunytról gondolatok jelennek meg, beszéd téma lesz, akkor ő ott megjelenik, és próbálja a saját igazát a lélek elmondani. Pl: Én szerettelek téged mindig, még akkor is ha te nem úgy gondolod… vagy: én akkor azt az adott pillanatban nem úgy gondoltam mint Te, kérlek bocsáss meg nekem….stb.

De itt felsorolhatnék millió és millió példát. Szóval a lényeg az, hogy a lélek kap egy kis időt és még itt maradhat a földön, nem muszáj neki hazamenni a fényhazába.


Mennyi időt kap a lélek ?

49 napot ! Igen jól látod Negyvenkilenc napot! De ebből is az utolsó 7 nap már elég kritikus, ezért inkább azt mondják, hogy 42 napja van a léleknek, hogy hazatérjen a fénybe, mert ezután bezárul a kapu, és megszűnik a lehetősége a szabad távozásra”.


2024. április 2., kedd




Az interneten találtuk ezt a történetet, és mivel szerintünk érdekes, és van mondanivalója, megosztjuk veletek.

A szerző Sz. Ildikó, aki elbeszélése szerint egy nagyobb vidéki áruházban vásárolt, és a kislányával állt a kasszánál, amikor látták, hogy előttük egy idős hölgy éppen fizet.

A kosarában csupa hétköznapi áru volt, amelyek a mindennapokban szükségesek, és két Milka csoki – nyilván az unokáknak vette. Mikor fizetnie kellett, kiderült, hogy nincsen nála elég pénz, még nagyjából 650 Ft kellett volna, hogy mindent ki tudjon fizetni.

A pénztáros unottan és lekezelően megkérdezte, hogy akkor mit rak vissza a kosarából…

Ekkor azonban Ildikó közbevágott, hogy ne rakjon vissza semmit a néni, mert ő állja a hiányzó összeget. Az idős hölgy megilletődött, és nem merte elfogadni, a pénztáros pedig unottan, mégis egyszerre meglepetten megkérdezte, hogy ugyan minek fizetne helyette, amikor nem is ismer őt!

Ildikó azonban odaadta a pénzt, mert úgy gondolta, ennyit igazán megtehet egy embertársáért! A néni később megvárta őket, és könnyes szemmel hálálkodott.

Bár kis dolog, mégis csodálatos tett! Nagyon fontos az emberség a hétköznapokban, ebben az egyre inkább elembertelenedő világban! Neked mi a véleményed?


2024. március 1., péntek




Bár a szülők elsődleges feladata az, hogy nagy szeretetben neveljék, óvják, gondozzák a gyermekeiket, és megtanítsanak nekik minél több mindent a saját tudásukból, sajnos előfordul, hogy egyes szülők akarva, vagy akaratlanul tönkreteszik a gyermekeik egész életét.

Ez a történet egy olyan esetről szól, ahol az anya szándékosan tette mindezt, lényegében saját céljaira használva fel a lányát úgy, hogy a lánynak tudomása sem volt róla.

Axton Betz-Hamilton 19 évesen életében először abban a helyzetben találta magát, hogy lakást kellett kivennie, az egyetem közelében. Angliában, ha valaki először köttet be saját nevén közműveket, adós osztályba sorolják őt, annak érdekében, hogy megítéljék a fizetőképességét. Mivel a lánynak korábban semmilyen adóssága nem volt, rendkívüli módon meglepte, amikor gyakorlatilag a legrosszabb adós besorolásba került!

A dokumentumokból kiderült, hogy rengeteg hitelt vettek fel a nevére.  A lány azonnal elment a rendőrségre, ahol adtak neki egy papírt, amit a hitelezőknek meg tudod mutatni, és igazolta, hogy feljelentést tett személyazonosság lopás miatt. A rendőrség azonban nem derítette ki, hogy mi történt, és ki volt az elkövető.

A lány ezért saját maga próbált utánanézni annak, hogy hogy történnek ezek a cselekmények, még az anyukáját is felhívta, aki korábban könyvelőként dolgozott. Az anya egy sejtelmes, akkor még veszélytelennek tűnő választ adott a kérdésére: „Bárki tette ezt, nem személyes, csak üzleti érdekű. Tanulj meg együtt élni ezzel.”

A lány éveken keresztül  nem tudta meg, hogy mi történhetett, azonban tizenkét év múlva édesanyja 66 évesen súlyos betegségben elhunyt. Amikor az apa a felesége holmijai között egy hitelkártyát talált, amelyet a rendelkezésre álló dokumentumok szerint a lány még egyetemi éveiben használt, felhívta a lányát, mert óriási adósság kapcsolódott a kártyához.

Ekkor mindenre fény derült: kiderült, hogy 135 millió forintnak megfelelő összegű adósságot halmozott fel az anya a lánya nevén, hamisított papírokkal, és a saját lánya személyazonosságát ellopván! Az nem derült ki, hogy mire fordította a pénzt, ám arra fény derült, hogy az anya egész életében számos különböző álnév alatt vett fel hiteleket, és sokan más és más néven ismerték őt!

A legextrémebb az volt, amikor a lány elment az édesanyja osztálytalálkozójára, ahol kiderült, hogy fogalmuk sincs arról, hogy ki az édesanyja, teljesen más néven ismerték őt! A lány azóta is saját nyomozását folytatja, hogy felgöngyölíthesse az ügyet!


2024. február 20., kedd



Rengeteg olyan dolog van, amely egy 8 éves gyermeket megörvendeztethet, legyen az egy új játék, egy várva várt kirándulás vagy egy kiskutya. Azonban ezt a kislányt, Ella-t, egy nagylelkű cselekedet tette boldoggá, amit ő maga hajtott végre.

Miután a kaliforniai Monterey-ben, a Lallapalooza nevű étteremben megrendelték az ebédjüket az édesapjával, Ella az ablakon keresztül észrevett egy hajléktalan embert, aki egy padon ült.

Ekkor hirtelen megkérdezte édesapját, Eddie Scott-ot:

“Adhatok neki belőle?”

Eddie azt mondta neki, hogy menjen csak. Ella ekkor fogta a tányérját és kisétált a férfihoz, odaadva neki az egész ebédjét.

Az egyik éttermi alkalmazott egy későbbi interjúban elmondta, hogy a férfi később hálásan megköszönve visszavitte a tányért és az evőeszközöket.

Ahogy bármely más szülő lett volna, úgy Eddie is mérhetetlenül büszke volt a gyermekére és szerencsére egy felvételt is tudott készíteni a történtekről.

Ezt nem sokkal később megosztotta a Facebook oldalán, ami azután elterjedt a neten. Olyan mértékben, hogy még egy televíziós hírműsorba is bekerültek.

Eddie-nek két nappal később érkezett egy telefonhívása. Egy nő, Roseanne, elérzékenyült hangon szólt a telefonba. Elmesélte neki, hogy a férfi, akinek a lánya ételt adott, az ő bátyja, David, egy 62 éves veterán, aki poszttraumás stressz szindrómában szenved és már 6 hónapja nem látták.

Ahogy Eddie erről tudomást szerzett, a Faceook-on azonnal megosztotta az információt és Roseanne is nagy erővel keresi a lehetőséget, hogy újra kapcsolatba léphessen bátyjával.


Forrás


2023. november 24., péntek




Egy apa olyan posztot osztott meg az interneten, amely óriási felzúdulást keltett…

Az történt, hogy az apa 16 éves lánya az iskolában kigúnyolt egy másik lányt, akinek a rákkezelés miatt kihullott a haja. Beleértve azt is, hogy letépte a parókáját.

Az összetűzéshez az vezetett el, hogy az apa lánya ugyanazzal a lánnyal járt, akivel korábban a most kezelés alatt álló lány is, és utóbbi sértő megjegyzéseket tett rá.

Az apa két lehetőséget adott a lányának, hogy válasszon. Az első az volt, hogy az apa elveszi minden elektronikus eszközét és soha többet nem veszi neki újat. A második, hogy a fodrásszal kopaszra borotváltatja a fejét. A lány a másodikat választotta.

Az apa ezzel akarja empátiára nevelni a lányt: kopasz fejjel kell iskolába járnia, és parókát sem viselhet.

A kommentelők azonban finoman szólva is vegyes reakciókkal kísérték az apa által kiszabott büntetést.

Vannak ugyan, akik egyetértenek a döntéssel, és úgy gondolják, hogy tényleg alkalmas a célra, a lány megtanulja, hogy empatikusabb, együttérzőbb legyen azokkal, akik önhibájukon kívül vannak nehéz helyzetben.

A legtöbben azonban teljesen másképp vélekednek:

Van, aki úgy gondolja, hogy a lány azért bánik kegyetlenül másokkal, mert ezt a zsarnoki viselkedést látja otthon.

Egy kommentelő gyermekbántalmazásnak nevezi a dolgot, és úgy véli, a kütyük elvétele megfelelő büntetés lehetett volna, de a haja levágatása súlyosan sérti a lány testi integritásához való jogát.


2023. november 4., szombat




Constantin Dulcan professzor, neurológus és pszichiáter, filozófiai és metafizikai művek szerzője hiszi és határozottan állítja, hogy itt az ideje, hogy az embert a maga „mélységében”, holisztikus megközelítéssel, „a láthatatlanból a láthatóba” vizsgáljuk. Azt is kihangsúlyozta, 1000 bizonyítéka van arra, hogy Isten létezik.

Nem jó Isten nevét hiába emlegetni, mert nem tesz jót az életben. „Minden ember, akinek gonosz gondolatai vannak, meg fog értük fizetni” – figyelmeztet a professzor.

„Tudjátok, mit mondott Jézus Tamásnak: Tamás, Tamás, te nem hittél, de sokkal jobb lett volna, ha előbb hiszel, minthogy látnál!” – tette hozzá abból a célból, hogy kihangsúlyozza, ha hiszel Istenben, nincs mitől félned, viszont az istenkáromlástól nem árt, ha rettegsz, különösen, ha ezek a nem kívánt szavak a mi szent lényeinkhez szólnak.

Duncan professzor továbbá azt is megjegyezte: „Én azt mondom, hogy senki se gúnyolódjon más anyjával. Láttam, hogy mindenki, aki ezt tette, rákban halt meg, és nem tartom helyesnek, hogy ezekkel a dolgokkal játszadozzunk. Amit orvosként láttam megtörténni…”

„1000 bizonyítékom van arra, hogy Isten létezik, láttam gyógyulásokat, amelyek ezen keresztül történtek, írtam róla, sok zarándoklaton vettem részt, láttam a klinikai halál élményét, rákgyógyulásokat. Ezek olyan dolgok, amelyek az Univerzum egy másik dimenziójából jönnek, nem lehet megmagyarázni őket, ezért jobb, ha hallgatunk” – szögezte le Dulcan professzor az Antena 3-nak adott interjújában.

A gyűlölet a létünk rákja

Az emberek társas lények, egymáshoz kapcsolódnak, és minden rossz gondolat, gyűlölködő vagy megosztó, pusztító hatással van arra, aki azt kibocsátja. El kell kezdenünk ezt tudatosítani és egy etikus, erkölcsös valóságban élni, mind fizikailag, mind szellemileg, hogy egészségesek legyünk, és békében élhessünk.

„Az előttünk járók eredményei vagyunk, és mi vagyunk az okai azoknak, akik utánunk jönnek. Lehetetlen, hogy a generációk ne kapcsolódjanak egymáshoz. A kapcsolat az okból az okozatba vezet. Mi a szüleinknek köszönhetjük az életet, és a gyermekeink nekünk köszönhetik az ő életüket. Ez azt jelenti, hogy minden gondolat, minden cselekedet, amely a harmonikus életet szolgálja, jót jelent számunkra. És fordítva: minden negatív gondolat, minden cselekedet, harag, gyűlölet árt nekünk. A gyűlölet megoszt. A gyűlölet, azt mondom, a lét rákfenéje” – hangsúlyozza a professzor. Hozzáteszi, nemcsak az evolúció köt össze minket, hanem a tárgyak is, amelyek körülvesznek bennünket.

„Mindannyian egymásra vagyunk utalva. Senki sem élhet egyedül. Az autót és az összes dolgot, amit használsz, valaki más készítette. Ugyanígy neked is felelősséged van azért, hogy amit te csinálsz, az ugyanolyan minőségű legyen. Egymáson keresztül élünk, és ez az egymásrautaltság legalábbis elég ahhoz, hogy elgondolkodjunk a sorsunkon” – érvelt Dulcan.

Amit vetünk, azt aratjuk

„Jelenleg a szenvedés legelterjedtebb formája a depresszió. Vegyük csak észre, hogy mennyi öngyilkosság történt ebben az időszakban. Emberek, akik már nem találnak értelmet, akiknek nincs létforrásuk. Ez nem egy egyszerű dolog. A depresszió az egyik csapás, ami megtizedeli a lakosságot, és nem csak nálunk. Globális szintről beszélek.

Folyamatos adok-veszek viszonyban állunk a környezetünkkel. Nem lehetünk függetlenek tőle. Ha a másik javára gondolunk, akkor mindannyian jól járunk. Ha pont az ellenkezőjére gondolunk, diszkrimináljuk a másikat, ez történik. Amit vetünk, azt aratjuk” – vélekedik Constantin Dulcan.



2023. szeptember 24., vasárnap




Egy idős asszonyt önző egyetlen fia akkor hagyja figyelmen kívül, amikor a legkiszolgáltatottabb helyzetben van. Úgy dönt, hogy mindenét egy kedves taxisofőrre hagyja.

Szeretem a fiamat, mindig is szerettem. Gregoryt mindennél jobban szerettem: mint a férjemet, a saját életemet. Egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy mi vagyok én neki. Semmi.

Minden erőfeszítésemet, minden megkeresett fillérünket az egyetlen gyermekembe fektettem; minden előnyt meg akartam adni neki, és meg is tettem. De azt az egyet nem tudtam megadni neki, ami hiányzott neki. A szerető szívét.

A férjem akkor hunyt el, amikor én ötvenöt, Gregory pedig huszonkét éves volt. A biztosítás kifizette Greg tanulmányait, és ami megmaradt, azt én adtam neki, hogy elkezdhesse az életét.

Jól csinálta; ezt el kell ismernem. Greg zseniális, és hamar elismert szakember lett, magas fizetéssel. Sajnos a munkája annyira lefoglalta, hogy alig maradt ideje rám.

Legalábbis ezt akartam hinni. Megismerkedett egy csinos lánnyal, eljegyezték, majd megnősült. A rám szánt ideje szinte semmivé foszlott.

A hála meg tudja törni egy anya szívét.

Az egészségem nem volt jó. Mindig is aktív nő voltam, de kezdtem fáradtságtól szenvedni. Még csak hatvanéves voltam. El sem hittem, hogy voltak napok, amikor alig tudtam járni, amikor a lábam és a kezem zsibbadt.

Elmondtam az orvosomnak, hogy mindig fáradt vagyok, és hogy az izmaim néha hajlamosak görcsölni. Megvizsgált egy kicsit, de morgott, és azt mondta, hogy öregszem.

Ennyi volt. Meg fogok öregedni, és meg kell tanulnom együtt élni vele. „Ez nem szokatlan, Myers asszony – mondta. „Maradjon aktív, és szedje az általam felírt táplálékkiegészítőket. Hat hónap múlva újra találkozunk.”

Hat hónappal később sem voltam jobban. A végtagjaim néha cserbenhagytak. Elestem, amikor az egyik lábam bebicsaklott alattam, és egyszer csúnyán megégettem magam, amikor egy fazék forró víz kicsúszott a zsibbadt kezemből.

Botokkal kezdtem járni, amikor csak ki kellett mennem, és amikor visszatértem az orvoshoz, már nem bírtam nélküle. Ezúttal az orvos aggódva nézte a gyors romlásomat.

Ezúttal MRI-t rendelt el. Közölte a hírt. „Sajnálom, Myers asszony” – mondta. „Attól tartok, önnek késői stádiumú szklerózis multiplexe van.”

Csak bámultam rá. „Nem értem” – dadogtam. „Azt mondta, hogy csak az öregség…”

Idegesnek tűnt. „Sajnálom. Tudja”, magyarázta, „a késői stádiumú szklerózis multiplex atipikus, a tünetek megtévesztőek lehetnek, de az MRI egyértelművé teszi…”.

„Mire számíthatok?” – kérdeztem.

Az orvos felsóhajtott. „Még több mindent” – mondta szelíden. „Nehézséget a végtagjai irányításában, fáradtságot, talán depressziót és látásproblémákat”.

Elnevettem magam. „Öregkor szteroidokon!” – jegyeztem meg. „Meg fog ölni?”

A válasz nem volt, de abból, amit mondott, lehet, hogy elveszi az örömöt az életemből. Amikor aznap délután hazaértem, felkaptam a telefont, és felhívtam Greget.

„Drágám”, mondtam, amikor felvette. „Most kaptam egy rossz hírt. Az orvos késői stádiumú szklerózis multiplexet diagnosztizált nálam…”.

„Ó…” – mondta Greg, „ez….. Ez nagyon rossz… És ez mit jelent? Mész egy otthonba vagy ilyesmi?”

„Nem!” – mondtam. „Nem is akarom! Beszélni akartam veled…” Amit akartam és reméltem, az a törődés, a szeretet, a bizonyosság, hogy ő ott lesz nekem, bármi történjék is, ahogy én is ott voltam neki.

Nem értettem ebből semmit. Greg sietett, hogy minél gyorsabban megszabaduljon a telefontól. Amikor megkérdeztem tőle, mikor jön hozzám, gyenge kifogásokat keresett.

Láttam, hogy a betegségem még jobban elvette a kedvét attól, hogy találkozzunk. Most már tudtam, hogy egyedül vagyok a betegségemmel. Sírni kezdtem; egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Bármit el tudtam viselni, de a fiam szeretethiánya megrázott.

Amikor végre abbahagytam a sírást, elhatároztam, hogy elmegyek az út menti gyógyszertárba, és kiváltom az orvos által felírt gyógyszert. Elindultam a botommal, de nem értem oda.

Kétszáz méterre a célomtól a jobb térdem meghibásodott. Éreztem, hogy megadja magát, és megpróbáltam kitámasztani magam. A járdára csapódtam, és hallottam, hogy valami borzalmas hanggal reccsen.

Valaki sikoltott, és rájöttem, hogy én vagyok az. Aztán egy barátságos hang szólított meg, és gyengéd kezek simogatták a fejemet és a vállamat. „Jól vagy?” – mondta a hang.

Kinyitottam a szemem, és egy Greg korabeli férfit láttam, lágy barna szemekkel, arcán az aggodalom és a felelősség mély vonalaival. Megpróbáltam megszólalni, de nem tudtam.

„Semmi baj – mondta a férfi gyengéden. „Elviszlek a kórházba. Gyorsabb, mintha mentőt hívnék.”

A férfi óvatosan felemelt, és bevitt abba, amit taxinak hittem. A hátsó ülésen egy utas ült, de a kedves sofőr azt mondta: „Sajnálom, uram, de a hölgynek fájdalmai vannak; elterelő útvonalon megyünk a kórházba!”.

Nem sok mindenre emlékszem, ami ezután történt, de amikor néhány órával később kijöttem a műtőből, a barátságos férfi ott állt az ágyam mellett. „Ki maga?” – kérdeztem tőle.

A férfi mosolygott, és azt mondta: „Én vittelek be a kórházba, emlékszel?”.

„Igen” – mondtam. „A fiam… Hol van a fiam?”

A férfi zavarba jött. „Tudom, hogy az orvosok megpróbálták elérni őt….. Biztos úton van már!” De nem volt, és ezt én is tudtam. Elfoglalt lenne, és nem akarta, hogy egy rokkantnyugdíjassal terheljék.

Rámosolyogtam a férfira, aki nem a fiam volt, és aki ennyire vigyázott rám. „Mi a neve?”

„Jeff Soldonado vagyok” – mondta. „Az ön barátságos taxisofőrje a szomszédból! Haza kell mennem a családomhoz, de szívesen meglátogatnálak még egyszer!”

A következő napokban Jeff minden nap meglátogatott, és Greg is felhívott. Az orvosok beszámoltak neki az állapotomról, és homályos ígéreteket tett, hogy „hamarosan” meglátogat.”

Két héttel később kiengedtek a kórházból, és Greg nem volt ott, de a kedves Soldonado úr igen. Hazavitt, és másnap visszajött a csinos feleségével és kislányával.

Soldonadóék az életem részévé váltak, én pedig nagyon ragaszkodtam a kis hétéves Alice-hez. Olyan kedvességgel töltötték ki a Greg által bennem hagyott űrt, amilyet soha nem tudtam volna elképzelni.

Végül megérkezett a várva várt hívás. „Anya – mondta Greg -, azon gondolkodom, hogy meglátogatlak. Gondolom, egyedül voltál…”

„Nem” – mondtam neki vidáman. „Egyáltalán nem! A kedves férfi, aki megmentett az esésem után, szinte minden nap meglátogatott a családjával”.

„Óvatosnak kell lenned, anya!” – mondta Greg megdöbbenve. „Ezek az emberek valószínűleg csak ki akarnak használni téged!”

„Úgy gondolod?” – kérdeztem tőle csendesen. „Szerinted csak úgy otthagynak, anélkül, hogy érdekelné őket, hogy hogy vagyok? Ha valaki tudja, mi az a hálátlanság, az te vagy.”

Greg hangja nagyon zavarodottnak és aggódónak tűnt. Egy héttel később meglátogatott, de ez már túl kevés és túl késő volt. Addigra a Soldonadosok elnyerték a szívemet, és a családom lett – és én megváltoztattam a végrendeletemet.

Most már tudom, hogy egy szerető család gondoskodása meg fogja áldani az alkonyi éveimet, és ezt szeretném meghálálni nekik. Amikor elhagyom ezt a világot, remélhetőleg sok év múlva, az új családom fogja örökölni az otthonom.

Végre meghoztam egy fájdalmas, de igaz döntést. Teljes örökségemet egy fiatal taxisofőrre, Jeff Soldonadóra hagyom, aki néhány napja még idegen volt számomra. Ami a fiamat, Greg-et illeti, ő egy centet sem örököl a vagyonomból.

Gregnek nincs szüksége a vagyonomra, és soha nem is vágyott a szerelmemre. Nem hiszem, hogy nagyon fog örülni ennek, de nem is érdekel. Most boldog vagyok, csak ez számít.

Mit tanulhatunk ebből a történetből?

A hála meg tudja törni egy anya szívét. Meyer asszonyt lesújtotta a fia elhanyagolása, amikor olyan beteg volt, és mindent megtett érte.

Egy kedves gesztus meggyógyíthatja az összetört szívet. Jeff Soldonado és családja kedves volt Meyer asszonyhoz, és ezt hálával hálálta meg.


2023. szeptember 16., szombat




Az orvosok sem tudják megmagyarázni, hogyan történt ez a csoda!

1997 júliusában járunk, amikor András, a felesége és a fia éppen egy családi kiruccanásról tartanak hazafelé a kocsijukkal, teli élményekkel. De ekkor valami történt, ami az egész életüket örökre megváltoztatta.

Áthajtottak egy kereszteződésen, amikor egy mentőautó, ami éppen az állomásra sietett vissza, beléjük hajtott. András azonnal meghalt, de feleségének sikerült stabilizálni az állapotát. Amit nem tudtak, hogy egy másik ember is volt a kocsiban. Az autó annyira összetört, hogy a 8 éves fiút nem vették észre benne.

Mire megtalálták, már halott volt, de sikerült visszahozniuk, és egy kórházba szállították. Aznap még kétszer meghalt és élesztették újra. Azt mondták az anyukának, hogy ha túléli a fia, akkor olyan lesz, mint egy újszülött, aki sem járni, sem beszélni nem tud.

Két hét múlva megtörtént a csoda, a fiú kinyitotta a szemeit. Semmi jelét nem mutatta agysérülésnek. Megkérdezte tőle az anyukája, hogy tudja-e hol van az apukája? Erre azt mondta, hogy “persze”:

“Tudom, hol van. Láttam a mennyországban…”

A fiú azt is elmondta, hogy látott két családtagot is, de ez nem minden. Az anyukájára nézett, és azt mondta, hogy “láttam a két másik gyermekedet is”.

Először senki nem értette, miről beszél, de aztán lesápadtak, amikor kiderült, hogy az anyukának két vetélése volt. Erről a kisfiú sosem tudott…







Ne dobd el azt, ki felnevelt,

s rosszat ne mondj reá,

szeresd, mint szíved mélyében

a néma dobbanást.


Ne bántsd meg szóval, nem tudod

egy szó mennyire fáj,

akár egy tőr, mely fúródva

a szívedben megáll.


Ne dobd el azt, ki felnevelt,

hisz annyi éjszakán,

teérted sírt, és ontotta

a könnyek záporát.


Ne dobd el! Hisz éjjelente

te érted mond imát,

s minden könnycsepp, mit érted ejt,

egy néma vallomás.


Minden öröme, mosolya,

mely látszik ajakán,

hozzád száll, s tiéd szívében

tán minden dobbanás.


Ne dobd el! Hiszen panaszod

ő érti! Senki más!

S ő lesz talán az egyetlen,

ki érted majd kiáll.


Ne dobd el! Hiszen lesz idő,

hogy nem lesz semmi más,

csak puszta föld, ahol térdre hullsz,

s tán néhány szál virág.


2023. szeptember 3., vasárnap



A házaspár, Mel és Clint Edwards nagy szeretetben él együtt, és nevelik három gyermeküket.

Mel egészen biztosan nagy örömmel hallja, amikor Clint azt ismételgeti, hogy ő mindig is pontosan ilyen feleséget, és ezt az életet álmodta meg magának.

Az alábbi képen is látszik, hogy milyen összhang van a pár tagjai között. Ám nem mindenki érzi úgy, hogy mindez tökéletes! Ki is lehetne más, mint aki meglátta a hibát az összhangban, mint a sokat démonizált figura, az anyós!?

A férfi édesanyja ugyanis azt mondja, hogy a menye nem tartja tisztán a házat.

Clint online blogjában megosztott egy párbeszédet, amelyet édesanyjával folytatott a közelmúltban: az asszony megkérdezte, hogy a fiát nem zavarja-e, hogy a felesége nem tart tökéletes rendet és tisztaságot otthon.

A férfi válasza ugyanakkor rendkívül lényegre törő volt: “Nem azért vettem őt feleségül, hogy mindig makulátlanul tiszta legyen a lakás. Azért kötöttem össze vele az életemet, mert ő a legtökéletesebb nő, akit csak el tudok képzelni magamnak”

A válasza után az anyukája hosszan hallgatott. Majd elismerte: “Ez valószínűleg tényleg fontosabb, mint makulátlan tisztaság”

Végül pedig segített a fiának abban, hogy bepakolják a mosatlan tányérokat a mosogatógépbe…


2023. szeptember 2., szombat



Van két gyermekem, egy fiam és egy lányom, mindig segítettem őket az egyetemi évek alatt. Amikor házat vettek, a férjemmel mi is besegítettünk és mindig számíthattak ránk, amikor pénzre volt szükségük. Ma már egyedül élek, megöregedtem. A férjem öt éve meghalt, kicsi a nyugdíjam, csak a legszükségesebb dolgokat tudom megengedni magamnak.

Minden megtakarított pénzünket a gyerekeinknek adtuk, amikor szükségük volt rá. A gyerekeim tudják milyen helyzetben vagyok, de nem segítenek. Egyszer próbáltam elmondani nekik azt, hogy szükségem lenne a segítségükre, de mind a két gyermekem úgy reagált erre mintha nem értenék mit is akarok.

Mind a két gyermekem elég jó anyagi körülmények között él, minden évben nyaralni mennek drága, külföldi helyekre. A lányom minden hónapban új ruhát vesz magának, az unokámnak pedig több a zsebpénze mint a nyugdíjam.

A fiamék pénzügyi helyzete is jó, de a menyem nagyon takarékoskodó. Amikor a szomszédasszonyom azt meséli nekem, hogy a gyerekei anyagilag segítik őt, vagy ételt hoznak neki akkor nagyon rosszul és kellemetlenül érzem magam, mert én is segítettem a gyerekeimet.

A mi szüleink nagyon sokszor segítettek rajtunk, de mi mindig megköszöntük, ahányszor csak volt rá alkalmunk. Szeretnék a lányomhoz költözni egy vagy két évre, addig kiadnám a lakásomat albérlőknek, így tudnék spórolni egy kis pénzt. Nem merem elmondani a lányomnak, pedig szép nagy lakásuk van, nekem is lenne helyem náluk. Nem tudom, hogyan boldogulnak a nyugdíjas társaim, én is elég spórolós vagyok, de nekem nem sikerül. A férjem még nyugdíjas korában is dolgozott, de ahelyett, hogy magunknak tettünk volna félre, inkább odaadtuk a gyerekeknek azt a pénzt, mert akkor szükségük volt rá, most pedig ez a köszönet a részükről.



Keresés ebben a blogban

Havi legjobbak

Ezeket láttad már

Heti legjobbak