A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elgondolkodtató. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elgondolkodtató. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. április 11., csütörtök




Két barátnő

beszélget:

- A férjem nem jött

haza tegnap

este, tuti, hogy

sz*r*tője van!

– Áh, ne gondolj

azonnal a

legrosszabbra

…. lehet

hogy csak komoly

balesete volt…


MÉG EGY VICC:


Két idős asszony beszélget:

– Te Julikám, tegnap a doktor felírt

nekem a gyomorpanaszaimra napi 1 dl esővizet!

– Na és használ?

– Nem tudom, még nem váltottam ki,

egyelőre a felhőben van!


2024. április 7., vasárnap



Halálunk pillanatában, mikor lelkünk elhagyja a testünket, a legtöbb nem spirituális ember ekkor ébred rá, hogy valójában nem ő halt meg, Ő tovább él, csak a fizikai ruháját vetette le. Ekkor a léleknek lehetősége van még, itt maradni a földön, elbúcsúzhat a szeretteitől, megnézheti akár a temetését is.

Ekkor fogja megtudni igazából azt, hogy őt ki szerette és ki nem. Mármint nem a temetésen tudja meg, hanem halála utáni időszakban. Ekkor a lélek úgymond „szabadon” mászkálhat itt a földön, és szó szerint értsd olvashat a gondolataidban!

Ha egy társaságban vagy akár a gondolatodban az elhunytról gondolatok jelennek meg, beszéd téma lesz, akkor ő ott megjelenik, és próbálja a saját igazát a lélek elmondani. Pl: Én szerettelek téged mindig, még akkor is ha te nem úgy gondolod… vagy: én akkor azt az adott pillanatban nem úgy gondoltam mint Te, kérlek bocsáss meg nekem….stb.

De itt felsorolhatnék millió és millió példát. Szóval a lényeg az, hogy a lélek kap egy kis időt és még itt maradhat a földön, nem muszáj neki hazamenni a fényhazába.


Mennyi időt kap a lélek ?

49 napot ! Igen jól látod Negyvenkilenc napot! De ebből is az utolsó 7 nap már elég kritikus, ezért inkább azt mondják, hogy 42 napja van a léleknek, hogy hazatérjen a fénybe, mert ezután bezárul a kapu, és megszűnik a lehetősége a szabad távozásra”.


2024. április 2., kedd




Az interneten találtuk ezt a történetet, és mivel szerintünk érdekes, és van mondanivalója, megosztjuk veletek.

A szerző Sz. Ildikó, aki elbeszélése szerint egy nagyobb vidéki áruházban vásárolt, és a kislányával állt a kasszánál, amikor látták, hogy előttük egy idős hölgy éppen fizet.

A kosarában csupa hétköznapi áru volt, amelyek a mindennapokban szükségesek, és két Milka csoki – nyilván az unokáknak vette. Mikor fizetnie kellett, kiderült, hogy nincsen nála elég pénz, még nagyjából 650 Ft kellett volna, hogy mindent ki tudjon fizetni.

A pénztáros unottan és lekezelően megkérdezte, hogy akkor mit rak vissza a kosarából…

Ekkor azonban Ildikó közbevágott, hogy ne rakjon vissza semmit a néni, mert ő állja a hiányzó összeget. Az idős hölgy megilletődött, és nem merte elfogadni, a pénztáros pedig unottan, mégis egyszerre meglepetten megkérdezte, hogy ugyan minek fizetne helyette, amikor nem is ismer őt!

Ildikó azonban odaadta a pénzt, mert úgy gondolta, ennyit igazán megtehet egy embertársáért! A néni később megvárta őket, és könnyes szemmel hálálkodott.

Bár kis dolog, mégis csodálatos tett! Nagyon fontos az emberség a hétköznapokban, ebben az egyre inkább elembertelenedő világban! Neked mi a véleményed?


2024. március 1., péntek




Bár a szülők elsődleges feladata az, hogy nagy szeretetben neveljék, óvják, gondozzák a gyermekeiket, és megtanítsanak nekik minél több mindent a saját tudásukból, sajnos előfordul, hogy egyes szülők akarva, vagy akaratlanul tönkreteszik a gyermekeik egész életét.

Ez a történet egy olyan esetről szól, ahol az anya szándékosan tette mindezt, lényegében saját céljaira használva fel a lányát úgy, hogy a lánynak tudomása sem volt róla.

Axton Betz-Hamilton 19 évesen életében először abban a helyzetben találta magát, hogy lakást kellett kivennie, az egyetem közelében. Angliában, ha valaki először köttet be saját nevén közműveket, adós osztályba sorolják őt, annak érdekében, hogy megítéljék a fizetőképességét. Mivel a lánynak korábban semmilyen adóssága nem volt, rendkívüli módon meglepte, amikor gyakorlatilag a legrosszabb adós besorolásba került!

A dokumentumokból kiderült, hogy rengeteg hitelt vettek fel a nevére.  A lány azonnal elment a rendőrségre, ahol adtak neki egy papírt, amit a hitelezőknek meg tudod mutatni, és igazolta, hogy feljelentést tett személyazonosság lopás miatt. A rendőrség azonban nem derítette ki, hogy mi történt, és ki volt az elkövető.

A lány ezért saját maga próbált utánanézni annak, hogy hogy történnek ezek a cselekmények, még az anyukáját is felhívta, aki korábban könyvelőként dolgozott. Az anya egy sejtelmes, akkor még veszélytelennek tűnő választ adott a kérdésére: „Bárki tette ezt, nem személyes, csak üzleti érdekű. Tanulj meg együtt élni ezzel.”

A lány éveken keresztül  nem tudta meg, hogy mi történhetett, azonban tizenkét év múlva édesanyja 66 évesen súlyos betegségben elhunyt. Amikor az apa a felesége holmijai között egy hitelkártyát talált, amelyet a rendelkezésre álló dokumentumok szerint a lány még egyetemi éveiben használt, felhívta a lányát, mert óriási adósság kapcsolódott a kártyához.

Ekkor mindenre fény derült: kiderült, hogy 135 millió forintnak megfelelő összegű adósságot halmozott fel az anya a lánya nevén, hamisított papírokkal, és a saját lánya személyazonosságát ellopván! Az nem derült ki, hogy mire fordította a pénzt, ám arra fény derült, hogy az anya egész életében számos különböző álnév alatt vett fel hiteleket, és sokan más és más néven ismerték őt!

A legextrémebb az volt, amikor a lány elment az édesanyja osztálytalálkozójára, ahol kiderült, hogy fogalmuk sincs arról, hogy ki az édesanyja, teljesen más néven ismerték őt! A lány azóta is saját nyomozását folytatja, hogy felgöngyölíthesse az ügyet!


2024. február 20., kedd



Rengeteg olyan dolog van, amely egy 8 éves gyermeket megörvendeztethet, legyen az egy új játék, egy várva várt kirándulás vagy egy kiskutya. Azonban ezt a kislányt, Ella-t, egy nagylelkű cselekedet tette boldoggá, amit ő maga hajtott végre.

Miután a kaliforniai Monterey-ben, a Lallapalooza nevű étteremben megrendelték az ebédjüket az édesapjával, Ella az ablakon keresztül észrevett egy hajléktalan embert, aki egy padon ült.

Ekkor hirtelen megkérdezte édesapját, Eddie Scott-ot:

“Adhatok neki belőle?”

Eddie azt mondta neki, hogy menjen csak. Ella ekkor fogta a tányérját és kisétált a férfihoz, odaadva neki az egész ebédjét.

Az egyik éttermi alkalmazott egy későbbi interjúban elmondta, hogy a férfi később hálásan megköszönve visszavitte a tányért és az evőeszközöket.

Ahogy bármely más szülő lett volna, úgy Eddie is mérhetetlenül büszke volt a gyermekére és szerencsére egy felvételt is tudott készíteni a történtekről.

Ezt nem sokkal később megosztotta a Facebook oldalán, ami azután elterjedt a neten. Olyan mértékben, hogy még egy televíziós hírműsorba is bekerültek.

Eddie-nek két nappal később érkezett egy telefonhívása. Egy nő, Roseanne, elérzékenyült hangon szólt a telefonba. Elmesélte neki, hogy a férfi, akinek a lánya ételt adott, az ő bátyja, David, egy 62 éves veterán, aki poszttraumás stressz szindrómában szenved és már 6 hónapja nem látták.

Ahogy Eddie erről tudomást szerzett, a Faceook-on azonnal megosztotta az információt és Roseanne is nagy erővel keresi a lehetőséget, hogy újra kapcsolatba léphessen bátyjával.


Forrás


2023. november 24., péntek




Egy apa olyan posztot osztott meg az interneten, amely óriási felzúdulást keltett…

Az történt, hogy az apa 16 éves lánya az iskolában kigúnyolt egy másik lányt, akinek a rákkezelés miatt kihullott a haja. Beleértve azt is, hogy letépte a parókáját.

Az összetűzéshez az vezetett el, hogy az apa lánya ugyanazzal a lánnyal járt, akivel korábban a most kezelés alatt álló lány is, és utóbbi sértő megjegyzéseket tett rá.

Az apa két lehetőséget adott a lányának, hogy válasszon. Az első az volt, hogy az apa elveszi minden elektronikus eszközét és soha többet nem veszi neki újat. A második, hogy a fodrásszal kopaszra borotváltatja a fejét. A lány a másodikat választotta.

Az apa ezzel akarja empátiára nevelni a lányt: kopasz fejjel kell iskolába járnia, és parókát sem viselhet.

A kommentelők azonban finoman szólva is vegyes reakciókkal kísérték az apa által kiszabott büntetést.

Vannak ugyan, akik egyetértenek a döntéssel, és úgy gondolják, hogy tényleg alkalmas a célra, a lány megtanulja, hogy empatikusabb, együttérzőbb legyen azokkal, akik önhibájukon kívül vannak nehéz helyzetben.

A legtöbben azonban teljesen másképp vélekednek:

Van, aki úgy gondolja, hogy a lány azért bánik kegyetlenül másokkal, mert ezt a zsarnoki viselkedést látja otthon.

Egy kommentelő gyermekbántalmazásnak nevezi a dolgot, és úgy véli, a kütyük elvétele megfelelő büntetés lehetett volna, de a haja levágatása súlyosan sérti a lány testi integritásához való jogát.


2023. november 4., szombat




Constantin Dulcan professzor, neurológus és pszichiáter, filozófiai és metafizikai művek szerzője hiszi és határozottan állítja, hogy itt az ideje, hogy az embert a maga „mélységében”, holisztikus megközelítéssel, „a láthatatlanból a láthatóba” vizsgáljuk. Azt is kihangsúlyozta, 1000 bizonyítéka van arra, hogy Isten létezik.

Nem jó Isten nevét hiába emlegetni, mert nem tesz jót az életben. „Minden ember, akinek gonosz gondolatai vannak, meg fog értük fizetni” – figyelmeztet a professzor.

„Tudjátok, mit mondott Jézus Tamásnak: Tamás, Tamás, te nem hittél, de sokkal jobb lett volna, ha előbb hiszel, minthogy látnál!” – tette hozzá abból a célból, hogy kihangsúlyozza, ha hiszel Istenben, nincs mitől félned, viszont az istenkáromlástól nem árt, ha rettegsz, különösen, ha ezek a nem kívánt szavak a mi szent lényeinkhez szólnak.

Duncan professzor továbbá azt is megjegyezte: „Én azt mondom, hogy senki se gúnyolódjon más anyjával. Láttam, hogy mindenki, aki ezt tette, rákban halt meg, és nem tartom helyesnek, hogy ezekkel a dolgokkal játszadozzunk. Amit orvosként láttam megtörténni…”

„1000 bizonyítékom van arra, hogy Isten létezik, láttam gyógyulásokat, amelyek ezen keresztül történtek, írtam róla, sok zarándoklaton vettem részt, láttam a klinikai halál élményét, rákgyógyulásokat. Ezek olyan dolgok, amelyek az Univerzum egy másik dimenziójából jönnek, nem lehet megmagyarázni őket, ezért jobb, ha hallgatunk” – szögezte le Dulcan professzor az Antena 3-nak adott interjújában.

A gyűlölet a létünk rákja

Az emberek társas lények, egymáshoz kapcsolódnak, és minden rossz gondolat, gyűlölködő vagy megosztó, pusztító hatással van arra, aki azt kibocsátja. El kell kezdenünk ezt tudatosítani és egy etikus, erkölcsös valóságban élni, mind fizikailag, mind szellemileg, hogy egészségesek legyünk, és békében élhessünk.

„Az előttünk járók eredményei vagyunk, és mi vagyunk az okai azoknak, akik utánunk jönnek. Lehetetlen, hogy a generációk ne kapcsolódjanak egymáshoz. A kapcsolat az okból az okozatba vezet. Mi a szüleinknek köszönhetjük az életet, és a gyermekeink nekünk köszönhetik az ő életüket. Ez azt jelenti, hogy minden gondolat, minden cselekedet, amely a harmonikus életet szolgálja, jót jelent számunkra. És fordítva: minden negatív gondolat, minden cselekedet, harag, gyűlölet árt nekünk. A gyűlölet megoszt. A gyűlölet, azt mondom, a lét rákfenéje” – hangsúlyozza a professzor. Hozzáteszi, nemcsak az evolúció köt össze minket, hanem a tárgyak is, amelyek körülvesznek bennünket.

„Mindannyian egymásra vagyunk utalva. Senki sem élhet egyedül. Az autót és az összes dolgot, amit használsz, valaki más készítette. Ugyanígy neked is felelősséged van azért, hogy amit te csinálsz, az ugyanolyan minőségű legyen. Egymáson keresztül élünk, és ez az egymásrautaltság legalábbis elég ahhoz, hogy elgondolkodjunk a sorsunkon” – érvelt Dulcan.

Amit vetünk, azt aratjuk

„Jelenleg a szenvedés legelterjedtebb formája a depresszió. Vegyük csak észre, hogy mennyi öngyilkosság történt ebben az időszakban. Emberek, akik már nem találnak értelmet, akiknek nincs létforrásuk. Ez nem egy egyszerű dolog. A depresszió az egyik csapás, ami megtizedeli a lakosságot, és nem csak nálunk. Globális szintről beszélek.

Folyamatos adok-veszek viszonyban állunk a környezetünkkel. Nem lehetünk függetlenek tőle. Ha a másik javára gondolunk, akkor mindannyian jól járunk. Ha pont az ellenkezőjére gondolunk, diszkrimináljuk a másikat, ez történik. Amit vetünk, azt aratjuk” – vélekedik Constantin Dulcan.



2023. szeptember 24., vasárnap




Egy idős asszonyt önző egyetlen fia akkor hagyja figyelmen kívül, amikor a legkiszolgáltatottabb helyzetben van. Úgy dönt, hogy mindenét egy kedves taxisofőrre hagyja.

Szeretem a fiamat, mindig is szerettem. Gregoryt mindennél jobban szerettem: mint a férjemet, a saját életemet. Egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy mi vagyok én neki. Semmi.

Minden erőfeszítésemet, minden megkeresett fillérünket az egyetlen gyermekembe fektettem; minden előnyt meg akartam adni neki, és meg is tettem. De azt az egyet nem tudtam megadni neki, ami hiányzott neki. A szerető szívét.

A férjem akkor hunyt el, amikor én ötvenöt, Gregory pedig huszonkét éves volt. A biztosítás kifizette Greg tanulmányait, és ami megmaradt, azt én adtam neki, hogy elkezdhesse az életét.

Jól csinálta; ezt el kell ismernem. Greg zseniális, és hamar elismert szakember lett, magas fizetéssel. Sajnos a munkája annyira lefoglalta, hogy alig maradt ideje rám.

Legalábbis ezt akartam hinni. Megismerkedett egy csinos lánnyal, eljegyezték, majd megnősült. A rám szánt ideje szinte semmivé foszlott.

A hála meg tudja törni egy anya szívét.

Az egészségem nem volt jó. Mindig is aktív nő voltam, de kezdtem fáradtságtól szenvedni. Még csak hatvanéves voltam. El sem hittem, hogy voltak napok, amikor alig tudtam járni, amikor a lábam és a kezem zsibbadt.

Elmondtam az orvosomnak, hogy mindig fáradt vagyok, és hogy az izmaim néha hajlamosak görcsölni. Megvizsgált egy kicsit, de morgott, és azt mondta, hogy öregszem.

Ennyi volt. Meg fogok öregedni, és meg kell tanulnom együtt élni vele. „Ez nem szokatlan, Myers asszony – mondta. „Maradjon aktív, és szedje az általam felírt táplálékkiegészítőket. Hat hónap múlva újra találkozunk.”

Hat hónappal később sem voltam jobban. A végtagjaim néha cserbenhagytak. Elestem, amikor az egyik lábam bebicsaklott alattam, és egyszer csúnyán megégettem magam, amikor egy fazék forró víz kicsúszott a zsibbadt kezemből.

Botokkal kezdtem járni, amikor csak ki kellett mennem, és amikor visszatértem az orvoshoz, már nem bírtam nélküle. Ezúttal az orvos aggódva nézte a gyors romlásomat.

Ezúttal MRI-t rendelt el. Közölte a hírt. „Sajnálom, Myers asszony” – mondta. „Attól tartok, önnek késői stádiumú szklerózis multiplexe van.”

Csak bámultam rá. „Nem értem” – dadogtam. „Azt mondta, hogy csak az öregség…”

Idegesnek tűnt. „Sajnálom. Tudja”, magyarázta, „a késői stádiumú szklerózis multiplex atipikus, a tünetek megtévesztőek lehetnek, de az MRI egyértelművé teszi…”.

„Mire számíthatok?” – kérdeztem.

Az orvos felsóhajtott. „Még több mindent” – mondta szelíden. „Nehézséget a végtagjai irányításában, fáradtságot, talán depressziót és látásproblémákat”.

Elnevettem magam. „Öregkor szteroidokon!” – jegyeztem meg. „Meg fog ölni?”

A válasz nem volt, de abból, amit mondott, lehet, hogy elveszi az örömöt az életemből. Amikor aznap délután hazaértem, felkaptam a telefont, és felhívtam Greget.

„Drágám”, mondtam, amikor felvette. „Most kaptam egy rossz hírt. Az orvos késői stádiumú szklerózis multiplexet diagnosztizált nálam…”.

„Ó…” – mondta Greg, „ez….. Ez nagyon rossz… És ez mit jelent? Mész egy otthonba vagy ilyesmi?”

„Nem!” – mondtam. „Nem is akarom! Beszélni akartam veled…” Amit akartam és reméltem, az a törődés, a szeretet, a bizonyosság, hogy ő ott lesz nekem, bármi történjék is, ahogy én is ott voltam neki.

Nem értettem ebből semmit. Greg sietett, hogy minél gyorsabban megszabaduljon a telefontól. Amikor megkérdeztem tőle, mikor jön hozzám, gyenge kifogásokat keresett.

Láttam, hogy a betegségem még jobban elvette a kedvét attól, hogy találkozzunk. Most már tudtam, hogy egyedül vagyok a betegségemmel. Sírni kezdtem; egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Bármit el tudtam viselni, de a fiam szeretethiánya megrázott.

Amikor végre abbahagytam a sírást, elhatároztam, hogy elmegyek az út menti gyógyszertárba, és kiváltom az orvos által felírt gyógyszert. Elindultam a botommal, de nem értem oda.

Kétszáz méterre a célomtól a jobb térdem meghibásodott. Éreztem, hogy megadja magát, és megpróbáltam kitámasztani magam. A járdára csapódtam, és hallottam, hogy valami borzalmas hanggal reccsen.

Valaki sikoltott, és rájöttem, hogy én vagyok az. Aztán egy barátságos hang szólított meg, és gyengéd kezek simogatták a fejemet és a vállamat. „Jól vagy?” – mondta a hang.

Kinyitottam a szemem, és egy Greg korabeli férfit láttam, lágy barna szemekkel, arcán az aggodalom és a felelősség mély vonalaival. Megpróbáltam megszólalni, de nem tudtam.

„Semmi baj – mondta a férfi gyengéden. „Elviszlek a kórházba. Gyorsabb, mintha mentőt hívnék.”

A férfi óvatosan felemelt, és bevitt abba, amit taxinak hittem. A hátsó ülésen egy utas ült, de a kedves sofőr azt mondta: „Sajnálom, uram, de a hölgynek fájdalmai vannak; elterelő útvonalon megyünk a kórházba!”.

Nem sok mindenre emlékszem, ami ezután történt, de amikor néhány órával később kijöttem a műtőből, a barátságos férfi ott állt az ágyam mellett. „Ki maga?” – kérdeztem tőle.

A férfi mosolygott, és azt mondta: „Én vittelek be a kórházba, emlékszel?”.

„Igen” – mondtam. „A fiam… Hol van a fiam?”

A férfi zavarba jött. „Tudom, hogy az orvosok megpróbálták elérni őt….. Biztos úton van már!” De nem volt, és ezt én is tudtam. Elfoglalt lenne, és nem akarta, hogy egy rokkantnyugdíjassal terheljék.

Rámosolyogtam a férfira, aki nem a fiam volt, és aki ennyire vigyázott rám. „Mi a neve?”

„Jeff Soldonado vagyok” – mondta. „Az ön barátságos taxisofőrje a szomszédból! Haza kell mennem a családomhoz, de szívesen meglátogatnálak még egyszer!”

A következő napokban Jeff minden nap meglátogatott, és Greg is felhívott. Az orvosok beszámoltak neki az állapotomról, és homályos ígéreteket tett, hogy „hamarosan” meglátogat.”

Két héttel később kiengedtek a kórházból, és Greg nem volt ott, de a kedves Soldonado úr igen. Hazavitt, és másnap visszajött a csinos feleségével és kislányával.

Soldonadóék az életem részévé váltak, én pedig nagyon ragaszkodtam a kis hétéves Alice-hez. Olyan kedvességgel töltötték ki a Greg által bennem hagyott űrt, amilyet soha nem tudtam volna elképzelni.

Végül megérkezett a várva várt hívás. „Anya – mondta Greg -, azon gondolkodom, hogy meglátogatlak. Gondolom, egyedül voltál…”

„Nem” – mondtam neki vidáman. „Egyáltalán nem! A kedves férfi, aki megmentett az esésem után, szinte minden nap meglátogatott a családjával”.

„Óvatosnak kell lenned, anya!” – mondta Greg megdöbbenve. „Ezek az emberek valószínűleg csak ki akarnak használni téged!”

„Úgy gondolod?” – kérdeztem tőle csendesen. „Szerinted csak úgy otthagynak, anélkül, hogy érdekelné őket, hogy hogy vagyok? Ha valaki tudja, mi az a hálátlanság, az te vagy.”

Greg hangja nagyon zavarodottnak és aggódónak tűnt. Egy héttel később meglátogatott, de ez már túl kevés és túl késő volt. Addigra a Soldonadosok elnyerték a szívemet, és a családom lett – és én megváltoztattam a végrendeletemet.

Most már tudom, hogy egy szerető család gondoskodása meg fogja áldani az alkonyi éveimet, és ezt szeretném meghálálni nekik. Amikor elhagyom ezt a világot, remélhetőleg sok év múlva, az új családom fogja örökölni az otthonom.

Végre meghoztam egy fájdalmas, de igaz döntést. Teljes örökségemet egy fiatal taxisofőrre, Jeff Soldonadóra hagyom, aki néhány napja még idegen volt számomra. Ami a fiamat, Greg-et illeti, ő egy centet sem örököl a vagyonomból.

Gregnek nincs szüksége a vagyonomra, és soha nem is vágyott a szerelmemre. Nem hiszem, hogy nagyon fog örülni ennek, de nem is érdekel. Most boldog vagyok, csak ez számít.

Mit tanulhatunk ebből a történetből?

A hála meg tudja törni egy anya szívét. Meyer asszonyt lesújtotta a fia elhanyagolása, amikor olyan beteg volt, és mindent megtett érte.

Egy kedves gesztus meggyógyíthatja az összetört szívet. Jeff Soldonado és családja kedves volt Meyer asszonyhoz, és ezt hálával hálálta meg.


2023. szeptember 16., szombat




Az orvosok sem tudják megmagyarázni, hogyan történt ez a csoda!

1997 júliusában járunk, amikor András, a felesége és a fia éppen egy családi kiruccanásról tartanak hazafelé a kocsijukkal, teli élményekkel. De ekkor valami történt, ami az egész életüket örökre megváltoztatta.

Áthajtottak egy kereszteződésen, amikor egy mentőautó, ami éppen az állomásra sietett vissza, beléjük hajtott. András azonnal meghalt, de feleségének sikerült stabilizálni az állapotát. Amit nem tudtak, hogy egy másik ember is volt a kocsiban. Az autó annyira összetört, hogy a 8 éves fiút nem vették észre benne.

Mire megtalálták, már halott volt, de sikerült visszahozniuk, és egy kórházba szállították. Aznap még kétszer meghalt és élesztették újra. Azt mondták az anyukának, hogy ha túléli a fia, akkor olyan lesz, mint egy újszülött, aki sem járni, sem beszélni nem tud.

Két hét múlva megtörtént a csoda, a fiú kinyitotta a szemeit. Semmi jelét nem mutatta agysérülésnek. Megkérdezte tőle az anyukája, hogy tudja-e hol van az apukája? Erre azt mondta, hogy “persze”:

“Tudom, hol van. Láttam a mennyországban…”

A fiú azt is elmondta, hogy látott két családtagot is, de ez nem minden. Az anyukájára nézett, és azt mondta, hogy “láttam a két másik gyermekedet is”.

Először senki nem értette, miről beszél, de aztán lesápadtak, amikor kiderült, hogy az anyukának két vetélése volt. Erről a kisfiú sosem tudott…







Ne dobd el azt, ki felnevelt,

s rosszat ne mondj reá,

szeresd, mint szíved mélyében

a néma dobbanást.


Ne bántsd meg szóval, nem tudod

egy szó mennyire fáj,

akár egy tőr, mely fúródva

a szívedben megáll.


Ne dobd el azt, ki felnevelt,

hisz annyi éjszakán,

teérted sírt, és ontotta

a könnyek záporát.


Ne dobd el! Hisz éjjelente

te érted mond imát,

s minden könnycsepp, mit érted ejt,

egy néma vallomás.


Minden öröme, mosolya,

mely látszik ajakán,

hozzád száll, s tiéd szívében

tán minden dobbanás.


Ne dobd el! Hiszen panaszod

ő érti! Senki más!

S ő lesz talán az egyetlen,

ki érted majd kiáll.


Ne dobd el! Hiszen lesz idő,

hogy nem lesz semmi más,

csak puszta föld, ahol térdre hullsz,

s tán néhány szál virág.


2023. szeptember 3., vasárnap



A házaspár, Mel és Clint Edwards nagy szeretetben él együtt, és nevelik három gyermeküket.

Mel egészen biztosan nagy örömmel hallja, amikor Clint azt ismételgeti, hogy ő mindig is pontosan ilyen feleséget, és ezt az életet álmodta meg magának.

Az alábbi képen is látszik, hogy milyen összhang van a pár tagjai között. Ám nem mindenki érzi úgy, hogy mindez tökéletes! Ki is lehetne más, mint aki meglátta a hibát az összhangban, mint a sokat démonizált figura, az anyós!?

A férfi édesanyja ugyanis azt mondja, hogy a menye nem tartja tisztán a házat.

Clint online blogjában megosztott egy párbeszédet, amelyet édesanyjával folytatott a közelmúltban: az asszony megkérdezte, hogy a fiát nem zavarja-e, hogy a felesége nem tart tökéletes rendet és tisztaságot otthon.

A férfi válasza ugyanakkor rendkívül lényegre törő volt: “Nem azért vettem őt feleségül, hogy mindig makulátlanul tiszta legyen a lakás. Azért kötöttem össze vele az életemet, mert ő a legtökéletesebb nő, akit csak el tudok képzelni magamnak”

A válasza után az anyukája hosszan hallgatott. Majd elismerte: “Ez valószínűleg tényleg fontosabb, mint makulátlan tisztaság”

Végül pedig segített a fiának abban, hogy bepakolják a mosatlan tányérokat a mosogatógépbe…


2023. szeptember 2., szombat



Van két gyermekem, egy fiam és egy lányom, mindig segítettem őket az egyetemi évek alatt. Amikor házat vettek, a férjemmel mi is besegítettünk és mindig számíthattak ránk, amikor pénzre volt szükségük. Ma már egyedül élek, megöregedtem. A férjem öt éve meghalt, kicsi a nyugdíjam, csak a legszükségesebb dolgokat tudom megengedni magamnak.

Minden megtakarított pénzünket a gyerekeinknek adtuk, amikor szükségük volt rá. A gyerekeim tudják milyen helyzetben vagyok, de nem segítenek. Egyszer próbáltam elmondani nekik azt, hogy szükségem lenne a segítségükre, de mind a két gyermekem úgy reagált erre mintha nem értenék mit is akarok.

Mind a két gyermekem elég jó anyagi körülmények között él, minden évben nyaralni mennek drága, külföldi helyekre. A lányom minden hónapban új ruhát vesz magának, az unokámnak pedig több a zsebpénze mint a nyugdíjam.

A fiamék pénzügyi helyzete is jó, de a menyem nagyon takarékoskodó. Amikor a szomszédasszonyom azt meséli nekem, hogy a gyerekei anyagilag segítik őt, vagy ételt hoznak neki akkor nagyon rosszul és kellemetlenül érzem magam, mert én is segítettem a gyerekeimet.

A mi szüleink nagyon sokszor segítettek rajtunk, de mi mindig megköszöntük, ahányszor csak volt rá alkalmunk. Szeretnék a lányomhoz költözni egy vagy két évre, addig kiadnám a lakásomat albérlőknek, így tudnék spórolni egy kis pénzt. Nem merem elmondani a lányomnak, pedig szép nagy lakásuk van, nekem is lenne helyem náluk. Nem tudom, hogyan boldogulnak a nyugdíjas társaim, én is elég spórolós vagyok, de nekem nem sikerül. A férjem még nyugdíjas korában is dolgozott, de ahelyett, hogy magunknak tettünk volna félre, inkább odaadtuk a gyerekeknek azt a pénzt, mert akkor szükségük volt rá, most pedig ez a köszönet a részükről.



2023. augusztus 20., vasárnap




Az emberek egy bizonyos része hajlamosabb nyáron a túlzott izzadásra, a lábdagadásra és a lábfájdalomra.

Ha mindhárom kellemetlen tünet egyszerre jelentkezik, az bizony nem a legkellemesebb perceket tudja okozni a számunkra, de szerencsére mi tudunk egy olyan megoldást, ami képes lehet orvosolni mindhárom problémát!


Este, zuhanyzást követően készítsük el a lábfürdőnket, amikor már a testünk is megpihen.


1. Lábfájás ellen

3-4 liter forrásban levő vízbe tegyünk két marék fekete ürmöt, és hagyjuk főni húsz percen keresztül. Ezután várjunk, míg kissé kihűl, töltsük egy tálba, és áztassuk a lábainkat benne tíz percig. Tartsunk egy kis szünetet, és tegyük vissza a lábainkat újabb tíz percre.


2. Duzzadt, fáradt lábra

200 gramm páfrány gyökeret, 1 liter fehér ecettel forraljunk 15 percig. Miután lehűlt a főzet, töltsük egy pohárba, és ahányszor szükségünk van rá, alkalmazzuk borogatásként.


3. Lábizzadásra

20 gramm diólevelet tegyünk 200 ml hideg vízbe, pároljuk 10 percig, majd vegyük le a tűzről. Miután kihűlt, keverjünk hozzá 50 gramm glicerint. Esténként, zuhanyzás után masszírozzuk ezzel a keverékkel a lábainkat.


2023. július 31., hétfő



Sajnos a társadalom elöregedésével párhuzamosan egyre többen szembesülnek ezzel az erkölcsi dilemmával, amely ennek a 30-as férfinek az életében is adódott.

Mivel úgy ítélte meg, hogy idő és energia hiányában otthon nem tudják megfelelően ellátni idős, beteg édesapját, ezért úgy határozott, hogy öregek otthonába adják őt. Az idős bácsi persze nem örült, de nem sok mindent tehetett, mert az ellátásra szüksége volt a magatehetetlen embernek.

Miután a férfi elvitte édesapját az otthonba, hazaérve 10 éves kisfia csak ennyit kérdezett:

“Ugye megjegyezted a címet, ahová nagyapát elvitted?”

“Oh…” – kérdezett vissza az apa. “Meglátogatnád őt?”

“Nem, nem azért kérdezem” – mondja gyerek. “Csak azt szeretném tudni, hogy téged majd hova vigyelek, amikor megöregszel.”

Az apa ezután csak meredten, üveges tekintettel nézett maga elé…

A gyerekek néha sokkal bölcsebbek a felnőtteknél, és ebből a rövid beszélgetésből is kitűnik, hogy a gyerek világosan látja a lényeget… A férfi sajnálta az időt és az energiát, hogy ellássa az idős beteg édesapját, azonban abba nem szívesen gondolt bele, hogy hasonló helyzetben rá ugyanez várhat.

És persze abba se, hogy mit szeretne inkább? A szerettei körében, egy méltó öregkort, vagy pedig egy idős otthonban, kiszolgáltatott körülmények között.




Egy édesanya által írt blog bejegyzés igazán felkeltette az emberek érdeklődését az interneten és ennek jó oka van.

Az anyuk arról ír, mennyi mindent képes megtenni egy anya a gyermekéért.

Az édesanya ezt a blogbejegyzést is írta, a hölgy neve Sherry Clair és leírja azt is, hogy néha bizony elfelejti, hogy gyermeke Down szindrómás.

A kisfiú olyan, mint bármely más gyerek ha a viselkedését nézzük. Ő is tud makacskodni, mint kortársai. Amikor Sherry ránéz, nem egy Down szindrómás kisfiút lát, hanem a kislánya édes testvérét.

Sajnos mindenki nem látja így. Amikor Sherry és Gabe ellátogatott egy szupermarketbe, Sherry különösen kegyetlen sőt kellemetlen megjegyzéseket kapott a pénztárostól.

A nő ezt suttogta: “Fogadok, hogy tudni akartad, mielőtt megszületett volna. Van egy teszt ugye, amivel meg lehet nézni, hogy …?

Sherry első gondolata az volt, hogy a nőt a pult fölé húzza. Egyszerre érezett fájdalmat és haragot. De ehelyett úgy döntött, megtanítja a pénztárost valamire.

Ezért ezt kérdezte az édesanya a pénztárostól: “Tehát rendben lenne, ha megölnénk, mielőtt megszületik?  Mint tudják, mindent tudhatunk már gyermekünkről a terhesség alatt. Ő akkor is a fiunk volt és most is az.Én pedig soha nem fogom engedni, hogy bárki bármi rosszat mondjon róla.”

Sherry meg akarta osztani a történetét, mert nem mindenki látja Gabe-et, ahogy ő. Sokan csak egy Down-szindrómás gyermeket látnak benne és ezt valami negatívnak tartják.

Sherry úgy véli, hogy az emberek nem ismerik az ilyen családokat és ha megosztja történetét, talán ez megváltozik és lehet, hogy így az emberek jobban elfogadják a Down szindrómás embertársaikat.

Így talán az ő kisfiát, Gabe-t is jobban el tudják majd fogadni.




Kifizette a boltban a tartozásait, a postán hatezer forintot hagyott a villanyszámlára, elküldött a fiának ötezer forintot a főváros egyik hajléktalanszállójára, végül az önkormányzatnál a kutyaoltás elmaradt összegét fizette be. Tervezte, hogy tüzelőt is vesz, de a pénztárcájában csak három darab ezres maradt egész hónapra. Vett a boltban fél kiló kenyeret és egy fél liter tejet, és lassan hazatotyogott a sáros úton.

A szőke boltosnő ingerült volt, miután kilépett ajtón, mert megint szellőztetnie kellett a szerinte rossz szagú öregasszony után, aki sejtette, hogy talán érezni rajta a kihagyott tisztálkodásokat, de nem gondolta, hogy szellőztetni kell utána a boltban.

Volt a házban fürdőszobája, de azt már nem tudta felfűteni, meleg vizet is csak a gázon melegített, ha mosakodott. A bojlert már régen kikötötték. Nem sokkal azután, hogy férje hazafelé jövet a munkából összeesett a buszon és vele már csak annyit közöltek, hogy egyedül maradt.

Minden pénze elfogyott

Félretett pénzük egy része a temetésre és a sírkőre ment el, a maradékot, néhány tízezer forintot fia kezébe nyomta, aki a fővárosban élt segélyen. Persze dolgozott volna a Sanyi, nem ijedt meg a munkától, de nem kellett évek óta sehova. A menyére is mérges volt. Addig kellett neki a fia, amíg dolgozott Pesten, és küldte a pénzt. Amikor nehéz helyzetbe került, akkor elzavarta otthonról, és maga mellé fogadott egy fiatalabb férfit, az egyetlen unokáját meg magukkal vitték. 

Hónapok óta semmit sem hallott felőlük. Sokat szomorkodott. Néhányszor érdeklődött a nászasszonyától, hogy mi van a volt menyével, unokájával, de az a kapuban állva foghegyről annyit mondott, megvannak, ne aggodalmaskodjon.

Majd ha kisüt a nap, kicsit átmelegszik

A sáros úton hazafelé totyogva sok gondolat kavargott a fejében. Amióta elment a férje, azóta minden nehéz lett, elviselhetetlenül nehéz, de senkinek sem panaszkodott. Otthon gyorsan nyitotta és csukta az ajtót, vigyázott, hogy ne hűljön ki a lakás. A tűzhelyre tejet tett melegedni, vízzel felhígította, kenyeret aprított bele, de még mielőtt megmelegedhetett volna, ellobbant a láng. Először a macska edényébe rakott. Sok nem maradt a lábas alján, de neki annyi is elég volt.

Elgémberedett keze nem engedett fel. Amikor végre elaludt, nagyon fázott. Arra gondolt, hogy holnap talán kisüt a nap és egy kicsit majd átmelegíti magát a teraszon.

Két napon át sírt a kutya

A kutya két napon és éjszakán át vonyított a hátsó udvarban. A falugondnok, aki hétfőn az ebédet hozta, nem találta a kapun az üres ételhordót. Benyitott a házba. A sarokban lévő ágyon, félig kitakart, mozdulatlan test feküdt, lehunyt szemmel, arcán egyértelmű mosollyal. Nem volt szükség önkormányzati temetésre. Az iratok közt minden költséget fedező pénzköteget találtak. Nem volt ráírva, hogy a temetésre lett félrerakva, de mindenki tudta, hogy csak azért lehetett ott.


2023. július 12., szerda



Az egész történet 2016 márciusában kezdődött, amikor egy Marcus nevű hajléktalan ember besétált a Minnesota állambeli minneapolis-i kávézóba, az Abi’s Café-be.

 

A kávézó tulajdonosának, Cesia Abigail-nek egyenesen a szemébe nézett és pénzt kért tőle.

“Miért nincsen munkád?“- kérdezte tőle Abi. Majd hozzátette: “Tudod, nekem sem adnak ám semmit ingyen.“

A hajléktalan férfi elmondta Abi-nek, hogy a legnagyobb vágya a világon egy munka lenne. Azonban büntetett előélete miatt mindenhol visszautasítják és kénytelen az utcán tengődni.

Marcus története Abi-t szíven ütötte és eldöntötte, hogy nem csak a száját jártatja, hanem aszerint fog eljárni, amit vall.

Cesia a 20-ik tulajdonosa ennek a kis kávézónak és nagyon sokat küzdött azért, hogy a hely talpon maradhasson. Nem volt mindig egyszerű dolga.

Amikor meglátta Marcust belépni az ajtón, majd megszakadt érte a szíve. Bár maga is rengeteget dolgozott, szüksége volt segítségre, habár alig tudta megfizetni a munkát.

“Aznap munkaerő hiányában voltam, ezért megkérdeztem tőle:” Szeretnél dolgozni? Van egy munkám számodra!” A szeme nagyra nyílt és a széles mosolya bearanyozta a napomat.”

Ezt mondta: “Bármit hajlandó vagyok megtenni egy kis életért.”

“Így tehát, már majdnem két hete kétórás műszakban volt nálam. Segített kivinni a szemetet, elmosogatni az edényeket, ilyesmi. Amikor először fizettem neki, találd ki, hogy mit tett? Ételt vett belőle a kávézómban. Ragaszkodott hozzá, hogy KIFIZETHESSE, egyszerűen azért, mert jó érzéssel töltötte el, hogy megtehette! Felvettem hát állandóra.”

“Az új munkájával Marcus magabiztosságra lelt és egy teljesen új emberré vált.”

Tégy valami kedveset valakivel minden nap és ne ítéld el azért, mert segítségre szorul. Sosem tudhatod, hogy milyen körülmény sodorta őt abba a helyzetbe. Vannak, akik megérdemelnek még egy esélyt. Ha Isten áldása rajtunk van, mi se sajnáljuk azt másoktól.


Forrás




Darya Kadochnikova, a tizenkilenc esztendős oroszországi hölgy nagy várakozásokkal és boldogsággal nézett elébe az anyai örömöknek. Szeretett volna természetes úton szülni, azonban mivel a kis csöppség a méhben többször is pozíciót váltott, az orvosa végül a császározás mellett döntött, amelyet altatásban hajtottak végre.

Az anyuka számára nagy örömet jelentett, mikor felébredt az altatásból, és életében először találkozhatott újszülött kislányával! Gondolhatod! Ám az örömbe üröm vegyült: egy mély, csúnya vágást vett észre a kicsi apró arcocskáján.

Az első adandó alkalommal kérdőre vonta az orvost, hogy mégis mi történt a kicsivel.

Az orvos a nő kérdésére igen érzéketlen módon válaszolt, és elmondta, hogy a baba nagyon ficánkolt a műtét alatt, és magának köszönheti az egészet… Az orvos véleménye kétségtelenül tükrözi azt a már erősen idejét múlt, kegyetlen szemléletmódot, miszerint a rendszer automatikus működése során minden futószalagon történik, és az egyén semmit sem számít.

A kismama nem hagyta annyiban a dolgot, és jelenleg a kismama a kórház hivatalos reakcióját várja az esettel kapcsolatban.


2023. július 6., csütörtök




Egy öreg ERDÉLYI gyógyító asszony tanácsai az életről. Függeszd ki valahova, és olvasd el nap mint nap, mert hatalmas igazságok…


„Azt mondja az öreg gyógyító asszony:

Nem a hátad fáj, hanem a teher /amit hordoz/.

Nem a szemed fáj, hanem az igazságtalanság /amit látnia kell/.

Nem a fej fáj, hanem a gondolataid /amelyek benne zsonganak/.

Nem a torok, hanem amit nem fejezel ki, vagy amit haraggal mondasz.

Nem a gyomor fáj, hanem az, amit a lélek nem emészt meg.

Nem a máj fáj, hanem a harag.

Nem a szíved fáj, hanem a szeretet /hiánya/.

És maga a szeretet a leghatalmasabb gyógy-Szer.”





Egy héttel ezelőtt szerda… A második szülinapom.. Úton voltam, mert anyukámhoz szerettem volna eljutni Békéscsabára, aki egész nap sütött-főzött, mert hosszú évek után először tudtunk volna több napot együtt tölteni és hivatalos ügyeket intéztünk volna ebben a pár napban, hogy a lakáshiteleim kamatai ne szökjenek az egekbe.

Élveztem, hogy kora délután indulhattam, nem voltam időhöz kötve és a kedvenc, biztonságos autónkkal utazhattam. Imádtam azt az autót, hosszabb utakra csak vele voltam hajlandó elindulni. Nyomatékos volt, soha nem volt semmi baja, kevés kilométeres, hangtalanul ment a legszarabb utakon is a nagy kerekeivel, amikért szintén odáig voltam. Igen, gyermekkoromban sem babáim voltak, hanem inkább matchboxaim Ati még le is szervizelte az indulás előtti nap, felkerültek rá a téli papucsok és tökéletes műszaki állapotban volt. Nagyon szerettem.

A munkaeszközöm is volt, vele jártam az országot, hogy tarthassam a kapcsolatot a csapatommal.Ez a dátum örökké beégett a tudatomba, mivel a fizika törvényeit tekintve ma nem lehetnék itt és nem írhatnám le Nektek ezeket a sorokat. Nagyon hálás, amiért élhetek. Szolnokra érve a Szent István hídon előttem elég messzire lassított, majd megállt a kamion, utólag kiderült, hogy szemből előzött valaki ès ezért állt meg, ezt nagyon időben észleltem és biztonságosan sikerült megállnom lassan mögötte. A megállás pillanatában még nem jött mögöttem senki, viszont ha meg kell állni egy híd közepén, akkor az ember csak belenéz a visszapillantó tükörbe, hogy a mögötte haladó is biztonságosan meg tud-e állni a féklámpa ellenére. Na itt már 1 másodperc alatt történt minden. De az egész 2-3 másodperc volt. Nem volt fékcsikorgás, semmi. Úgy jött belém a figyelmetlen kamionos, hogy inkább becsuktam a szemem és ráhajoltam a kormányra, mert eljutott a tudatomig, hogy számomra ennyi volt az élet. Ezt nem lehet túlélni. Az utolsó pár évem a legnagyobb boldogságban és szabadsággal telt, amiről mindenki álmodik, és elfogadtam hogy ha ennyi volt az életem, akkor már ezért érdemes volt élni.Az autóban éppen annyi hely maradt, amennyi én voltam, teljesen beszorulva a roncsba, odapréselt a műszerfalra. Az autónak egyetlen épp eleme nem maradt, teljes egészében az életét adta értem. Mai napig néha úgy kelek fel, hogy nem tudom eldönteni, hogy élek e. Nagyon furcsa érzés. Persze mindig tudatosul bennem, hogy élek. Ebben a posztban a felelősségvállalásra szeretném felhívni a figyelmeteket. Jön az év vége.

Megértem, hogy mindenki feszült és szeretne már lazítani, pihenni, kivenni az éves szabadságát, elfelejteni azt a sok szart, ami körülöttünk zajlik a világban. Én is mindennél jobban vágyom a karácsonyi illatokra, a több napos pizsamában sorozatnézésre, a bejgli evésre, kandallózásra, mindenre. Bár az egész évem így telik, Ati nagyon szereti képzelhetitek, de a karácsony az karácsony Sose növök fel, mindig is gyermeki lelkesedéssel várom a szülinapom és a karácsonyt is. Viszont ha nem lassítotok le, nem lesztek figyelmesebbek és felelősségtudatosabbak, nem helyezitek az életeteket egy nyugodtabb mederbe, akkor az élet ilyen helyzeteket szülhet. A kamionos, aki fékezés nélkül belémjött és majdnem megölt, a mai napig nem jelentkezett nálam, a helyszínen ott volt, de nem jött oda hozzám. Igazából nem értem… Elfogadom, de nem értem. Sokáig azt sem tudtam kicsoda, írnom kellett kérelmet a rendőrségnek, hogy megkaphassam az adatait a biztosítási káresemény megkezdéséhez. Az én lelkem biztos nem nyugodott volna meg addig, amíg nem tudom, hogy az a szerencsétlen (szerencsés) másik védtelen vétlen ember, aki elszenvedte, hogy egy kamion 38 tonnás össztömeggel fékezés nélkül beléhajt, él és jól van e. De sokan vagyunk sokfélék és tényleg hálás vagyok az őrangyalomnak és a tökéletes kisautónknak, hogy a következő hónapokat nem lélegeztetőgépen vagy a föld alatt töltöm és még sok mindent megélhetek.

Kérlek nagyon vigyázzatok magatokra és egymásra! Az élet egy akkora hatalmas ajándék, amit a baleset nélkül is megértettem már régen, pont ezért segítek nap, mint nap embereknek, hogy egy boldogabb és szabadabb életet élhessenek Érzem, hogy azért maradtam, mert a szívem és lelkem szerint élek szabadon és még nagyon sok embernek fogok még segíteni. Ez a küldetéstudat mindennél erősebb bennem.

Nagyon szeretlek Titeket! Ha tudok segíteni, keressetek, itt vagyok Köszönöm azt a sok száz üzenetet, amit a baleset óta kaptam! Hálás vagyok értetek!


Keresés ebben a blogban

Havi legjobbak

Ezeket láttad már

Heti legjobbak