január 09, 2026
Ismeretlen szerző
Harmincnégy éves korában elhunyt Dudás Miklós világbajnok kajakozó, akinek holttestét hétfőn délben találták meg budapesti, XVIII. kerületi lakásában. A rendőrség azonnal lezárta az épületet, és megkezdte a helyszíni vizsgálatot. A tragédia körülményeiről egyelőre keveset tudni, de a sportoló halála megrázta a közvéleményt.
Dudás Miki tragédiája
A rendőrséget egy közeli hozzátartozó értesítette, miután nem tudta elérni Dudás Miklóst. A második emeleti lakásba a hatóságok nem tudtak bejutni, ezért zárszakértőt hívtak, aki kinyitotta az ajtót. Ekkor találták meg a kajakozó holttestét, és a helyszíni vizsgálatok alapján feltételezik, hogy már korábban elhunyt. A tragédia helyszínéről származó beszámolók szerint két nő – egy fiatalabb és egy középkorú – zokogva hagyta el az épületet, majd később visszatértek a lezárt lakáshoz. Valószínűsíthetően közeli hozzátartozókról van szó, akik mélyen megrendültek a történtek miatt. Kedden az is kiderült, hogy a rendőrség már halált okozó testi sértés gyanúja miatt nyomoz Dudás Miki tragédiája kapcsán.
Megszólalt Dudás Miki édesnyja
A sportoló édesanyja, Klára teljesen összetört a gyásztól. Dudás Miki édesanyja nemrég vesztette el a férjét, miután István egy brutális támadás áldozata lett, úgy összeverték az idős férfit, hogy súlyos sérüléseket szenvedett, kómába esett, és végül elhunyt. Most pedig szeretett fia hunyt el, egyelőre nem tisztázott körülmények között.
Csak egy dologba tudok kapaszkodni, abba, hogy Miki az édesapjához ment
- kezdte megtört hangon Klára asszony a Borsnak. Majd így folytatta:
"Amikor az édesapját (Dudás Istvánt) elvesztettük, amit még mostanra sem hevertem ki, akivel 38 éven át szerettük egymást, azt hittem, ennél nagyobb fájdalom nincs, mert azt sosem hittem, hogy bármelyik gyermekem hamarabb megy el, mint én. Mindkét fiamat nagyon szeretem, de Mikivel mi szimbiózisban éltünk, ez a hatalmas mackó volt az én menedékem, biztonságom. Az, hogy ez a jóképű, életerős fiú elment, én ezt nem tudom feldolgozni, most is csak nyugtatóval tudok létezni. Miden nap legalább egyszer beszéltünk és gyakran találkoztunk is, olyankor nem úgy, mint más gyerekek, hogy csak úgy odaköszönnek, ő odajött hozzám, és úgy ölelgetett, ahogy csak ő tudott. Beburkolt a hatalmas ölelésével, megpuszilgatott. Ő egy csupa szív, jólelkű gyermek volt már kiskorában is, aki imádott élni, nevetni! Biztos vagyok benne, hogy ő nem tett kárt magában! Imádta a gyerekeit, kislányával, Mancival igazi apa-lánya szerelem volt köztük, ő ment érte, értük minden nap az óvodába, bölcsibe, Mancika volt a mindene!
Újév első napján még beszélt a nagymamájával, neki mondta, hogy utána engem hív, de hiába vártam. De gondoltam, hogy biztosan elment egy nagyot bulizni, iszogatott, másnapos, ezért egy darabig nem aggódtunk Ivettel. De amikor még mindig folyamatosan kikapcsoltat jelzett a telefonja negyedikén, már oda mentem kocsival a lakásához, Ivett (Szigligeti Ivett, a szerk.) is volt ott, a szomszédok mondták, hogy a kutya ugatott. Kiabáltunk, rugdostuk az ajtót, kiáltottuk a nevét. De még mindig azt gondoltam, jó nincs baj, csak elment sétálni imádott kutyájával, meg sem fordult a fejemben…
Ivett mondta, hogy másnap odamegy, benne volt a kulcsa, azért kellett zárszakértőt hívni. Amikor aztán hétfőn Ivett még mindig nem hívott, én hívtam, és akkor már nem kellett semmit mondania… Nem hittem el, megszédültem, beütöttem a fejem, van egy repedés rajta! De ez sem érdekel, nem érdekel semmi, ha lenne egy olyan gyógyszer, amit ha beveszek, utánuk visz, akkor bevenném!"
