Úgy futottam a buszhoz, ahogy csak bírtam: ekkor hallom, hogy a sofőr nekem kiabál valamit

Az alábbi történetet egy Facebook csoportban találtuk, és egyből jobb kedvünk lett tőle. Gondoltuk Veletek is megosztjuk:

“Elég 5 perccel a kiírt időpont előtt elindulnom otthonról, annyira közel van a buszmegálló.

Épp csak egy sarkon kell befordulni, onnan pár háznyit menni és megérkezem.

Elnéztem az időt, ezért kapkodtam a lábaim, mikor a sarkon befordultam, megláttam a szemben lévő kanyarból kibújni a busz nagy, kék fejét.

Versenyfutás, vajon ki ér hamarabb a megállóhoz? A busz nyert.

Még lendületben voltam, reménykedtem, hogy a felszállók a kedvemért még hirtelen osztódni kezdenek és pont a sor végére még odaérek.

Nem így lett. Megindult a 7-es a megállóból, jön szembe velem én meg tanácstalanul állok a járdán, amikor látom, hogy nem gyorsul tovább a jármű.

Index ott virít az arcomba, ajtó nyílik, vidám szemű, ősz szakállú sofőr bácsi üldögél a fülkében és megszólít:

Kisasszony, jegyezze meg, soha nem szabad feladni!”

Ennyi kéne csupán. Egy kis figyelem, egy kis emberség. És máris legalább két ember napja aranyozódik be. Azé, aki adja, és azé, aki kapja!