Egy öreg ERDÉLYI gyógyító asszony tanácsai az életről. Függeszd ki valahova, és olvasd el nap mint nap, mert hatalmas igazságok

Egy öreg ERDÉLYI gyógyító asszony tanácsai az életről. Függeszd ki valahova, és olvasd el nap mint nap, mert hatalmas igazságok…

„Azt mondja az öreg gyógyító asszony:

Nem a hátad fáj, hanem a teher /amit hordoz/.

Nem a szemed fáj, hanem az igazságtalanság /amit látnia kell/.

Nem a fej fáj, hanem a gondolataid /amelyek benne zsonganak/.

Nem a torok, hanem amit nem fejezel ki, vagy amit haraggal mondasz.

Nem a gyomor fáj, hanem az, amit a lélek nem emészt meg.

Nem a máj fáj, hanem a harag.

Nem a szíved fáj, hanem a szeretet /hiánya/.

És maga a szeretet a leghatalmasabb gyógy-Szer.”

Olvasd tovább

Úton voltam, anyukámhoz szerettem volna eljutni Békéscsabára, aki egész nap sütött-főzött, mert évek óta nem láttuk egymást.. De ekkor hirtelen jött egy kamionos, aki..

Egy héttel ezelőtt szerda… A második szülinapom.. Úton voltam, mert anyukámhoz szerettem volna eljutni Békéscsabára, aki egész nap sütött-főzött, mert hosszú évek után először tudtunk volna több napot együtt tölteni és hivatalos ügyeket intéztünk volna ebben a pár napban, hogy a lakáshiteleim kamatai ne szökjenek az egekbe.

Élveztem, hogy kora délután indulhattam, nem voltam időhöz kötve és a kedvenc, biztonságos autónkkal utazhattam. Imádtam azt az autót, hosszabb utakra csak vele voltam hajlandó elindulni. Nyomatékos volt, soha nem volt semmi baja, kevés kilométeres, hangtalanul ment a legszarabb utakon is a nagy kerekeivel, amikért szintén odáig voltam. Igen, gyermekkoromban sem babáim voltak, hanem inkább matchboxaim Ati még le is szervizelte az indulás előtti nap, felkerültek rá a téli papucsok és tökéletes műszaki állapotban volt. Nagyon szerettem.

A munkaeszközöm is volt, vele jártam az országot, hogy tarthassam a kapcsolatot a csapatommal.Ez a dátum örökké beégett a tudatomba, mivel a fizika törvényeit tekintve ma nem lehetnék itt és nem írhatnám le Nektek ezeket a sorokat. Nagyon hálás, amiért élhetek. Szolnokra érve a Szent István hídon előttem elég messzire lassított, majd megállt a kamion, utólag kiderült, hogy szemből előzött valaki ès ezért állt meg, ezt nagyon időben észleltem és biztonságosan sikerült megállnom lassan mögötte. A megállás pillanatában még nem jött mögöttem senki, viszont ha meg kell állni egy híd közepén, akkor az ember csak belenéz a visszapillantó tükörbe, hogy a mögötte haladó is biztonságosan meg tud-e állni a féklámpa ellenére. Na itt már 1 másodperc alatt történt minden. De az egész 2-3 másodperc volt. Nem volt fékcsikorgás, semmi. Úgy jött belém a figyelmetlen kamionos, hogy inkább becsuktam a szemem és ráhajoltam a kormányra, mert eljutott a tudatomig, hogy számomra ennyi volt az élet. Ezt nem lehet túlélni. Az utolsó pár évem a legnagyobb boldogságban és szabadsággal telt, amiről mindenki álmodik, és elfogadtam hogy ha ennyi volt az életem, akkor már ezért érdemes volt élni.Az autóban éppen annyi hely maradt, amennyi én voltam, teljesen beszorulva a roncsba, odapréselt a műszerfalra. Az autónak egyetlen épp eleme nem maradt, teljes egészében az életét adta értem. Mai napig néha úgy kelek fel, hogy nem tudom eldönteni, hogy élek e. Nagyon furcsa érzés. Persze mindig tudatosul bennem, hogy élek. Ebben a posztban a felelősségvállalásra szeretném felhívni a figyelmeteket. Jön az év vége.

Megértem, hogy mindenki feszült és szeretne már lazítani, pihenni, kivenni az éves szabadságát, elfelejteni azt a sok szart, ami körülöttünk zajlik a világban. Én is mindennél jobban vágyom a karácsonyi illatokra, a több napos pizsamában sorozatnézésre, a bejgli evésre, kandallózásra, mindenre. Bár az egész évem így telik, Ati nagyon szereti képzelhetitek, de a karácsony az karácsony Sose növök fel, mindig is gyermeki lelkesedéssel várom a szülinapom és a karácsonyt is. Viszont ha nem lassítotok le, nem lesztek figyelmesebbek és felelősségtudatosabbak, nem helyezitek az életeteket egy nyugodtabb mederbe, akkor az élet ilyen helyzeteket szülhet. A kamionos, aki fékezés nélkül belémjött és majdnem megölt, a mai napig nem jelentkezett nálam, a helyszínen ott volt, de nem jött oda hozzám. Igazából nem értem… Elfogadom, de nem értem. Sokáig azt sem tudtam kicsoda, írnom kellett kérelmet a rendőrségnek, hogy megkaphassam az adatait a biztosítási káresemény megkezdéséhez. Az én lelkem biztos nem nyugodott volna meg addig, amíg nem tudom, hogy az a szerencsétlen (szerencsés) másik védtelen vétlen ember, aki elszenvedte, hogy egy kamion 38 tonnás össztömeggel fékezés nélkül beléhajt, él és jól van e. De sokan vagyunk sokfélék és tényleg hálás vagyok az őrangyalomnak és a tökéletes kisautónknak, hogy a következő hónapokat nem lélegeztetőgépen vagy a föld alatt töltöm és még sok mindent megélhetek.

Kérlek nagyon vigyázzatok magatokra és egymásra! Az élet egy akkora hatalmas ajándék, amit a baleset nélkül is megértettem már régen, pont ezért segítek nap, mint nap embereknek, hogy egy boldogabb és szabadabb életet élhessenek Érzem, hogy azért maradtam, mert a szívem és lelkem szerint élek szabadon és még nagyon sok embernek fogok még segíteni. Ez a küldetéstudat mindennél erősebb bennem.

Nagyon szeretlek Titeket! Ha tudok segíteni, keressetek, itt vagyok Köszönöm azt a sok száz üzenetet, amit a baleset óta kaptam! Hálás vagyok értetek!

Olvasd tovább

“Úgy rohantam a buszhoz, hogy majd’ kiszakadt a szívem a helyéről: mikor hallom, hogy a sofőr ezt kiáltja felém”

Nem tudjuk, hogy hívják a hölgyet, aki eredetileg leírta a sztorit, de nevezzük őt Erikának történet kedvéért!

Erika leírja, hogy közel lakik a buszmegállóhoz, és csak a sarkon kell befordulnia, onnan már csak egy perc, ezért a busz érkezése előtt öt perccel bőven elég elindulnia.

Egy nap azonban elnézte az órát, és sietnie kellett, mert amikor a sarkon befordult, már látta, hogy a kanyarban már ott a busz. Futott is teljes erőből..

Ám Erika nem volt elég gyors, és a busz előbb a megállóhoz. Erika mégsem adta fel, és még reménykedett. Végül aztán nem sikerült odaérnie, a hetes busz viszont elindult a megállóból, és már szemben haladt a nővel.

A sofőr nyilván látta, hogy Erika tanácstalanul áll a járdán, és láthatólag lassított. Idézzük:

“Az index ott virít az arcomba, ajtó nyílik, vidám szemű, ősz szakállú sofőr bácsi üldögél a fülkében és megszólít:

Kisasszony, jegyezze meg, soha nem szabad feladni!”

Az emberi hangnem és bánásmód az, ami képes szebbé tenni a napjainkat.. És ez nagyon ritka manapság…

Olvasd tovább

Ha ezt megtudod, soha többet nem mosod 40 fokon a ruháid!

Bár némi villanyáramot megspórolunk vele (korántsem annyit, mint sokan hiszik), de a szakértők szerint a 40 fokon történő mosásnak gyakorlatilag semmi értelme sincs.

Vegyük hát sorra a szempontokat. Miért is mosunk? A válasz evidens: egyrészt a koszt szeretnénk eltávolítani, hogy a ruhák tisztának nézzenek ki, másrészt a baktériumokat és más mikroorganizmusokat, hogy a ruhák ténylegesen tiszták is legyenek (ez tehát egyfajta fertőtlenítés is egyben). a harmadik szempont, hogy jó illatuk legyen.

A legújabb kutatások szerint a ruháinkban akár egymillió baktérium is tanyázhat (és ezeken felül persze vírusok is), akkor is, ha a ruha első ránézésre tiszta. Ezek között vannak veszélyesebb fajták is, mint pl. a Staphylococcus aureus.

A 40 fokon történő mosás a baktériumok és más mikroorganizmusok számára gyakorlatilag egy gyógyfürdővel ér fel, mindössze pár százalékukkal végez. A lényegi különbség 60 foknál jelentkezik, a 60 fokos mosás a legtöbb kórokozótól segít megszabadulni!

Olvasd tovább

Egyetlen baba sem sír ebben az árvaházban. Amikor a nő rájön az okára, a vér is meghűl az ereiben

Amikor a férfi egy több hetes külföldi kiküldetésről hazaérkezett, és meglátta a feleségét, aki a beteg gyermekük mellett feküdt a kiságyban, hogy megnyugtassa a síró gyermeket, teljesen ellágyult a szíve.

Ugandában járt kiküldetésen, ahol egy árvaházba is el kellett látogatnia. Azt látta, hogy több száz kisbaba fekszik sorban, síri csendben. Egyikük sem sírt, amit nagyon különösnek talált.

Az árvaházban a gyerekeket ellátó apácát kérdezte meg, hogy mi ennek az oka: “Miután a gyerekek idekerülnek, folyton sírnak, azonban ez az állapot csak egy hétig tart. Egy hét múlva mindenikük elhallgat. Hogy miért? Mert mindenikük tudja, hogy soha senki nem fogja őket megvigasztalni” – szólt az apáca válasza.

Hetek óta a fülébe csengett a válasz, amely mélyen megrázta és elgondolkodtatta. A reménytelenségről, a végső elkeseredésről szólt.

Amikor pedig meglátta a feleségét és a gyermekét, szintén ez a mondat járt a fejében. Ekkor fogadta meg, hogy mindig ott lesz a gyermeke mellett, bármi történjen, akármi miatt sír, őrá mindig számíthat, hogy tudja, érdemes segítséget kérnie, és érdemes sírnia!

Olvasd tovább

“Szeretem az illatát és a fogsorát”: Állítja a 31 éves férfi, aki egy 90 éves nőbe szeretett bele

Van, aki a szőkékre bukik míg mások a barnákra. Valakinek az érettebb nők tetszenek, míg másoknak a fiatalabbak. Mindenkinek van valami kis egyedi fétise. Ezzel igazából nincs is semmi gond. A lényeg, hogy egy harmonikus, boldog párkapcsolatban élhessen. Néha azért elég extrém párocskák születnek.

Itt van például egy harmincas éveiben élő férfi, aki a nyugdíjasokra bukik. Kyle Jones az idősebb nők iránti vonzalmáról. Már 12 éves korában is megszállottja volt egy idősebb tanárának.

“Mindent szeretek az idősebb nőkben. Az illatukat, a mentalitásukat és a fogsorukat.”

Egy dokumentumfilm is készült az életéről. Ebben látható, ahogy egy idősebb, Karen nevű hölggyel él együtt, akivel egy könyvesboltban ismerkedett meg. Szerinte fantasztikusan néz ki a 90 éves hölgy. Kyle azt mondja: “A kinézetébe szerettem bele. Az ősz hajába és a mosolyába. Nagyon csinos.”

Karen is beismeri, hogy a fiatalabb férfiak vonzották. Szeretett volna úgy élni, mint Madonna, akik fiatal fiúkkal élhettek együtt.

Kyle-nak nem Karen az első idősebb partnere. Korábban egy 61 éves Jackie nevű nővel járt, aki azóta is szerelmes a fiúba.

A 60 évnyi korkülönbség cseppet sem zavarja a párt. Állítólag rendkívül izgalmas és aktív életet élnek. Az ágyban sem panaszkodnak egymásra.

Kyle alapvetően az interneten ismerkedik. Persze sokan furcsállják különleges szenvedélyét. Édesanyja például ledöbbent, amikor bemutatta neki a barátnőjét, aki még az anyjának az anyja is lehetne. Bízott benne, hogy egyszer majd kinövi ezt a hóbortját, de úgy látszik, hogy nem…

Olvasd tovább

Munkanélküli vagyok, ma kaptam egy állásajánlatot a munkaügyi központtól.. A bruttó bért nézzék! Azt hittem rosszul látok! Ez most komoly?!

“Papíron munkanélküli vagyok, de támogatást már nem kapok! Mielőtt jönnének a negatív kommentek építőiparban dolgozom, ahol nem sok hely van, ahol bejelentenek! De most nem is ez a lényeg…

Ma kaptam egy emailt a munkaügyi központtól, hogy milyen munkákra keresnek embereket!

Ezzel még nem is lenne gond… De nézzétek csak meg a bruttó bért… (kép róla lentebb látható) Azt hittem rosszul látok! Emberek, hova süllyedünk le? Ez most komoly? Komolyan nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek ezen!” Olvasható a posztban:

Olvasd tovább

Mindent a gyermekem "alá toltam": pénzt, lakást, kocsit! Ma már rájöttem, hogy mekkora fatális bakot lőttem...

Természetes dolog, hogy egy szülő számára rendkívül fontos a gyerekek jóléte, és ott segít nekik, ahol csak tud! Azonban ezt is lehet jól és rosszul is csinálni… Az alábbi történetben, amelyet az interneten találtunk, egy mára már idős, özvegy, és igencsak szomorú hölgy ír arról, hogy hol hibázta el. A történetet röviden összefoglaljuk nektek:

“Sosem volt igazán sok időnk a férjemmel a gyerekünkre, mivel mind a ketten rengeteget dolgoztunk. De igen jól kerestünk, és megpróbáltuk neki más formában kiegyenlíteni az “adósságunkat”! Bevallom, volt egy kis lelkifurdalásunk, így aztán 18. születésnapjára vettünk neki egy autót, amelyet ő választhatott ki.

Mivel nem volt semmilyen megkötés, és egy igen drága modellt választott, amit aztán meg is vettünk neki. Alig ment vele, pár héten belül egy igen súlyos balesetet szenvedett, amely, ha rosszul végződik, fatálisan is véget érhetett volna. Azonban szerencséje volt, így sértetlenül szállt ki a roncsból. Mivel az autó rommá tört, a fiam kért egy másikat, amit pedig gondolkodás nélkül meg is vettünk neki…

Utólag már jól látom, hogy sajnos arra neveltük, még ha akaratlanul is, hogy semmit sem értékeljen igazán: nem tudott egy hosszabb kapcsolatot sem kialakítani, bár rengeteg rövidebb lélegzetű kapcsolata volt. Sajnos nem élhette meg az igazi szerelmet, nem tudta, hogy az szereti igazán, aki a hibáival együtt is elfogadja.

Amikor úgy döntött, hogy elköltözik a szülői házból, terveztettünk neki egy többszáz m²-es házat kerttel, amibe úszómedence, garázs, és még biliárdszoba is volt. Nem merem megmondani, hogy mennyibe került!

Mindez azonban nem tette boldoggá fiamat… Most én már özvegységre jutottam, a fiamnak is, nekem is mindenünk megvan, de egyikünk sem boldog. A fiam egyedül él 40 felett, azt hiszem ez az én hibám, mert mindent túl könnyen adtam meg neki.”

A kép illusztráció, forrása a pixabay.com oldal

Olvasd tovább

Szerintem minden embernek 55 évesen nyugdíjba kellene menni, hogy tudjunk még élni, örülni, boldognak lenni

Hiába nyugdíjasként mindenre időd, ha már oda az egészséged.

A nyugdíjkorhatár egyre jobban kitolódik. Sokan attól tartanak, hogy mire elérik a nyugdíjas életkort, már nem lesz elég energiájuk, vagy nem lesz elég jó az egészségi állapotuk ahhoz, hogy élvezhessék is a hosszú évtizedek kitartó munkájának gyümölcsét.

Hazánkban 1928-óta létezik öregségi és rokkantsági nyugdíj. A 90’es években a nők még 55 évesen, a férfiak pedig 60 évesen mehettek nyugdíjba. Ez a korhatár azonban egyre emelkedik. Az előrejelzések szerint 2050-re 72 év körül lesz a nyugdíjkorhatár az országban.

A kérdés már csak az, ha az ember végigdolgozza a fiatalkorát, a legszebb éveit áldozza a munkájára ahelyett, hogy a családjával töltene több időt. Hogyan várható el tőle, hogy még a 60-as éveiben is dolgozzon? A legtöbben attól tartanak, hogy a túlhajszolt életvitelnek, a sok munkának köszönhetően már nem lesz olyan jó az erőnlétük és az egészségük, mire elérik a nyugdíjkorhatárt. Így ki sem élvezhetik a “gondtalan éveket”.

Ki ne vágyna arra, hogy még egészséges és aktív, cselekvőképes személy legyen, mikor már nem kell dolgozni? Az ember a nyugdíjas éveit úgy képzeli el, hogy végre mindent megtehet, amire eddig nem volt ideje. Többet lehet a családjával, utazhat, nyaralhat és nem csak akkor amikor a munkáltató éppen elengedi szabadságra.

Reméljük megérjük a nyugdíjkorhatárt és egészségesek leszünk, hogy mindent megtehessünk, amire dolgos éveink alatt nem volt időnk, hogy végre mi is igazán élhessünk!

Olvasd tovább

Három lánya furcsa dolgokat észlelt, ezért bekamerázták anyjuk szobáját az idősek otthonában. Rémálom, amit a felvételen láttak!

A 71 éves hölgy három lányát gyakran rossz érzés fogta el, amikor meglátogatták édesanyjukat az idősek otthonában, ahol élt. ez tartott egy darabig, amikor az egyikük azt javasolta, hogy helyezzenek el egy rejtett kamerát a szobájában.

A cél az volt, hogy megvizsgálják, a feltételezésüknek, hogy édesanyjukat bántalmazzák, van-e valóságalapja. Amit a kamera felvett, valóban sokkoló volt.

A három nővér már egy ideje gyanította, hogy nem úgy mennek a dolgok édesanyjuk otthonában, ahogyan annak lennie kellene. Joy Alzheimer- és Parkinson-kórban is szenved, ezért nehezen tudta volna elmondani a lányainak, ha valami gondja van, vagy bántalmazást szenved el.

Azonban egyből biztosak voltak benne, hogy valami komoly probléma van, amikor Joy nagy nehezen a tudtukra adta, hogy a személyzet nem szereti őt. A vészharangok azonnal megszólaltak és a nővérek úgy döntöttek, hogy követik a megérzéseiket.

Összedugták a fejüket és eldöntötték, hogy elhelyeznek egy rejtett kamerát Joy szobájában. Amit sikerült felvenni vele, az még inkább ledöbbentette őket, mint gondolták.

A filmen nyilvánvalóan látszott, hogy a személyzet a karjánál fogva rángatja Joy-t, majd amikor ellenállt, már a földön is húzták. A videó egy pontján az édesanyjuk láthatóan sírt, de mindez süket fülekre talált.

A középső lány, Kelly vásárolta meg az órának álcázott kamerát.

“Bűnösnek éreztem magam és a szívem majd kiugrott a helyéről, amikor elhelyeztem a szobában. Azt mondtam a személyzetnek, hogy anya zavarodottságán talán segíthet, ha mindig látja a pontos időt az ágyából. Amit a kamera felvett, sokkoló volt. Bárki, aki képes így bánni egy emberrel, alávaló teremtmény. A felvételt nézve, látva anya sírását, majd megszakadt a szívem.”

A videóban többször is volt rá példa, hogy Joy szeretett volna kimenni a mosdóba, de a kérését figyelmen kívül hagyták. A személyzet nem igazán törődött vele, hogy segítsen neki, így egyedül maradt a kínlódásaival és sírt.

A bántalmazás a Brookside House Care Home-ban történt, Nagy-Britanniában. Amikor a szalag nyilvánosságra került, a felelős személyek nem tagadhatták tetteiket, ezért azonnal kirúgták őket. Ezen kívül közösségi munkára ítélték és felfüggesztett büntetést is kaptak.

Olvasd tovább

Tegnap, hazafele utaztunk a kerekesszékes kisfiammal Áronnal, amikor a busz hátsó feléből így szólt egy női hang: Miért nem kocsival hordja a nyomorék gyerekét… – Kérlek titeket, segítsetek eljuttatni hozzá az üzenetem

Tegnap délután történt Miskolcon, amikor is a nagymamától mentünk hazafele a mozgássérült, kerekesszékes kisfiammal Áronnal. A megállóba begurult a busz, majd a sofőr látva a helyzetet, kinyitotta az ajtót és odajött, hogy segítsen a felszállásban. Nagyon kedves, türelmes és segítőkész volt.

Miután felszálltunk a busz hátsó feléből egy nő szólt oda utastársának félhangosan, de jól hallhatóan:

– Miért nem kocsival hordja a nyomorék gyerekét, ahelyett, hogy feltartja itt a többi embert! – majd felállt és elhagyta a buszt.

Hozzáteszem, pillanatok alatt felszálltunk. Nem gondolom, hogy olyan sok időt raboltunk el a drága idejéből.

Szóval annak a “kedves” hölgynek üzenném, hogy sajnos nem minden ember teheti meg, hogy saját autója legyen. Nekünk is az lenne a legkönnyebb megoldás, hiszen akkor elkerülhetőek lennének az ilyen helyzetek és nem aláznának meg az Önhöz hasonló alacsony értelmi szinttel rendelkező emberek. Egyedül nevelem a gyermekemet és nagyon sok a kiadásunk. A gyógyszerek, a heti 3 alkalom a gyógytornásszal, olyan plusz havi kiadásokat jelent a számlák mellett, ami ellehetetleníti egy gépjármű vásárlását és fenntartását. Arra kérném, gondolja át legközelebb mit mond embertársáról, még mielőtt pálcát tör a feje felett!

Üdvözlettel: Varga Olga (egy izomdisztrófiás gyermek édesanyja)

Olvasd tovább

Annak a “kedves” utasnak szeretnék üzenni, aki ma a 7-es buszon azt mondta a 8. hónapjában lévő kismamának, hogy:

Borzalom, hogy mennyire nem törődünk egymással a mai világban. A 7-es buszon hangzott el a következő vérlázító mondat! Tömeg, fiatal lány ül, kismama nagy hassal megkéri, hogy adja át a helyet, mire a válasz: „Van két lábad, de ha annyira ülni akarsz, vitesd autóval a segged.” Neked írom a levelet, te tizennyolc körüli lány, akinek a szájából a fenti mondat elhangzott.

Nagyon nagy tévedésben élsz, segítek, hogy megértsd a helyzetet, amit annyira rosszul kezeltél. A kismama hasmérete alapján már volt legalább 8 hónapos terhes. Az egy dolog, hogy ilyenkor azért már elég nehéz a baba, de ettől még persze tud állni az anyuka a két lábán, hiszen nem mozgássérült. Csakhogy – majd meglátod, amikor gyereked lesz – amikor ilyen nagy hassal kell közlekedni, akkor megváltozik a test egyensúlya, sokkal ingatagabbá válik. Tudom, ez fizika, és azt általában utálják a korodbeli lányok, de attól még tény marad: a hasa nehéz, előre húzza, nehezebben egyensúlyozik, ergo könnyebben el is esik a kismama. A busz márpedig ráz, nagyokat fékez, veszélyes üzem, amikor egy kisbabáról van szó.

Az a baj, hogy te addig láttál ki a fejedből, hogy egy idegen el akarja tőled rabolni a kényelmes helyedet. Lehet, hogy fáradt voltál, lehet, hogy fájt a lábad, nem tudhatom, hogy miért akartál annyira ülni, de az a helyzet, hogy bármi is legyen a problémád, nem nagyon vetekedhet azzal, hogy egy baba életét kell megóvni ilyen helyzetben. Ugyanis nem azért kell egy terhes nőnek leülnie, mert baja lenne a lábának vagy mert kényeskedik, hanem azért, hogy egy hirtelen kanyarnál vagy fékezésnél ne essen hasra, ne vágódjon neki a kapaszkodónak vagy ne álljon bele a hasába valaki másnak a könyöke a nagy tömegben. Merthogy ez mind végzetes lehet a babának.

Most mondhatod, hogy mi közöd neked más babájához, de pont annyi közöd van hozzá, hogy nem akarhatod, hogy a lelkeden száradjon, ha egy magzatnak baja esik. Megéri annyira őrizni a helyedet a buszon, hogy kockáztatod egy baba életét? Nem hiszem. Hacsak nem épp törött lábbal vagy kemoterápiás kezelés után rosszulléttel küzdve zötykölődsz a buszon, nem nagyon tudok elképzelni olyan helyzetet, hogy neked nagyobb szükséged legyen az ülőhelyre, mint egy terhes nőnek. Segítsetek egy megosztással eljuttatni üzenetem ennek a drága fiatal hölgynek! Köszönöm! V. Leila /egy álló utas/ Az alábbi gombok segítségével oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!

Forrás

Olvasd tovább

Nincsenek szavak arra ami velem és a kisfiammal történt tegnap a Pestről Szolnokra tartó vonaton! Két ittas fiatal ült be mellénk a fülkébe és Ezt tették velünk!

“Sziasztok! A nagyobb facebook csoportokba már közzétettem, de szeretném ide is beküldeni történetem, hogy jártunk tegnap a kisfiammal a Budapestről – Szolnokra tartó úton.

Tegnap a 15:15-kor Budapest keletiből Szolnokra tartó vonatra ültem fel a 8 éves kisfiammal, Áronnal. Mentünk meglátogatni anyukámékat.

Felszállás után pár perccel találtunk is egy üres kabint, ahova beültünk. Minden rendben is ment, jött a kalauz, jegyeket megnézte utána stb. Körülbelül fél órára rá bejött 2 csapzott fiatalember,(gondolom az egyik állomáson szállhattak fel) nem akarok általánosítani és az örök faji vitába belemenni, de szerintem romák lehettek kinézetük alapján. Tehát beültek, azt se kérdezték, hogy szabad e a hely, hanem fogta magát a két srác és beült az egyik a fiam mellé, a másik meg mellém. Már ekkor bűzlöttek a pia szagtól. Ezután az egyik elővett egy első ránézésre vodkás üveget és elkezdett inni. Majd elkezdett először engem majd a kisfiamat kínálgatni.

– Mondtam nem kérek, köszönjük. Csak nem értette meg, erőszakoskodott.. – Ekkor már féltem. De mikor vagy harmadjára mondtam neki, akkorra nagy nehezen megértette.. 10 -15 perc csend megint. egymással beszélgettek, nem szóltak hozzánk, csak ittak és bárgyú módon röhögtek. Ekkora nem tudom mi történhetett, gondolom jobban beütött a pia, de elkezdték a kisfiam hátitáskáját nézegetni, majd kicipzározták..!! Ekkora azonnal rájuk üvöltöttem, hogy hogy képzelik!! Erre az egyik hülye gyerek fogta magát és nyakon öntött a piájával majd mondta, hogy hallgassak, vagy olyat tesz, amit megbánok, itt már szinte remegtem az idegtől, de mondtam rendben, ha kimennek a fülkéből akkor nem sikoltok..! Mire ezt kimondtam, már jött is egy pofon a másik “gyerektől”.. Nagyon megijedtem és elkezdtem sikítani, ekkor gondolom már ők is látták, hogy jobb innen menni, vagy féltek, hogy lebuknak nem tudom.. de fogták magukat és kirohantak a kabinból. Már majdnem megérkeztünk Szolnokra. Próbáltam összeszedni magam a kisfiam előtt és lenyugtatni, aki csak nézett a félelemtől könnyes szemekkel maga elé..némán…

Pár perc és leszállunk- mondtam neki.. Ezután már megérkeztünk az állomásra és gyorsan el is hagytuk a vonatot. Se erőm se idegzetem nem volt a kalauzzal( aki természetesen ezalatt nem jött megnézni a jegyeket, miért is jött volna..) vagy akárkivel beszélni akkor erről, gondolom ez a két senkiházi tizenéves már rég kereket oldott.. (Most gondolom, sokan kérdezik magukban, na de mégis, hogy nézhettek ki? Igazából az a tipikus lázadó 14-15 éves kamaszfiús kinézet, felzselézett fekete haj, piros kockás ing és szakadt farmer.. nem mondom biztosra, hogy romák voltak, de a barna bőrszín alapján én arra tippelnék..)”

Sajnos ilyen világban élünk, ahol az ember már nem tud nyugodtan utazni a gyermekével, mert attól kell rettegjen, hogy mikor éri valami inzultálás! Annyi ilyen kamasszal találkozik az ember, akik semmiféle nevelést nem kapnak otthon! Úgy látszik, már “divat” a gyereket nevelni a szülőnek! Csak sajnos az a baj, hogy az élet, ilyen huligánokat nevel belőlük!

Köszönöm, hogy elolvastátok a történetemet!

Felháborodottan de tisztelettel:

Filó Magdolna

Olvasd tovább

Leszaladtam a boltba, mert tejfölös tésztát akartunk ebédelni. Mikor megláttam az árát, vissza tettem a polcra és inkább üres tésztát ettünk...

Nem, nem vagyunk gazdagok. Igen, gyakori ebéd nálunk a tejfölös tészta, hónap elején sajt is szokott rá kerülni. 

Nem panaszkodás ez, cudar világot élünk, hát ez van, elfogadtuk. De ma... amikor fogom magam és lemegyek tejfölért a boltba, majd meglátom az árát, azt hittem dobok egy hátast. 1590 forintba került a 850 grammos tejföl! Az olcsóbbik fajtából meg nem is volt, üresen állt a helye. Nyilván értem miért... Fogtam magam és vissza tettem a helyére. Persze vehettem volna a kis tejfölt 250 forintért, de nem tettem, mivel mindig egységár alapján vásárolok, a szükség nagy úr, muszáj így tennem. Hazaballagtam és üres tésztát ebédeltünk. Így jártunk. Ott tartunk 2022-ben, hogy a tejföl már jóformán luxus cikknek számít, mert lassan a nagy kupás nutella is olcsóbb, ami nem a mindennapi létszükséglethez kellene. Elkeserítő.

Maradok tisztelettel, Etelka. 

Olvasd tovább

Ez a gomba megmenthetné a bolygót, de senki nem foglalkozik vele!

A peszticidek, más néven növény védőszerek olyan anyagok és annak keverékei, (vegyszerek, biológiai szubsztanciák és egyéb ágensek), melyek alkalmazásának a célja a növények, termények védelme, és a károsító élőlények távol tartása, terméketlenné tétele és elpusztítása.

2006-ban a gombatanász férfi hivatalosan megkapta a szabadalmat egy olyan peszticid alapú gombára, ami megmentené a bolygónkat, de a nagyvállalatok teljesen ellehetetlenítették, mivel ez a gomba minden növényvédő káros vegyszert helyettesítene természetes úton.


Paul Mats több mint 40 éve tanulmányozta ezt a gombát, amikor 2006-ban végre megkaphatta a szabadalmat .
A szabadalmat az entomopatogén gombák szakágában nyerte, melyek elpusztítják a kártevő bogarakat, és különböző a haszonnövényeket támadó szárnyas rovarokat.

A rovarpatogén gomba több mint 200.000 fajta rovart vonz, mely az emberek által termelt növényéket támadja.

Egy újabb hatalmas elme, és a találmánya, amely valószínűleg soha nem fog akkora médiafelhajtást kapni, mint mondjuk a hamburger reklám a televízióban ..

A multinacionális cégek szinte remegnek, és bármit megtennének, hogy ez a gomba ne kapjon nagy figyelmet, mert ők akkor gyakorlatilag lehúzhatják a rolót. 

Tudják maguk, hogy mekkora pénz van a növényvédő szerek forgalmazásából? Irgalmatlan sok. Földünk szárazföldjeinek jelentős részén termesztenek az állami és magán cégek, hogy elláthassák azt a hatalmas igényt, amelyet a 7.3 milliárd ember diktál..

A növényvédőszerek többek között felelőssé tehetőek a méhek pusztulásáért, és a méhpopuláció brutális csökkenéséért. Ha a méhek kihalnak, az emberek is ki fognak. 

Ha Önnek fontos a bolygó, akkor ezt a bejegyzést jól olvassa el, és ha teheti olvasson utána hogy hol lehet ilyen gombát vásárolni. Ne tömje a nagy gyártók zsebét a pénzével, hiszen meg lehet óvni a zöldségeket, gyümölcsöket egy természetes összetevőkből felépülő gombával is.

Olvasd tovább

32 éves, vezető beosztású férfi vagyok magyar viszonylatban álomfizetéssel.

Egy 32 éves férfi hét pontban foglalja össze, hogy miért nincs barátnője, és miért nem reménykedik abban, hogy valaha lesz. Nagyon fontos téma, várjuk a véleményeteket a levéllel kapcsolatban!

“32 éves, vezető beosztású férfi vagyok magyar viszonylatban álomfizetéssel. 182 magas és 85 kiló. Nem mondanám magamat kifejezetten jóképűnek, de mivel már volt néhány hosszabb-rövidebb kapcsolatom, azért nem lehetek olyan taszító. Rendszeresen sportolok, elég izmos testalkatom van, de nem az a hegyomlás, gyúrós típus. Ápoltságomra és a megjelenésemre odafigyelek. Van lakásom, és úgy általában minden anyagi dolog, amire vágyok. Főzök, mosok, takarítok. Olvasok és művelem magam, sok barátom és ismerősöm van. Mindezt egyedül értem el, tanulással, munkával, kitartással, rokonok és protekció nélkül.

Szóval miért nincs barátnőm? A lehetőségek, ahol ismerkedni lehet az életben manapság: szórakozóhelyek, bárok, romkocsmák, koncertek, internet, konferenciák, céges rendezvények, munkakapcsolatok. Nem remeg meg a térdem, ha oda kell menni egy nőhöz, szóval ilyen problémám nincs. Sok nővel ismerkedtem meg az elmúlt években, remélve, hogy kialakulhat valami, mert bevallom őszintén, hiányzik egy kapcsolat és szeretnék már családot alapítani. Az eredmény lehangoló…

1. Sok nő időt, energiát pazarol valami divatállatra. Értem én, hogy divatos, meg szeretem is az állatokat, de amikor valaki az egész életét egy állat köré építi fel, azt nem tudom elfogadni. Érzelmi pótlék szerintem.

2. Hihetetlenül elterjedt az ezotéria. Vagy én vagyok túlságosan racionális, vagy sokan egyszerűen megbolondultak. Fény fiai, horoszkóp, jóslás, látnokok, ufók, atlantisz, mindenfajta vallások, és megannyi divatos baromság. Coelho, Popper, Müller, stb. A lélekről beszélnek, de erkölcsi fenntartás nélkül vesznek torokra első éjszaka. Mindemellett nincs egy önálló gondolatuk, ami figyelmet érdemel.

3. Nagyobb hangsúly került a külsőségekre, mint a személyiségre. Giccses tetoválások, tetovált szemöldök, túl sok festék, ruhák, cipők, ékszerek, műköröm, műcici, műszáj, műhaj, műszempilla, szolárium. Az ezekhez kapcsolódó vásárlási- és divatmánia. Határtalan anyagiasság. Néha szinte érezni, ahogy végignéznek és összeszámolják fejben a cipőm, öltönyöm, órám, stb. árát. Szörnyű…

4. Megdöbbentő műveletlenség és felszínesség. Majd mindegyik megismert lány tisztában volt az aktuális valóságshow menetével. Hosszan tudott beszélni arról, hogy Puki, Muki, Luli, Leandro meg a többiek mit csinálnak, miért, hogyan, ki fog kiesni. Kire lehet szavazni a tehetségkutatóban, kiről derült ki a pornós múlt, stb. Mindamellett az alapműveltség is hiányzott belőlük. Számolás, beszéd, viselkedés… Legtöbbjük az iskolapad óta nem olvasott el egyetlen egy könyvet sem, interneten szocializálódik, és emiatt a szókincse erősen szűkös, egy többszörösen összetett mondatot pedig már meg sem tud érteni. Nekem pedig égnek áll a hajam a köszcsi, puszcsi, lávcsi és egyéb szavaktól.

5. Céges rendezvényeken többnyire beképzelt, törtető és karrierista nőkkel lehet találkozni, tisztelet a kevés kivételnek. A pozíciótól, pénztől és hatalomtól esnek (szó szerint) térdre.Ezek a nők már kulturáltabbak és műveltebbek, de érzelmileg annyira halottak, hogy egy éjszakánál többre általában nem jók.

6. Internet…na, az egy igazi pöcegödör. Lássuk csak, körülbelül 60%-ban olyan nők regisztrálnak, akiknek az életben is alig van esélyük párt találni. 20%-ban masszőrlányok vagy prostik, 10%-ban totális agyhalottak, beképzeltek és önimádók. 10%-ban lehetnek azok a lányok, akikkel érdemes foglalkozni, de mivel az összes regisztrált férfi a kegyeiket keresi, ezért alig van esély a kommunikációra. Többnyire áldozatul esnek valami jóképű lyukvadásznak, és a rossz tapasztalatok miatt törlik magukat.

7. Bárokban és szórakozóhelyen annak az esélye, hogy olyan lányt talál az ember, akivel lehet tervezni hosszútávon, szinte nulla. Többnyire mindenki az egyéjszakás kalandot keresi. Arról pedig már nem is nagyon akarok írni, mennyire kurvaként öltöznek, viselkednek és mennyit isznak.

Igazán szeretnék egy kedves, csinos, szerény, szeretnivaló, vidám lányt magam mellé. De ilyet már nem nagyon találni.

Szóval a fentiek fényében: Inkább egyedül!

Ennek a levélnek semmi célja nincs, mindössze jó volt kiírni magamból és összeszedni a gondolatokat a problémáról, ami az egyetlen hiányzó dolog az életemből.”

Olvasd tovább

68 évesen megkérte a kezem egy 38 éves férfi..hamarosan akkora pofont kaptam az élettől..

A 68 éves angol hölgy, Beth Haining 2014 végén ismerkedett meg az interneten a Rodney nevű Ghánai férfival, akivel egy éven keresztül online chateltek és leveleztek egymással.

Ezt követően a hölgy elutazott Afrikában, ahol az élő találkozás során is rendkívül szimpatikusak voltak egymásnak, és nem telt bele sok idő, egy év múlva a ghánai férfi megkérte a brit nő kezét.

Bár a nő gyerekeinek kifejezetten rossz előérzetünk volt, és megpróbálták az anyukájukat lebeszélni erről a kapcsolatról, majd pedig a házasságról, a nő azonban nem hallgatott rájuk.

A pár Nagy-Britanniába utazott, ahol összeházasodtak, és a nő a háza eladásból származó megtakarított pénzéből adott a férfinak egy jelentős kezdőtőkét a vállalkozásához.

Ezután azonban keserű fordulatot tartogatott számára a sors: érdekes módon, miután megkapta a nő pénzét, a férfi nemcsak, hogy nem bókolt már neki olyan szépen, mint korábban: hamarosan egyáltalán nem foglalkozott vele, mintha nem is létezne. A házasság így zátonyra futott, a nő pedig igen nagyot csalódott.

Az biztos, hogy nagy árat fizetett a hiszékenységéért, és most próbálja figyelmeztetni a többi nőt, hogy ne essenek hasonló kalandorok csapdájába!

Olvasd tovább

56 éves vagyok.. nem Kádárt sírom vissza, hanem azt a jólétet, ami akkor volt..Aki 50-60 éves, biztos, hogy egyetért ezzel az írással

 

"56 éves elmúltam.. Eddig gyermekkoromat leszámolva szép életem volt. Sikeres voltam a vállalkozásaimmal és talán a fiaim nevelésében. Van egy gyönyörű feleségem akinek sosem fáj a feje. 🙂 Szinte mindent elértem amit szerettem volna. 🙂 Csak azért szinte mert mint tudjuk a projekteket nem mi írjuk hanem főként a sors... 

Élhettem a kádári rendszer elnyomásában azaz a kádári diktatúrában. Kemény élet volt... Ki nem élte meg az nem tudja. Az valóban a munkaalapú társadalom eszméjére épült. Ott kellett dolgozni. Az ügyeskedők hamar börtönbe kerültek. 8 órát dolgoztunk... Keményen... Vagy sem... A bányászok keményen... Az átlag melós nem szakadt meg. 8 órát pihenhettünk is ha akartunk bár azok akik kicsit törekvőbbek voltak, maszekoltak. Nem volt szükség rá mert az ember a havi fizujából kellemesen megtudott élni. Na és... 8 órát aludhattunk is... Mi fiatalok csak 4 et mert mindig buliztunk.. Nagy volt az elnyomás... Nagy... Abban az időben autót venni hatalmas dolog volt de ha sikerült... Még egy Trabanttal is te voltál a király. Bőven jutott mindenre. A véreskezű diktátor mondatai ma is a fülembe csengenek: " Elvtársak! és ez jó a melósnak?!"

 Kérdezte ha valaki valami olyasmivel állt elő amihez nem értett. Épült szépült az ország. KISZ lakások épültek ahol mi kis komcsik voltunk a célközönség. Nekünk épültek. Igaz, ha te is rajta voltál a listán, illett elmenni segíteni. 🙂 Tudjátok... Diktatúra .. Semmi demokrácia. Házak is kalálkában épültek. Összefogtak az emberek és mentek egymásnak segíteni. Sok házat megtudok Baján mutatni amiben benne van a két kezem munkája. A hatalmas elnyomásban a rendőröknek nem kellett verni a népet. Nem volt autó gyújtogatás és nem volt randalírozás. Nyugodtan kint aludhattál a park egyik padján, nem raboltak ki, nem öltek meg. Max igazoltatott a rendőr. Nem volt végrehajtó és nem volt kilakoltatás. Miért lett volna? Mindenki dolgozott és a munkájáért tisztességes fizetést kapott. Én 4400 Ft ot kerestem havonta mint rendőr. De ebből mindenre futotta. Volt megtakarításom is. De valóban... Egy kemény diktatúra volt... Tele tele mosolygós és vidám emberekkel, világútlevéllel, pici rezsivel, olcsó üzemanyaggal , 3.60 as kenyérrel , 4.60 as igazi párizsival. 10 forint elég volt a reggelire bőven. 1 kakaó 3 kifli belefért 5 forintba. 3.60 volt a kakaó és 40 fillér a kifli. Igaz elnyomásban éltünk.. Borzalmasban. Hofit hallgatva nevettük ki a párt vezéreit. Ittuk a sört és ettük a virslit... Mondom... Kemény élet volt. Az emberek segítették egymást, nem loptak és nem gyűlölködtek... Mert egy kemény diktatúrába az nem fér bele... 

Ma szabadság van... Mindent szabad... Egyeseknek... A munkásnak is szabad... Azt csinálnia amit szabad. 🙂 Pofa súlyban alapállás és reklám vigyor. Különben... Ha feltűnsz a rendszer mozgatóinak... Hááát... Felkötheted a gatyád. De legalább nincs az a borzalmas diktatúra mint Kádár alatt. Nincs olcsó benzin nincs olcsó kenyér. Van viszont far-hát és mellcsont szarásig. Nem döglesz éhen. Erre talán jut ha kifizetted az albérleted  meg rezsi csökkentett számláidat. Mert saját lakásod az nem lesz... Ebből a fizetésből ebben a kurva életben soha nem rakod össze. De megkapod, hogy az elmúlt egy évben 6700 Ft megtakarításod volt a villanyszámlánál! Baszd meg... Most kaptam! Komoly segítség... Tudok venni rajta 13 liter benzint a Trabimba... 

Igen tudom... Az egy véreskezű diktátor rendszere volt.. Az... De bassza meg a jegesmedve... Ott éltünk! Nem azt néztük, hogy Ráhel hogy rázza a rongyot. Rogán hogy helikopterezik és a vezér hogy luxusrepcsizik... 

De nem baj... Lényeg hogy illiberális demokrácia van. Tapsolhatsz a vezérnek és integethetsz a 17 milliárdos repülőnek amivel épp megy valamilyen meccsre. Nézheted az új stadionokat amiben a botlábú focistáink esnek s kelnek. Képekről a Balatont is nézheted, hisz sosem jutsz el oda...  Bekapcsolod a tévéd és hallgatod bölcs vezéredet miközben szopogatod a csirke far-hátat amiből tettél a krumplipaprikásba. A krumlit ingyen kaptad... Mind az 5 kilót. Választás közeledik. Kell a szavazatod... Elégedetten böffenthetsz egyet a konyhában lefőzött kis pálinkád után miközben áldod a sorsod, hogy még nem vagy hajléktalan... Méééég... 

Na... Jöhetnek a komik 😃 Lehet elmesélni, milyen szar volt Kádár alatt. Imádom mikor olyanok mesélik akik már nem éltek a rendszerben de tanultak róla... 😃 Hajrá! 😃

Jaaah... Deklaráltan demokrata vagyok. Ezért nem tetszik az illiberalítás. 😛 Nem Kádárt sírom vissza hanem a jólétet. Ha ő megtudta csinálni... Hmm... Ezek a baszott politikusok miért nem?!" -írja adatlapján Lajos 

Olvasd tovább

Nem leszek többé a gyermekeim cselédje! Ha a fiam nem viszi le a szemetet, beviszem a szobájába, és ezt csinálom

Meguntam, elfáradtam, nem bírom elviselni, hogy ennyire lusták.

A fiunk 19 éves, ha nem takarítom ki a szobáját, hetekig nem rak rendet. Egyszerűen úgy érzem, hogy semmi hasznosat nem csinál.

Mikor megkérem, hogy vigye le a szemetet, elfelejti, ha megkérem, hogy vegyen kenyeret, elfelejti. Inkább meg se kérem már semmire… Na bezzeg amikor ő akar valamit, azt nem felejti el.

A lányunk is hasonló, lány létére nem segít a házimunkában, de még csak arra sem képes, hogy a saját ruháit kivasalja. Talán még rántott húst se tudna sütni. Mindent megadunk nekik, el vannak kényeztetve.

A férjem egész nap dolgozik, nem hibáztatom, hogy nincs ideje besegíteni a hétköznapokon, de én is dolgozom, a gyerekeink azonban a tanuláson kívül nem sok mindent csinálnak. Ahogy ők mondanák, a “haverokkal lógnak”. A hétvégénk azzal telik, hogy a férjemmel bevásárolunk, takarítunk, főzünk… mert van két lusta gyerekünk, akik magukat nem képesek ellátni.

Na de ezen most változtatunk, akkor lesz rend a szobájukban, ha rendet raknak, akkor lesz tiszta ruha, ha bekapcsolják a mosógépet. Akkor lesz zsebpénz és buli hétvégén, ha besegítenek a házimunkában, mert én nem leszek a cselédjük. Felnőtt emberek, ha most nem tanulják meg, akkor később se lesznek képesek az alapvető szükségleteiket ellátni.

A gyerekeimnek persze nem tetszik a változás. A fiam ahogy eddig, most sem vitte le a szemetet, beraktam a szobájába a szemeteszsákot, ha már elég büdös lesz, biztosan leviszi. A tornacipőjét sárosan az előszobában hagyta, anya úgyis kitisztítja. Hát nem tisztította, reggel is ott volt, koszosan. A lányom mint mindig, most is válogatott. Megkérdezte, mi a vacsora, mondtam, hogy rakott krumpli. Erre ő, azt én nem szeretem, anya csinálsz nekem szendvicset?

Nem, nem csinálok, ott a hűtő, te is meg tudod csinálni magadnak. Csak nézett rám szótlanul, nem értette, mi bajon. A gyerekeim azt gondolják, hogy anya megbolondult, de bármennyire is szeretem és sajnálom őket, ha most nem tanulnak rendet, akkor soha. Sőt mi sem bírunk helyettünk mindent megcsinálni.

Új szabályaink vannak, én elkészítem a vacsorát, ők mosogatnak. Aki tiszta ruhákra vágyik, az kitereget. Ha megkérem őket, hogy hozzanak kenyeret a boltból, akkor ha elfelejtik, visszamennek érte. A hétvégi takarítás, rendrakás, közös program. Akinek nem tetszik, az lemondhat a zsebpénzről, az új ruhákról, meg a menő telefonról.

Néhány év múlva kirepülnek és akkor nem lesz ott anya – a cseléd, aki mindent megcsinál. Túlságosan elkényeztettük őket, de talán még nem késő változtatni. Ha most lennék fiatal anyuka, sok mindent másként csinálnék. Gyerekkorukban mindig sajnáltam őket, még kicsik, eleget dolgozhatnak majd ha megnőnek, pihenjenek, játszanak. Már tudom, ez volt a legrosszabb hozzáállás szülőként.

Olvasd tovább

Egy ápolónő vallomása: “Egy betegem megkért, hogy takarítsam ki a hűtőjét, de amit abban láttam, arra nem találok szavakat..."

Előfordul, hogy a mindennapokban elégedetlenek vagyunk mindazzal, amit elértünk. Ennek ellenére, sokkal jobban tesszük, ha annak örülünk, amink van.

Már nagyon jól tudja ezt az ápolónő, Amanda Perez is, aki az alábbi történetet osztotta meg közösségi oldalán.

A hölgy betegápolóként dolgozik, és kijár a betegeinek a lakására. Egy idős hölgyhöz kellett kimennie, aki megkérte, hogy mossa ki a hűtőszekrényét.

Amanda ki is nyitotta a hűtőt, ám hitetlenkedve meredt maga elé! A hűtő teljesen üres volt: mikor az ápoló rákérdezett, a beteg csak zavartan a vállát vonogatta, és elmondta, hogy csak akkor megy bevásárolni, amikor jut rá pénze.

Miután Amanda kimosta a hűtőszekrényt, hazaindult. Azonban nem vitte rá a lélek, hogy hazamenjen, ehelyett inkább elhajtott a közeli élelmiszer üzletbe, és jól bevásárolt a betegének.

Vallomásában leírja, hogy úgy érzi, megváltozott az egész élethez való hozzáállása, az üres hűtő láttán. Rájött, hogy mi az igazán fontos az életben, ahelyett, hogy azon búslakodna, hogy nem tud az ápolói fizetéséből új autót vagy új cipőket venni…

Ami igazán fontos, hogy neki van mit ennie, és ezzel a biztonsággal is boldogan élhet, ráadásul még arra is lehetősége van, hogy segítsen másokon, akiknek ilyesmire nem jut.

Olvasd tovább