Meggyesi Éva: Ne dobd el azt, ki felnevelt

Ne dobd el azt, ki felnevelt,

s rosszat ne mondj reá,

szeresd, mint szíved mélyében

a néma dobbanást.

Ne bántsd meg szóval, nem tudod

egy szó mennyire fáj,

akár egy tőr, mely fúródva

a szívedben megáll.

Ne dobd el azt, ki felnevelt,

hisz annyi éjszakán,

teérted sírt, és ontotta

a könnyek záporát.

Ne dobd el! Hisz éjjelente

te érted mond imát,

s minden könnycsepp, mit érted ejt,

egy néma vallomás.

Minden öröme, mosolya,

mely látszik ajakán,

hozzád száll, s tiéd szívében

tán minden dobbanás.

Ne dobd el! Hiszen panaszod

ő érti! Senki más!

S ő lesz talán az egyetlen,

ki érted majd kiáll.

Ne dobd el! Hiszen lesz idő,

hogy nem lesz semmi más,

csak puszta föld, ahol térdre hullsz,

s tán néhány szál virág.