április 08, 2026
Ismeretlen szerző
A rák nem válogat a celebek és köztünk. Nem érdekli a hírnév, a pénz vagy a népszerűség.
Én pontosan emlékszem azokra a napokra, amikor már az is felfoghatatlan győzelem volt, hogy ki tudtam kelni az ágyból. Amikor nem az számított, ki mit gondol a külsőmről, hanem az, hogy végig tudom-e csinálni a következő kezelést.
És most nézem, ahogy egy ilyen beteg nőtársamba rúgtok bele ország-világ előtt.
Lehet Rubint Rékát nem szeretni. Lehet kritizálni a döntéseit. De van egy határ, ami alá nem süllyedhet az EMBER! Amikor valaki az életéért küzd, ott a határnak kőkeménynek és szentnek kellene lennie. Nem kell őt felmenteni semmi alól, de embernek maradni vele szemben — azt igen!
Gondoljatok bele, ha egyszer ti kerülnétek ebbe a pokolba — mert sajnos bárkivel, bármikor megtörténhet —, akkor is ilyen hangosak lennétek? Akkor is bírálatot szórnátok, vagy inkább egy kis szeretetre emberségre vágynátok? Arra amit a zajos gyűlölködés most teljesen elnyom.
Pontosan tudom, mekkora súlya van minden egyes napnak és minden egyes lélegzetvételnek.
Éppen ezért üzenem mindenkinek, aki most a billentyűzetet ragadja: ha segíteni nem tudtok, legalább a méltóságot ne vegyétek el attól, aki a poklot járja. Hagyjátok őt most békén! 🤍
