szeptember 21, 2025
Ismeretlen szerző
Egy fiatal lány tizenhét évesen jön rá, hogy terhes, és vallásos nevelőszülei kidobják a házból, de a legváratlanabb módon talál segítséget.
– Menj innen! – üvöltötte a nevelőanyja, miközben Kendall a kezébe temette az arcát és zokogott. – Te undorító bűnös! Nem engedem, hogy itt legyél az ártatlan testvéreiddel!
Kendall könyörgő tekintettel nézett a nevelőapjára, de ő vállat vont és elfordult. Soha nem állt volna anyja ellen, soha! Az anyja meglökte Kendallt az ajtó felé. – Az apák bűnei! Már akkor tudnom kellett volna, hogy olyan könnyelmű nő leszel, mint az anyád!s
Kendall a ház előtti járdaszakaszon zokogott, míg a nevelőapja elő nem jött egy hátizsákkal. – A nővéred pakolt neked néhány dolgot – mondta, és átnyújtott egy kis tekercs dollárt. – Sajnálom, Kendall… De tudod, milyen az anyád…
Kendall letörölte a könnyeit és felnézett rá. – Ő nem az anyám! – kiáltotta. – És te nem az apám! Megígérted, hogy minden körülmények között szeretni fogsz, mert a VALÓDI szülők így tesznek!
Az apja szégyenkezve elsétált, és Kendall összeszedte kevés holmiját és elindult. Csecsemőként fogadták örökbe, és a Jordans házában nevelték négy másik gyermek mellett. A Jordans jó emberek voltak, de vallásos fanatikusok, akik nem ünnepelték a születésnapokat vagy a karácsonyt, mert az bűnös dolognak számított.
Kendall és testvérei élete az iskolára a hétköznapokon és a vasárnapi templomlátogatásokra korlátozódott, és mint bármely tini, ő is lázadt. Moziba akart menni, szép ruhát és rúzst viselni, bulikra járni, fiúkat csókolni, beleszeretni – mindezek megtagadása miatt elvesztette a határok érzékét. Végül az iskola rosszfiújával keveredett, és néhány hónap múlva teherbe esett.
– Most nincs csoda – mondta keserűen magának. – Nincs angyal, aki vigyáz rám!
Kendall mindig is hitt a védőangyalban, aki titokban ajándékokat hoz az életébe. Születésnapjára mindig kapott valamit az iskolán keresztül, amit a szekrényében rejtett el, karácsonykor édességgel teli zoknit talált az ablakán kívül a fán. De most, hogy egyedül maradt a világban, a pocakjában egy babával, leginkább szüksége volt az angyalra.
A közeli parkba ment, leült a hátizsákjával az ölében, és megszámolta a nevelőapjától kapott pénzt: kicsit több mint 56 dollár. Egy éjszakára sem volt elég egy olcsó motelben.
Kendall ismét zokogni kezdett, amikor egy barátságos hangot hallott: – Hé, lányom, mi lehet olyan rossz? Talán mama Mila segíthet!
Kendall felnézett egy magas, barátságos mosolyú nőre. Virágos kötényt viselt, egyik kezében metszőolló, másikban egy csokor rózsa.
– Jól vagyok… – sniffelt Kendall.
A nő megrázta a fejét, leült mellé: – Nem, drágám, nem vagy jól. De tudod, elmondhatod nekem. Nem ítélkezem.
Kendall kiöntötte a bánatát: – Nincs pénzem, nincs munkám, nincs hová mennem, és egy babáról kell gondoskodnom.
– Adok neked munkát – mondta Mila nyugodtan. – Van egy kis hely, ahol megszállhatsz, de a babádról neked kell gondoskodnod.Luxusautó értékesítés
– Igazán? – kérdezte Kendall tátott szájjal.
– Igen – mondta Mila. – Van egy virágstandom a park végében, de szerettem volna egy másikat a belváros közelében. Megtanítalak virágkötészetre, meglátjuk, hogyan megy.
Kendall könnyei között mosolygott: – Ezt meg tudom csinálni! Imádom a virágokat!
Mila elkísérte őt a kis lakásba, ami tiszta, apró és hangulatos volt. Kendall alig hitte el a szerencséjét. Talán mégis van védőangyala!
A következő hónapokban minden egyre jobb lett. A belvárosi virágstand hatalmas siker lett, és Mila nagyon elégedett volt Kendall teljesítményével. Az orvos, akinek Mila elvitte, mindkettőjüket egészségesnek nyilvánította. Öt hónap múlva Kendall világra hozta csodálatos kisfiát, Michaelt. Mila három hónap szabadságot adott neki, hogy hozzászokjon az újszülötthöz, ami nagyon nehéz volt. Michael folyton sírt, és Kendall állandóan pelenkát cserélt. Úgy tűnt, soha nem alszik többet tíz percnél, és Kendall teljesen kimerült.
Egy reggel azonban Kendall felébredt a napsütésre: – Michael! – kiáltotta, és a kis szobájához rohant. Michael mélyen aludt, kis öklével az állánál, mint egy angyal. Kendall nem hitte el, hogy a fia egész éjszaka aludt, nem evett, nem pisilt a pelenkája. A cumisüveg üres volt, a pelenkája tiszta és száraz. – Ez furcsa – mondta magának. – Talán alvás közben etettem és cseréltem meg?
Aznap este Michael nem sírt, reggelre jóllakott, száraz és békésen aludt. – Ez kezd igazán hátborzongató lenni – gondolta Kendall. – Talán alvajáró vagyok. Ma este nem alszom!
Háromkor hajnalban hallotta a halk sírást, majd a suttogó hangokat. Valaki volt Michael szobájában! Kendall bekukkantott: egy nő hajolt a kiságy fölé, beszélt hozzá, és pelenkát cserélt. Kendall felkapcsolta a villanyt: – Ki vagy te? Takarodj a babámtól!
A nő lélegzetvételnyi szünet után felvette Michaelt, megnyugtatta, majd nyugodtan így szólt: – Szia Kendall, Martha Douglas vagyok, és én vagyok az anyukád.
Martha elmesélte Kendallnek saját történetét. Ő is tizenhat évesen lett terhes. – Anyám abortuszra akart kényszeríteni, de nem engedtem – mondta. – Kidobott a házból, és neked kellett élned az életet máshol. A legnehezebb dolog volt, amit valaha tettem, de kitartottam, hogy része legyek az életednek, küldtem születésnapi és karácsonyi ajándékokat.
– Később befejeztem a középiskolát, saját vállalkozást indítottam – folytatta. – Több virágüzletem van a városban, és könnyen rá tudtam venni egy alkalmazottamat, Milát, hogy adjon neked munkát.
– Miért nem mondtad el? Miért titkolóztál? – kérdezte Kendall.
– Szégyelltem magam – suttogta Martha. – Tudom, mit gondolsz rólam, főleg, hogy te is babát vársz… Nem akartam, hogy megtudd, csak akartam, hogy aludj néhány jót.
– Szerencsés vagyok – mondta Kendall, miközben megölelte Marthát. – Van anyám és Milám, akik segítenek, különben Michaelt is fel kellett volna adnom! Hogyan gondolhatnék rosszat rólad?
Martha visszakapta a lányát és az unokáját, és együtt költöztek a gyönyörű házába. Végre Kendallnak volt egy szerető, megértő anyja, aki feltétel nélkül támogatta őt.
